Választás: a kudarcok tömege húzza le a szocialistákat

Nem okozott meglepetést az MNO által kérdezett politológusoknak a köztársasági elnök döntése. A választások lehető legkorábbi időpontra való kiírásával a nagy párt, a Fidesz járhat jól, a porondon maradt „közepesek és kicsik” közül a nyár óta permanens kampányt produkáló Jobbik kasszáját kímélheti az áprilisi időpont, de éppen eme kassza miatt lehetnek nehézségei a radikális pártnak. • Minden készen áll az áprilisi választásokra • „Az emberek visszakaphatják a jövőről szóló demokratikus döntés jogát”• Sólyom döntött, április 11-én választunk + Videó

Boros Bánk Levente szerint várható volt a lehető legkorábbi időpontról szóló köztársasági elnöki döntés, ez Sólyom László korábbi, kormánnyal szembeni kritikáinak a következménye. Kérdésünkre, hogy kinek kedvez ez az időpont, a politológus megjegyezte: korábban ugyan minden párt azt hangsúlyozta, hogy rövid és olcsó kampányra készül, de ez elsősorban PR-fogásnak tekinthető, bár a költségkímélés szempontja sem mellékes. Boros úgy látja, Sólyom döntésével az ellenzék került előnyös pozícióba, mert az MSZP-nek lenne szüksége hosszú, pozitív hangvételű mozgósító kampányra. A politológus óvatos, kevésbé intenzív kampányt vár a Fidesztől. A másik oldalnak Boros Bánk Levente szerint az az érdeke, hogy minél több embert vigyen az urnákhoz, meggyőzze a bizonytalanokat is. Ezzel talán megakadályozhatja a Fidesz kétharmados többségét.

A mozgósítás sikerét amúgy a politológus szerint nem az időtartam, hanem a kampány minősége határozza meg, de az MSZP-nek mindenképpen nehéz dolga lesz, mert fel kellene oldania azt az apátiát, a politikától való elfordulást, amit hosszúra nyúlt kormányzása okozott.

És a kis pártok?

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet elemzője szerint általánosságban elmondható, hogy a kis pártoknak addig jó, míg a nagyok el nem kezdenek kampányolni. A nagyok ugyanis később elnyomhatják a kicsik akcióit. Ugyanakkor Mráz megjegyezte, hogy a 2010-es kampányban némileg más lesz a helyzet. Egyrészt nincsenek nagy pártok, csak egy, a Fidesz, van két közepes (az MSZP és a Jobbik), valamint két kisebb (az MDF–SZDSZ és az LMP). Másrészt a győztes kiléte (de nem a választások végeredménye) előre sejthető. A pártok közötti küzdelem így inkább az arányokról és a még ingadozó szavazókról szólhat, ezért a kampány kezdete után is izgalmas küzdelem folyhat az MDF–SZDSZ és az LMP között a liberális értékrendű választókért, vagy az MDF és az MSZP között a baloldali, de jómódú szavazókért.

Nem szorítja viszont ennyire az idő a Jobbikot, amelyről az EP-választások óta tudható, hogy bekerül a parlamentbe. Mráz szerint a Jobbik helyzetét nehezíti, hogy a szélsőséges párt „ősellensége”, az MSZP előreláthatólag elveszti a választásokat. Az ellenség gyengesége pedig nehezíti a Jobbik mozgósítását. Így kampányában inkább a kiábrándult és a vereségtudat miatt az MSZP számára elérhetetlen baloldaliak megszólítására kerülhet a hangsúly. A hosszúra nyúló kampány anyagi megfontolásokból nem jött volna jól a Jobbiknak, ugyanakkor a párt kampányának finanszírozása egy olyan kérdés, amelynek tematizálásával csak veszíthet a Jobbik, mert a parlamenten kívüli pártnak nincs állami támogatása, és nem tud elszámolni többéves gazdálkodásával sem.