Sok évtizede lakom a kerületben, már teljesen idevalósinak érzem magam. Az eddig itt töltött évekből már jóval több mint tízet a Frankel Leó úton éltem meg. Bizonyára építész-urbanista képzettségem következtében szeretek tájékozódni lakókörnyezetemről. Így tettem néhány év eltelte után mostani lakásunk környezete kapcsán is, főleg az útvonal névadójával kapcsolatban. Engedjék meg, hogy megosszam önökkel s az olvasókkal frissen szerzett ismereteimet, azaz mindazokkal, akiknek nem volt eddig indítékuk az ilyen tájékozódásra.
Frankel Leó (1844–1896) Újlakon született, édesapja az Óbudai Hajógyár orvosa volt. Nyilván e környéken járt iskolába, ám a gimnáziumi négy osztály elvégzése után – 1861-ben, 16 évesen – Németországba ment, ahol ötvösmunkásként dolgozott. Néhány év eltelte után követte meggyőződése hívó szavát, s továbbment Franciaországba, ahol aktívan bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A párizsi kommünben munkaügyi miniszteri tisztséget töltött be. Ezért a francia rendőrség letartóztatta, majd Svájcban, később Londonban, Ausztriában élt, végül visszatért Magyarországra. Itt előbb 1876-ban, majd 1881–1883 között volt börtönben politikai szerepvállalásaiért. A börtönévek után előbb Ausztriába, majd ismét Franciaországba költözött, ahol 1896-ban elhunyt. Végül is ez az 52 évet megélt férfi mindösszesen 21 évet élt Magyarországon, abból is mintegy hármat börtönben töltött.
Róla nevezték el a Buda második kerületében végigfutó hosszú, szinte egyenes főútvonalat. Ez mintegy „tengelye” a kerületnek, s joggal: évszázadok óta a történelem során alig változott, híven követi még a rómaiak által kialakított egykori határ menti hadi-kereskedelmi útvonal, a „limes” nyomvonalát. Nagyszerű a kerületünk viszonyulása ehhez a történeti jelentőségű útvonalhoz: körülötte a csatlakozó utcák vonalvezetése, azok beépítése, egyes helyeken még a házak is őrzik az évszázados múltat. Ennek a hagyományhordozó útvonalnak a Zsigmond tér és a Bem József tér közé eső szakaszát nevezték el arról az emberről, aki igen kevés ideig élt a kerületben, Magyarországon is alig, hiszen, ha csak tehette, inkább a külföldet választotta. Miért őrizzük ezt az elnevezést, s miért nem inkább az útvonal egykori nevét használjuk: Zsigmond király útja, amely a Zsigmond tértől indul? Nem így lenne méltóbb kerületünk hagyománytisztelő életéhez?
Dr. Ágostházi László
építész
origo.hu
"A hétszentségit neki!" – Kocsis Máté nem hagyta szó nélkül Tseber Roland fenyegetőzését
