Nincs akadálya a tárgyalás folytatásának – kezdte a romagyilkosság szerda reggeli tárgyalási napján Miszori László tanácselnök.
Három vádlottat – K. Árpádot, K. Istvánt és P. Zsoltot – társtettesként, sok ember életét veszélyeztetve, részben 14 év alatti személy sérelmére, előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberöléssel, csoportos fegyveres rablással és lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel vádolják. K. Árpádot ezenkívül foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetéssel is vádolják a debreceni, menekülttáborra leadott lövések miatt.
Miszori László a másodrendű vádlott felvilágosításával kezdte a napot: elmondta, a jegyzőkönyvbe nem kerül bele minden szó szerint, amit a tanúk elmondanak. Erre a tanácselnök és az ügyész megszólalásai esetén kerül sor. A jegyzőkönyv felvétele technikai segítség – rögzítette Miszori. Minderre azért volt szükség, mert a másodrendű vádlott feljelentést tett a bíróság ellen, miután az véleménye szerint nem figyelmeztette megfelelően a vádlottakat, és azzal vádolta a tanácselnököt, hogy az meghamisította a jegyzőkönyvet. A vádlott hosszasan sorolta a dokumentum azon szakaszait, amelyek véleménye szerint hiányosak, Miszori ezt rezignáltan hallgatta. Az események dinamikáját jól mutatta, hogy az ügyvédtől a maszkos kommandósokon át a hallgatóság egy része okostelefonjának különböző alkalmazásait tesztelte.
Az ellenem irányuló feljelentést nem vagyok hajlandó továbbítani – zárta rövidre az „intermezzót” Miszori László, majd szünetet rendelt el.
A folytatásban K. Árpád csatlakozott a másodrendű vádlotthoz, és Miszori László értő segítsége mellett fogalmazta meg a feljelentés tárgyát: közokirat-hamisítás. A vádlottak úgy vélték, a június 3-i tárgyalási napig a tanács nem figyelmeztette őket megfelelően a tanúvallomások során.
A tárgyalás a bizonyítási eljárással folytatódott. A tatárszentgyörgyi rendőrkapitányság munkatársa elmondta, 2009. február 23-án tűzesetről és gyilkossági kísérletről érkezett bejelentés. A kigyulladt ház lakói az udvarra futottak, és azt kiabálták, hogy valaki még bent van az épületben. A tűzoltóság kiérkezését követően bukkantak rá a holttestekre. Felmerült, hogy egy gázpalack robbant fel a helyszínen, később kiderült, nem történt robbanás, vallotta a tanú.
Nem lármáztak, magukba roskadtak
A tanácselnök emelt hangon feltett kérdésére a tanú azt válaszolta: neki nem volt kompetenciája annak megállapítása, hogy a kigyulladt ház előtt heverő két ember füstmérgezést szenvedett-e, vagy más jellegű sérülése volt. A némiképp zavarosnak tűnő beszámoló közben nem emlékezett arra pontosan, hány centis hó esett a végzetes hajnalon, és azt sem tudta megmondani, mennyi idő telhetett el a fegyverszakértő és a Pest megyei helyszínelők kiérkezése között. Úgy emlékezett, az áldozat szomszédja és annak családja az este folyamán magába roskadt az események hatására, reggelre ezt az állapotot a kétségbeesés váltotta fel.
A vallomását megerősítve a tanú kiemelte: ahhoz képest, hogy tűzeset volt, nem volt hatalmas lárma, hangoskodás a kigyulladt ház körül, a szomszédok magukba roskadtak a halálos áldozatok láttán.
Az egyik áldozat apja, Csorba Csaba a tanúk padjához lépve visszaemlékezett: a rendőrök vezetőjével együtt segédkezett bevinni saját háza előterébe haldokló fiát. Ekkor lett figyelmes arra, hogy az áldozat oldalán lőtt sebnek tűnő sérülés van, erre pedig felhívta a rendőr figyelmét. Utóbbi megkérdőjelezte ezt az állítást, mire Csorba annyit mondott: „B…meg Pityu, ne mondd már, láttam én már lőtt sebet…” A tanú Miszori kérdésére hozzátette: nem ő hívta telefonon a rendőrséget, arra pedig nem emlékezett, pontosan hol feküdt a hóban gyermeke.
A tudósítás a továbbiakban frissül.
