…és évek óta elborzadok mindegyiktől. És elképzelem, mi történne, ha bárhol máshol történnének ilyen... ilyen... ilyen nem is tudom, miféle borzalmak.
Ez nem egy ország, ez nem egy állam, ez egy megrohadt maffia-szörnyállam, amelyik halállistákat készít, amelyik megfosztja állampolgárait a legalapvetőbb emberi jogoktól, amelyik úgy bánik a férfiakkal, mint az állatokkal – és amelyik mindeközben uniós tagságról álmodozik, pofázik, követelődzik, és fennhangon magyarázza el mindenkinek és bárkinek, mi a teendő, hogyan kell – sőt, kötelező! – ezt a mocskot támogatni, pénzelni, felfegyverezni, s ezen felül önfeledten, párás szemmel megtapsolni, és nyálcsorgatva üvölteni, hogy „szlává Ukraine!”...
És az elmebeteg, önsorsrontó, debilek vezette Nyugat éppen ezt üvölti.
Miközben a normalitás útjára visszatért Egyesült Államok éppen elmondja, kik ezek és kicsoda az elnökük.
Ez az a Nyugat, amelyik nyilvános idegösszeomlást kap, ha egy hörcsög nem kap napi háromszori étkezést és nincs úszómedencéje, ha egy magát pingvinnek képzelő LMBTQ elmebeteg nem kapja meg a megfelelő „tiszteletet”, „áhítatot” és a neki éppen szükséges átalakító műtéteket, ha valaki nem veheti feleségül a felfújható guminőjét – természetesen templomban, papi asszisztenciával –, szóval ez a Nyugat kussolva néz félre, amikor látja, mit művelnek az ukrán hatóságok a katonakorú férfiakkal, hogyan rabolnak el mindenkit és bárkit az utcáról, a lakásából, bárhonnan.
A Nyugat kussol, félrenéz, mint hülyék orcáján a nyál, úgy csorog a pofájáról, hogy „szlává Ukraine!”.
„Szlává”… Egy lóf…szt…
