Magyar mérnöki tudás Brüsszelben

Az Európai Unió Tanácsának elnökségét 2011 első fél évében ellátó Magyarország június 15. és 30. között Brüsszelben, az Európai Unió központjában kiállításon mutatta be a magyar mérnöki tudás, kutatás és kutatás-fejlesztés eredményeit, megvalósult alkotásait, gyakorlati és elméleti erőfeszítéseit. Az eseményről azonban szinte alig lehetett idehaza tudósítást olvasni, pedig Brüsszelben a siker fénye világított ránk, és az előzetes várakozásokat felülmúlva, több száz európai parlamenti képviselő és számos érdeklődő látogatta a bemutatót. Ennek a kiállítás egyik szervezőjeként örültem, de az is fontos nekem, hogy lássam, mennyit ér egy nemzetközi siker itthon. Ezért fájó, hogy szinte teljes visszhangtalanság övezte a magyar sajtóban ezt az eseményt, és azóta is motoszkál bennem a kérdés, hogy ez a pozitív hír hazánkról vajon miért nem tudta áttörni a szerkesztők ingerküszöbét? Sajtófigyelemben miért a rossz hírek részesülnek többnyire, miért nem a jók, azok, amelyek lendületet adnak az országnak. Állíthatom, hogy a magyar mérnöki tudás mércéje európai szemmértékű, vagyis megfelel a nemzetközi elvárásoknak, nézőpontját Európához és a világhoz igazította, szellemiségének középpontjában pedig a korszerűség áll.
Elöljáróban néhány szót a tárlatról: a Kreatív Magyarország – Mérnöki tudás – Múlt, jelen, jövő című kiállítás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormányzati kommunikációért felelős államtitkársága támogatásával, az EU-elnökségi kísérőprogramokba illeszkedve jött létre, szervezői pedig a mérnöki kamara és a Sygma Produkció volt. A fürdők, a gulyás és a pusztaromantika mellett a magyarságnak komoly műszaki kultúrája, természettudományos eredményei vannak, ezért minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy a világ színe elé vigyük ezeket. A tárlat öt mérnöki terület, a közlekedés, a járműipar, az építészet, az energetika-épületgépészet, illetve a vegyészet köré csoportosítva a múlt, jelen és jövő hármas egységében szemléltette a magyar mérnöki kreativitást és tudáshagyományt. A kiállítás a reprezentatív mérnöki teljesítmények történeti katalógusa mellett azt a tapasztalatot is közvetítette, hogy a mérnöki kreativitással létrejött alkotások hasznát a mindennapi életben lehet lemérni. A hangsúly a jelenre és a jövőre esett, azaz nem pusztán a múlt felelevenítésre törekedett a kiállítás – felvillantva azokat az emblematikus alkotásokat és híres konstruktőröket, amelyek, akik hajdanán megalapozták országunk mérnöki hírnevét –, hanem elvitte Brüsszelbe a mai találmányok, műszaki újdonságok a hírét is, amelyekkel kiléphet Magyarország az európai mezőnybe. A közlekedés szekcióban valódi hungaricumként láthat az érdeklődő magyarországi hidakat; a hídépítésben Széchenyi István óta mindig valamifajta nóvummal rukkolt elő a magyar mérnöki tudás, elég a budapesti Erzsébet vagy a Szabadság hídra, a nemrég elkészült a Balaton-melléki kőröshegyi völgyhídra vagy a legújabb szegedi Móra Ferenc hídra emlékeztetni. A járműipar területén, az autóbuszgyártásban, az aviatikában sokáig meghatározó, mi több élenjáró szerepet játszott a magyar mérnöki tudás, és tevékeny része volt a Hold- és Mars-járó megkonstruálásában is. A világon egyedülálló lánc nélküli kerékpár, a stringbike feltalálása is két magyar mérnök, dr. Kohlhéb Róbert és Lantos Mihály nevéhez fűződik.
