Számomra igenis meglepetés, ami történt – szögezte le a 2000-es olimpia aranyérmes, még ma is aktív játékosa, majd azzal folytatta: – Ahogyan azt a felkészülés kezdetén mondtam, komolyan is gondoltam, tényleg az volt a célunk, hogy világbajnokok legyünk. Igaz, hozzátettem, az ellenfeleket nem ismerjük, de akkor is komoly csalódás ért.
– Ha minden meccs egy-egy góllal ment volna el, még áltathatnánk magunkat, de a házigazda görögök a negyeddöntőben 14-8-ra verték csapatunkat. És még csak azt sem állíthatjuk, hogy ez példa nélküli, hisz ugyanők a tavalyi Eb-n 11-2-re tarolták le együttesünket.
– Hatgólos vereséget nem lehet megmagyarázni, én sem fogok a játékvezetéssel takarózni, mert ennek az eredménynek nyilván sokkal mélyebbek a gyökerei. De az első negyedben úgy húztak el 7-2-re a görögök, hogy kaptak egy ötméterest és hat kiállítást, nekünk pedig nem adták meg a szabályos gólunkat és ítéltek ellenünk öt kontrát. Ez azért sok. Persze hozzátartozik, hogy ezeket a fórokat a görögök mind belőtték, ahhoz tehát, hogy így alakuljon, a játékvezetők mellett kellett a mi csapatunk is. Mert az Universiadén is súlyos vereségek értek minket, de az ezen a két versenyen játszott mérkőzéseinken átéltünk körülbelül nyolc-kilenc fordulópontot, és egyikből sem mi jöttünk ki jól.
– Ez nem balszerencsés véletlenek sorozata, hanem egyik oka az elmúlt évek bántóan gyenge helyezéseinek. De hol a magyarázat?
– Amikor az előbb mélyebb okokról beszéltem, például arra a riasztó adatra is gondoltam, hogy míg egy magyar utánpótlás-játékos napi másfél órát tölthet a vízben, addig ez az ellenfeleknél négy és fél, öt óra. Nálunk nagyon kevés a vízfelület, a szakosztályok jelentős része a létéért küzd, néha még a felnőttcsapatnak sem jut elegendő edzésidő. Ezért bár tíz-tizenöt éve még röhögve vertük a franciákat, és nemhogy meccsnek, még edzésnek is kevés volt játszani velük, ma viszont már a brazilokra is oda kell figyelnünk, különben baj lesz. Ami tanulható elem, az úszás, a lövés, a taktika, azt a riválisok meg is tanulják, ennyivel már nem lehet nyerni, sokkal több kellene. Hogy gyors vagy, erős vagy, jól lősz, az a kiindulási alap, szinte bárkivel játszunk, gladiátorok jönnek szembe velünk. Még az irániak is szálkásak, zsír nélküliek, ismerik az olasz taktikai repertoárt, pedig el sem tudtam képzelni, hogy van náluk egyáltalán uszoda.
– Ennyit a képességekről, a feltételekről, de hogy állunk egyebekben? Emlékszem, ön több mint tíz éve egyszer fogadásból addig úszott a víz alatt, míg eszméletét nem veszítette, és ki kellett menteni; a maiaktól várható ehhez nyomaiban mérhető eltökéltség?
– Eltökéltek ők, nem igaz, hogy nem akarnak, de megváltozott a világ. Mi már ifi Eb-t, junior-vb-t, két felnőtt Eb-t, KEK-et nyertünk, de még 2000-ben is nyugodtan sétálgathattunk a sportuszodában, alig jöttek oda hozzánk páran autogramot kérni. A maiakat viszont kordon nélkül szétszednék, már akkor sztárok, pedig még minden előttük van, és ez nem a gyerekek hibája. Mint ahogyan az sem, hogy a legmenőbb szereléseket kapják, hála a szövetséget támogató szponzoroknak, miközben mi az 1990-es évek elején, amikor elsők lettünk az ifi Eb-n, lila melegítőt viseltünk, mert akkor éppen az akadt.
– Ahogyan ugrásszerűen nagyobb vízfelület sem lesz Budapesten, úgy a lila melegítős hőskort is örökre elfelejthetjük. Valamint mindezekkel együtt a pólóssikereket is?
– Nem, ezt nem mondtam, de változásokra van szükség. Meg kell találni a megoldást. Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség.
– Ki gondolja így? A lassan visszavonulás előtt álló, fanatikus játékos, vagy a kezdő edző?
– Székely Bulcsú. Aki valahol átmenet a kettő között, és még sokan mások a szakmából, akiknek sokkal több tapasztalatuk van ezen a téren. Tudtam én, nem úgy van, hogy amint kiszállok a vízből, kész edző leszek, ez nagyon hosszú tanulási folyamat a számomra is. Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, sokat segített, segít Kemény Fecsó bácsi és Dénes is ezen az úton. Még sok minden megtörténhet. Csak egyet nem szabad: föladni.
origo.hu
Ez történhetett a holtan megtalált Danival
