A földrengésszerű forradalom egyelőre csupán előjáték

Forrong az arab világ. Elnökök és rendszerek buknak, diktátorok menekülnek és forradalmak győznek, másutt olajkirályok és emírek demokratikus lázadásokat vernek le. Líbiában polgárháború dúl, néhány ország katonai intervencióval szeretné Kadhafi rendszerét megbuktatni. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Chrudinák Alajossal, a Közel-Kelet legendás külpolitikai újságírójával, az MTV Panoráma című műsorának egykori főszerkesztőjével.

Miért éppen most és miért robbantak ki az arab felkelések? Törzsi, vallási küzdelmekről van szó vagy kívülről gerjesztett harcok, katonai puccsok sorozata ez?

– Történelmi fordulatnak, földrengésszerű kulturális, gazdasági, politikai forradalomnak tartom az arab világ lázadását, ami az arab dekolonizáció, a gyarmatok felszámolásának második fordulója. Az előző pánarab forradalom a második világháború után robbant ki. Ezt a két kontinensen most futótűzként terjedő felkelésláncolatot elsősorban a zsarnokság, a szegénység, a város és falu közötti társadalmi feszültségek, a törzsi viszályok, a síita–szunnita szektás ellentétek robbantották ki. Emellett a nemzeti függetlenség utáni vágy, a palesztinok brutális elnyomása és megszállása miatti elégedetlenség, a térség kulturális és vallási hagyományai ellen folyó nyugati neoliberális hecckampány és iszlamofóbia miatti felháborodás is az okok közé tartozik.

Az elmúlt évtized Washington közel-keleti politikájának látványos kudarca volt. Obama elnök most legalább retorikájában igyekszik elhatárolódni volt szövetségeseitől, az arab diktátoroktól. Persze nem a szaúdi uralkodótól, a bahreini kalifától és az olajemírektől. Valid Dzsumblat libanoni drúz vezér a minap megjegyezte: „Miért kellene nekünk a demokráciára hivatkozó amerikai elnök tanácsait követnünk? Mire tud minket okítani, amikor mindig a diktátorokat támogatta?” – a teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatják.