A Kúria elfogadhatónak tartja az új Btk. tervezetét

A Kúria javarészt használhatónak tartja az új büntető törvénykönyv (Btk.) konzervatív, megfelelő szakmai színvonalú tervezetét, de kifogásolja a bírói mérlegelés szűkítését.

Kónya István elmondta: a Kúria büntetőbíráit tömörítő kollégiumnak a tervezethez fűzött észrevételei az indoklással együtt összesen mintegy 20 oldalt tesznek ki, hozzávetőleg 60 paragrafus esetében javasolnak változtatásokat, jobbára további pontosításokat, az ellentmondásmentesség vagy a dogmatikai tisztaság érdekében. Alapvető kifogást csak néhány ponton fogalmaz meg az észrevétel, ez pedig egy több mint félezer paragrafusból álló tervezetnél jó arány – tette hozzá.

„Meg kell mondani, hogy a büntetőbírák, akik egy konzervatív, időtálló jogintézmények alkotta jogterületet művelnek, némi aggodalommal vegyes várakozással tekintettek az új kódex tervezetére, annál is inkább, mert az előkészítés fázisába nem nyertek betekintést. De a nyilvánosságra került tervezet az előzetes félelmekhez képest megnyugtató volt, miután összefogott, elfogadható színvonalú, és nem bonyolódik felesleges újításokba, túlnyomórészt megőrzi a hatályos törvényt„ – mondta a kollégiumvezető.

Arra a kérdésre, hogy ilyen kevés változtatás esetén szükséges-e egyáltalán új kódex, a szakember úgy válaszolt: valószínűleg a meglévő törvény átfogó módosítása is elegendő lett volna, de ez a jogalkotó kompetenciájába tartozó kérdés. Az pedig a szakma részéről támogatható, hogy a rendszerváltás óta lezajlott széles körű állami, társadalmi változások nyomán lényegesen több mint száz alkalommal módosított Btk.-t megkísérelték egységessé tenni.

A bírák számára a kódex első, általános része a legfontosabb, a tervezet pedig itt őrzi a másfél évszázad alatt letisztult alapvető büntetőjogi elveket, fogalmakat. Ehhez képest a kódex második, különös részében szabályozott egyes bűncselekményeknél tapasztalható jogpolitikai célzatú változtatások kevésbé hozzák lázba a jogalkalmazót – mondta a kollégiumvezető.

Hozzátette: a tervezet számos ponton szigorúbb a hatályos kódexnél, ám a legkeményebb részletszabályok többnyire már az elmúlt másfél évben hatályba léptek. Ilyen többek között a büntetőjogász szakma többsége által bírált három csapás, amelynek egyik rendelkezése szerint a rövid időközön, akár néhány órán belül elkövetett és egy eljárásban elbírált három erőszakos bűncselekmény esetén a három közül a legsúlyosabb büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, ha pedig így már a 20 évet meghaladná, kötelező az életfogytiglan kiszabása.

Alapvetően helyeselhető

Az egyes tényállásokra rátérve Kónya István kifejtette: a jogos védelem tervezetben olvasható változata alapvetően helyeselhető, javarészt a több évtizedes bírói gyakorlatra támaszkodik. Alapelve, hogy a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie. Részleges kifogás abban a körben merülhet fel, ahol a tervezet túlzó megfogalmazásai, tekintet nélkül az élethelyzetek sokszínűségére, elvonják a bírói mérlegelés lehetőségét, mert ez félő, hogy igazságtalan ítéletekhez vezethet.

A szakember hangsúlyozta: a hatóságok sok esetben nem tudják megvédeni a polgárok életét, vagyonát, ezért van szükség a jogos védelem jogintézményére, amelynek határait a bírói gyakorlat évtizedek óta fokozatosan tágítja. A jogos védelemmel kapcsolatos vitákban azonban gyakran megfigyelhető az a furcsa lélektani jelenség, hogy egyesek gondolkodása észrevétlenül megfordul, mintegy átállnak az áldozat oldaláról a támadó oldalára, inkább vele éreznek együtt, mintha csak a támadót tekintenék az eset sértettjének, aki emiatt a jog és a hatóságok védelmére szorul.

