Az volt a legjobb, amikor a kicsi, agresszív, agyhalott Kula bácsi a tüntike végén bement a tévé épületébe, és így szólt az ott lévőkhöz:
Szeretném tájékoztatni arról, hogy van odakint százezer ember...
Na most az úgy van, hogy lehet a tüntike előtt százezer emberről beszélni (Kula bá' meg is tette, többször is), ezt nevezik reménynek (ami állítólag utoljára hal meg, de ezt még senki nem bizonyította cáfolhatatlanul), vagy nevezhetjük vágyvezérelt gondolkodásnak is, ilyen a komplett ellenzéki világ, így tesznek, amikor elvileg gondolkodnak.
Viszont nem lehet a tüntetés végén, amikor már mindenki látja-látta, hogy legfeljebb háromezeren (3000) vannak, bemondani a százezret, mert akkor végképp kiderül, hogy a beszélő egy hülye, gátlástalan hímtag.
Kula bácsiról kiderült. Megint. Ezredszer is...