A magyar építészmérnöki teljesítmények szakmatörténetileg jelentősen hozzájárultak a világ, benne Európa építészeti kultúrájához, stílusinnovációjához. Kós Károly népi építészeti hagyományokból táplálkozó munkássága korának európai élvonalába tartozott. Külön kiemelném Makovecz Imre munkásságát: ő ma az organikus építészeti gondolkodás és formavilág legnagyobb művésze a világon. Az építészeti innovációt egyebek mellett a Tierney Clark-díjjal is elismert a Liszt Ferenc repülőtér új épületcsarnoka, a SkyCourt képviselte. A SkyCourt épületét Tima Zoltán Ybl-díjas építész és a KÖZTI mérnöki csapata tervezte a Budapest Airport megbízásából. A SkyCourt (Égi Udvar) elegáns formájával egyszerre nyújt felejthetetlen építészeti és utazási élményt, valamint gazdag vásárlási és éttermi kínálatot.
Brüsszelben bemutattuk a magyar mérnöki lelemény két másik darabját: a nagyméretű áthidaló gerendát és a fényáteresztő betont, míg az energetikát – egyebek mellett – a világszerte ismert Heller–Forgó-hűtőrendszer fémjelezte. A vegyészetet három téma köré csoportosítottuk, mivel a legtöbb innovatív produktumot és szabadalmat a gyógyszer-, a műanyag- és a szénhidrogénipar kutatói, mérnökei állították és állítják elő napjainkban is.
A brüsszeli tárlattal azt akartuk elérni, hogy Európa is lássa: számíthat a magyar mérnöki kreativitásra, szorgalomra és kitartásra, a magyar mérnöki tudáshagyományra és kultúrára. Forradalmi műszaki találmányok sokaságát képes bárki felsorolni a gyufától kezdve a golyóstollon át a transzformátorig, citálva hajdani neves kiötlőik személyét is, ám a közelmúlt vagy a jelen mérnöki nóvumainak számbavétele már aligha menne ennyire könnyen. Holott természettudományi képzésünk magas színvonala nem csak a múltban termelt ki nagy formátumú műszaki alkotókat, tudósokat és adott megannyi fontos találmányt a világnak. Innovációs képességünk napjainkban is figyelemre méltó. Azért dolgozunk, hogy mérnökeink alkotó módon vehessenek részt a világ versenyében. Célunk: több mérnököt Magyarországnak, több magyar mérnöki tudást Európának, több magyar mérnöki tudást a világnak!
Hogy a magyar közönség első kézből tájékozódhasson róla, hogy mire képes a magyar mérnöki tudás, a tárlat ősztől országjárásra indul, és Budapest mellett látható lesz majd több vidéki nagyvárosban és egyetemi centrumban. Tematikája bővül az informatikai terület karakteresebb bemutatásával, ahol a szoftverfejlesztés világviszonylatban is egyedülálló eredményein lesz majd a hangsúly. Fontosnak érzem, hogy a magyar közönséghez, a magyar műszaki értelmiséghez is eljusson a kiállítás mondanivalója. Ezt pedig úgy tudnám megfogalmazni, hogy mérnöki teljesítmények nélkül nincs felemelkedés, a gazdaság kátyúba ragadt szekerét a műszaki értelmiség szakmai tudása nélkül nem lehet kimozdítani. A vándorkiállítás másik – a jövő nézőpontjából legbecsesebb – célja, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalokat orientálja és ráébressze őket a mérnöki pálya szépségeire. Meggyőződésem, hogy a jelentős mérnöki teljesítmények fölcsigázzák a pályaválasztók érdeklődését a műegyetemi tanulmányok és a mérnöki szakmák iránt, a műegyetemi hallgatókat pedig a nagy elődök példája sarkallhatja a jobb teljesítményre – ez a képződő tudás az ország felemelkedésének a záloga.

A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke