Hogy teljes legyen az összhang: a lakosság testi-lelki és az orvostársadalom egzisztenciális bajai mellé a mentőautópark műszaki állapota is csatlakozott. Kétségbeejtő a harmónia. Miközben zajlik egy kacifántos tender 32 új rohammentő megvásárlására, napvilágot látott egy rendeletmódosítás, amely lehetővé teszi a tízévesnél idősebb gépkocsik használatát. Ez a mankó elsősorban a mentősofőrök számára ígérkezik izgalmasnak, mondják is: tapasztalt pilóta csak megfontoltan száguldjon az ilyennel. Megszólalt a mentődolgozók szakszervezeti embere is; ha felemelik a járművek szolgálati életkorát, a műszaki vizsgákat is sűrítsék, főleg szigorítsák. Független szakértő nézze át a kocsit, ne valami benti csókos ember, mert annak az lesz a vége, előbb-utóbb szétesik a kanyarban a rozsdás kaszni betegestül, jobb esetben kiesik az üres hordágy…
Különösebb elemzés nem kell, hogy megértsük, hogyan lett ilyen beteggé a hazai mentőautópark. Az egészségügy az oktatással és a kultúrával együtt ismeretlen okból hagyományosan faragható, kurtítható, fejhető ágazatnak számít. Ha baj van a költségvetés körül (és mikor nincs?), innen mindig el lehet venni. És el is vesznek. És mindig innen vesznek el. Ha nem tűnne demagógnak, ideírnám: nagyon várjuk az elszámoltatást az eltapsolt ezermilliárdokról.
Vidnyánszky Attila nyílt levele Dúró Dórának