Összegyűltek a „rendszerváltók”. Nincs ebben semmi különös, ezek időről időre össze szoktak gyűlni. Összegyűltek 1919-ben, aztán Rákosi hóna alatt, meg ’56-ban is összegyűltek, na nem október 23-án, hanem november 4-e után.

Most csak annyi a különlegesség, hogy ezeknek, akik most gyűltek össze a Hősök terén, soha életükben nem volt semmi igazi gondjuk, bajuk, problémájuk, főleg nem volt emberhez méltó gondjuk.

Mutatom, ezeknek mi a gondjuk:

Ezeknek ez a problémájuk.

És képzeljük magunk elé azt a „rendszert”, amit ezek hoznának össze nekünk.

Képzeljük el az ezeregyszáz éves hazánkat, a politikánkat, a gazdaságunkat, a szellemi örökségünket és horizontunkat, amikor ezek kedvére és megelégedésére készül, alakul, formálódik.

És ha ezt elképzeltük, vessünk egy pillantást azokra, akik felmásztak a színpadra, és a szellemi muníciót szolgáltatták ezeknek.

Mutatom ezt is:

A többi se volt akármi, de itt érték el a szellemi-lelki csúcspontot.

Kazinczy még így gondolta:

Azt gondolom, sőt, inkább hiszem, hogy ebben nincs változás. Akkor viszont, ez a valami ott a színpadon biztosan nem hegyaljai termés, hanem a Tesco-gazdaságos, alsó polcos, pille palackos, félédes búfelejtő. És attól tartok, jelentősen feldicsértem most ezt a gennyes kis szardarabot.

Hát így.

Töprengj még egy kicsit, ilyen országban szeretnél-e élni…