A gazember elment Mórahalomra, és úgy gondolta, ez a megfelelő alkalom, hogy a város polgármesterét rágalmazza mindennel, ami a sötét, sátáni lelkében és a megrohadt agyában megszületett.

Nógrádi Zoltánt nagyjából huszonöt éve ismerem. Becsületes, családszerető, tisztességes ember. Aki őt rágalmazza, különösképpen pedofíliával, az egy szemétláda. Vagyis egy magyarpéter. Vagyis egy erőszaktevő pederaszta, akinek mindegy, csak száraz legyen. Az ilyeneket el kell takarítani.

Alább pedig olvassák el a polgármester válaszát. Irigylem az eleganciáját és a higgadtságát.

Hajrá, Nógrádi Zoltán, hajrá, Mórahalom!

***

E levelet magánemberként írom.

A Tisza Párt minden polgármestert megfenyegetett. Abban az esetben, ha kifejezésre merik juttatni a politikai nézeteiket, kormányra kerülése esetén az adott polgármestertől megvonja a partnerséget, tehát a településtől az „együttműködést”.

Tisztelt Mórahalmiak!
Kedves Homokhátság!

Nagycsütörtökön városunkban „vendégszerepelt” Magyar Péter. Közel egyórás gyűlöletbeszédében folyamatosan engem rágalmazott, vádolt, sértegetett a szülőföldemen, a szülővárosomban.

A beszédből sütött a gyűlölet, sütött az, hogy bántani, rágalmazni, sértegetni akart. Tette mindezt úgy, hogy megvédeni nem tudtam magamat, mert a mikrofon hangereje mindent elsöpört.

Minősített! Tolvajnak nevezett, pedofilnak, kiskorú gyermekek megrontásával vádolt, összefüggésbe hozott a maffiával, a szovjet rabló katonákkal, arany WC-vel. Kijelentette, hogy hagytam megfagyni télen rászorultakat, s nem segítettük tűzifával a fagyoskodókat.

Kérdezem! Ebben a gyűlöletvilágban közel 60 évesen mindezt el kell tűrnöm? Ennyit ér az életem?

Ha a polgármesteri pozíciót, s az általa végzett több évtizednyi munkát így lehet minősíteni, sérteni, akkor ez az ítélet a Városról és a Térségről is?

Kérdezem a Homokhátság lakóit: Ennyit ér az életünk? Ennyit ér a sok évtizednyi munka, teremtés?

Kérdezem a mórahalmiaktól: Ennyit ér 32 év szolgálata, küzdelme, a közös munkák minden eredménye?

A „vendégünk” szerint analfabéta vagyok. Nem tudom elolvasni a TISZA programját, mert sok benne a betű, s kevés a kép.

Valóban nem vagyok budai gazdag polgárcsalád leszármazottja. Egy egyszerű, dolgos, becsületes tanyai parasztember fia vagyok, aki minden erejét összeszedte, hogy taníttathasson.
Erre büszke vagyok. Vállalom!
Az őseim ezen a tájon dolgoztak, építettek, értéket teremtettek. Ezt tanultam én is Tőlük. Építeni akartam, s építettem is. Álmaim és imáim Mórahalomról és a Homokhátságról szólnak. Van sok rossz tulajdonságom és sok hibám, de mindig kerestem mások javát, s a megoldásokat a közös problémákra.

Vallom: A gyűlölet nem teremt. A gyűlöletre nem lehet emberséges hazát építeni. Ezekben a vészterhes időkben a gyűlölet a közös ügyeink ellen hat. A gyűlöletre Magyarországon, a Homokhátságon, Mórahalmon nincs idő.

Ha a gyűlölködésnek az a célja, hogy félelmet keltsen, akkor az súlyos hiba!

Mi itt, a Homokhátságon nem félünk. A történelem viharaiban már meggyötörtek bennünket, de büszkén és erősen túléltük. Az újkori félelemkeltőktől sem félünk. Nem vagyunk sem gyávák, sem ostobák. Többgenerációnyi parasztpolgári bölcsességet viszünk tovább magunkban vidéki létünk során.

S végül egy jó tanács.
A „vendégeinknek” azt üzenjük: mielőtt gyaláznak bennünket, ismerjenek meg minket! A szónok ne álljon ki felkészületlenül beszélni. Tanulja meg a polgármester nevét, mielőtt sértegeti. Ne dobálózzon politikai frázisokkal, mert „nálunk egy kiásott krumpliveremnek több becsülete van, mind száz feleslegesen kimondott szónak.” Ne erőlködjön, inkább tisztelje azt a földet, amelyre lépett.

Aki győzelemre készül, annak nincs szüksége gyűlöletre, hanem inkább alázatra. Aki magabiztos, aki nem fél, az nem kiabál.

S végül: tiszteld a világot, mert ahogyan szolgálod azt, úgy fog a világ is tisztelni téged.

Mórahalom, 2026. április 7.

Nógrádi Zoltán, magánember

Bortókép: Nógrádi Zoltán (Fotó: Délmagyar/Karnok Csaba)