Az egészségügyi államtitkárság az MTI-t úgy tájékoztatta: az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvény módosítására azért volt szükség, mert az egészségügyi dolgozók ügyeleti idejéről és pihenőidejéről szóló korábbi szabályozás nem volt egyértelmű, egyebek mellett nem határozta meg a pihenőidő munkajogi minősítését, illetve hogy annak órái beleszámítanak-e a rendes munkaidőbe. Ebből adódóan előfordult például, hogy a munkáltató utólag ledolgoztatta a kompenzáló pihenőidő óráit, vagy a személyi alapbér pihenőidőre eső részét levonta – írta a szaktárca.
A csütörtökön hatályba lépő módosítás egyértelműen megfogalmazza, hogy egészségügyi ügyelet esetén a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követően kell kiadni. Két egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra megszakítás nélküli pihenőidő jár. Ez a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók, mint például a kórházak esetében – a felek megállapodása alapján – legalább nyolc óra pihenőidőre csökkenthető.
Mindezek mellett a jogszabály-módosítás az Európai Unió bíróságának döntéseire való tekintettel megerősíti, hogy a heti munkaidő legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes idejét be kell számítani, továbbá egyértelművé teszi az egészségügyi ügyeletet követően kiadandó kompenzáló pihenőidő munkajogi minősítését. Így a dolgozónak akkor is ki kell fizetni a személyi alapbért (garantált illetményt), ha az ügyeletei után kiadott kompenzáló pihenőidők miatt az előírt munkaidőt az ügyeleten kívül nem tudta ledolgozni.
A törvény továbbá arra is kitér, hogy a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon ügyeletet ellátó egészségügyi dolgozók számára utólag biztosítani kell a ledolgozott időnek megfelelő pihenőidőt, vagy ennek hiányában kiemelt ügyeleti díjat kell megállapítani számukra.
(MTI)
origo.hu
Orbán Viktor: Az Európai Bizottság ne avatkozzon be a tagállamok rendvédelmi ügyeibe