Mindezzel szemben határozottan le kell szögezni, hogy a jogtalan támadás nyomán kialakult konfliktusok kockázatát a jognak a megtámadott oldalára állva a támadóra kell hárítania, viselje ő támadásának következményeit, melyre sok esetben előre felkészül, ne pedig az, aki váratlanul a megtámadott helyzetében találja magát – fejtette ki Kónya István, aki szerint a meglehetősen életszerűtlen kifogások többnyire olyan nyakatekert szituációkkal érvelnek, amelyek leginkább a jogos védelemmel való visszaélésnek tekinthetőek. Az ilyen próbálkozások azonban jó bírói munkával, helyes mérlegelő tevékenységgel és főként a nyomozóhatóságok alapos felderítőmunkájával kiszűrhetőek, és akkor nem a jogos védelem szabályai szerint kell majd megítélni az ilyen eseteket.

Például, ha valaki haragosát, hitelezőjét vagy riválisát olyan konfliktushelyzetbe, mintegy csapdába csalja, ahol aztán jogos védelmi helyzet látszatát keltve kioltja életét, ezért nemhogy büntetlenséget élvezne, de az emberölés életfogytiglani szabadságvesztéssel is büntethető minősített esetének, egy előre kitervelten elkövetett emberölésnek a jogkövetkezményeivel kell szembenéznie – figyelmeztetett a szakember.

Hozzátette: az is jobbára életszerűtlen feltevés, hogy a tervezett szabályok alapján pusztán a vagyon védelmében is elvehetik a támadó életét, hiszen az nehezen elképzelhető, hogy a vagyon elleni támadás ne irányuljon valamilyen tekintetben a helyszínen lévő, vagyont védelmező személy ellen is.

---- Lapozzon! ----

Arra a felvetésre, hogy a jogos védelmi helyzet tágítása az erőszak eszkalációjához vezethet, hiszen a megtámadottak fokozottabb ellenállása arra késztetheti a támadókat, hogy még kíméletlenebbül lépjenek fel, Kónya István úgy reagált: legalább ennyire elképzelhető az is, hogy az új szabályok jobban elgondolkodtatják a potenciális elkövetőket, és kevesebben vágnak bele ilyen cselekményekbe, vagy ha mégis, a megtámadott védekezése nyomán nagyobb számban állnak el a cselekmény véghezvitelétől.

„Megítélésem szerint összességében jobbára alaptalanok a jogos védelem új tényállásával kapcsolatban nyilvánosságot kapott kritikák. Az élet elleni cselekmények elbírálásában szerzett több évtizedes gyakorlat alapján állíthatom: jellemzően eddig sem a megtámadottak követték el a vérengzéseket, és ez az új szabályok bevezetésével sem igen hiszem, hogy változna” – mutatott rá Kónya István.

A bírói gyakorlat szerint a jogtalan támadás elhárításához szükséges védelem kizárja a büntethetőséget, ezen belül a szükségesség vizsgálatakor mérlegeli a bíró a védekező tevékenység arányosságának kérdését, kivéve, ha a támadás élet elleninek minősíthető, hiszen akkor az arányosság kérdése fel sem merülhet.

A tervezet ezzel összefüggésben megdönthetetlen törvényi vélelmeket állít fel, amelyek kötik a bírót.

Amennyiben például a személy elleni jogtalan támadást éjjel, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan hajtják végre, azt élet elleninek is kell tekinteni, azaz a jogos védelmi helyzet megítélése után a támadó életének kioltásával sem lépi túl a jogos védelem határát a megtámadott, és emiatt nem kell szankciótól tartania. Ugyanez a helyzet a lakásba, vagy lakáshoz tartozó bekerített helyre éjjel, felfegyverkezve, csoportosan behatoló támadók esetében.

