Egymás után másodszor is kétharmad: ez politikai világsiker!

A nemzeti tábor győzelme nemcsak itthon, világszinten is kivívta a neoliberális „istenek” haragját.

Mindez nem lehetséges?

És ha mégis lehetséges – szerintem nem pusztán lehetséges, hanem valóságos –, akkor végső soron azt mondhatnánk nekik mi, nemzeti, jobboldali és keresztény emberek, hogy „tetszettek volna nem tömegdemokráciát csinálni!”

Nyilvánvaló, hogy a 21. századi neoliberális hatalmi körök számára a tömegek, az állampolgárok valóságos uralma riasztó, felfoghatatlan és életveszélyes. Nyilvánvaló az is, hogy az Orbán-kormány demokráciára – tehát szavazatokra, a többség támogatására – épülő sikere veszélyezteti a világban fennálló – arisztotelészi fogalmakkal élve – arisztokratikus, de valójában oligarchikus világuralmi formát.

A világelit hazai fegyverhordozói, a magyarországi neoliberális guruk ezt pontosan értik, és az elmúlt napokban rémületükben láthatóan elvesztették a fejüket. Mészáros Tamás például az ATV-ben úgy fogalmazott, hogy a Fidesz a választási rendszer átalakításával elcsalta a választásokat. Mit mondjak? Ez bizony – ma már szinte mindenki elismeri – szemenszedett – khmm – tévedés.

Kálmán Olga szintén az ATV-ben penetráns és agresszív módon szidta le Schiffer Andrást a neoliberális mantrától eltérő véleménye miatt, s észre sem vette, hogy régen kilépett szakmája keretei közül és véleménymondó vezérré vált.

Havas Henrik pedig ugyanebben a tv-ben elképesztő stílusban s minden ok nélkül egyszerűen „leugatta” G. Fodor Gábort.

Végül Avar János a Vasárnapi Hírekben már arról ír, hogy a Nyugat csalódott a magyar választókban, ezért lépnie kell az orbáni „diktatúrával” szemben. Azt írja, a Nyugat elvesztette illúzióit Magyarországgal kapcsolatban. Vagyis, fordítsuk le: a Nyugat csalódott a szabad választások intézményében. Oké, gyerekek, akkor játsszunk nyílt kártyákkal: a demokrácia projekt szerintetek tehát nem működik, jöjjön akkor a – micsoda is és hogyan??

Itt tart a világ, és itt tartanak a mi neoliberális politikusaink és „értelmiségijeink”. Annak, aki jól ismeri a Békemeneteken részt vevő nemzeti polgári középosztályunk igazi összetartását és közösségi érzületét, legszívesebben sírni volna kedve, mert a választások után valóban kiegyezést akartunk. De kivel is és hogyan??

Most már úgy látom, egyelőre még fontosabb a következő két választáson egyértelművé tenni a demokrácia „üzenetét” idehaza, illetve Európa és a világ urai felé is.