Kónya István elmondta, hogy a jogos védelem tervezetben szereplő ezen részletszabályaival kapcsolatban a Kúrián is megfogalmazódtak olyan vélemények, amelyek szerint ellentmondás alakulhat ki az állam életvédelmi kötelezettsége és a jogos védelem arányosságának bírói mérlegelését kizáró törvényi vélelem között, és bizonyos élethelyzetekben szinte lehetetlen lesz a történtek igazságos elbírálása.

„Éppen azért van szükség bírákra”

A bírói mérlegelés elvonása miatt kritizálja a kollégium a tervezetnek azt a rendelkezését is, amely ittas vezetés esetén a vezetői engedély kötelező elvételét írja elő a bírónak.

„Ne higgye senki, hogy a bírák megengedőek lennének ebben a kérdésben, hiszen szinte mindig vezetéstől eltiltást szabnak ki! Tisztában vagyunk a jogos társadalmi elvárásokkal, és a szomorú baleseti statisztikákkal. Ugyanakkor ismét csak érthetetlen, hogy miért nem lehet a konkrét ügyet ismerő bíróra bízni, hogy abban a néhány kivételes méltánylást érdemlő esetben eltekintsen a jogosítvány elvételétől, amikor végszükséghez közeli, előre nem látható helyzetek alakulnak ki. Hiszen éppen azért van szükség bírákra, hogy a törvény elvont, általános rendelkezéseit a törvényhozó által meghatározott keretek között, de az élethelyzetek rendkívüli sokféleségére tekintettel, az adott ügyben indokolt módon, igazságosan, a szigor, vagy éppen a méltányosság szempontjaira tekintettel alkalmazzák„ – fejtette ki Kónya István.

---- Lapozzon! ----

A szankciórendszerben végrehajtott módosításokkal kapcsolatban a szakember elmondta: azok javarészt helyeselhetőek, hiszen tágítják a bíró lehetőségeit. Bár sokan vitatják a most bevezetendő elzárást, mondván, amúgy is szabadságvesztés-centrikus a magyar szankciórendszer, a rövid tartamú elzárás pedig csak megbélyegez és bűnözővé nevel, ám a Kúria szerint szükség van arra. Ez a felnőtteknél 5-től 90 napig, fiatalkorúaknál 3-tól 30 napig terjedő büntetés nem feltétlenül jár a fenti káros hatásokkal, hiszen nem tesz büntetett előéletűvé, és a kis súlyú bűncselekményekért elzárással sújtottaknál nem akkora a veszélye annak, hogy egymást tovább húznák a bűn világa felé, mert nem megrögzött elkövetőkről, hanem inkább magukról megfeledkezett, a normáknak habitusuknál fogva fittyet hányó emberekről van szó. Ugyanakkor vannak bizonyos élethelyzetek, illetve személyiségtípusok, melyeknél egyedül ez a büntetés látszik célravezetőnek.

Megengedhetetlen, hogy valaki rendre megússza az érdemi felelősségre vonást azért, mert kedvező anyagi helyzete miatt a kiróható pénzbüntetés számára semmiféle visszatartó erőt nem jelent. Nem szabad megfeledkezni a magyar valóságról, amely nem mindig áll összhangban az innen-onnan átemelt újító elképzelésekkel. Mi nem vagyunk egy skandináv ország, ami ott beválik, nem biztos, hogy változtatások nélkül adaptálható a hazai környezetben is – figyelmeztetett a szakember.

A pénzbüntetés egy napi tételének alsó határa 2500 forintról 1000-re csökken a tervezet szerint. Ezzel kapcsolatban Kónya István kifejtette: a büntetőbírák szakadatlanul jelzik, hogy túl magas a néhány éve felemelt alsó határ, hiszen számos rossz anyagi helyzetű vádlottnál még ez is megfizethetetlen, ezért szabadságvesztésre kell átváltani, amit viszont nem érdemelt meg az elkövető, ha pedig a családját is ellehetetleníti a büntetés, az még kevésbé igazságos.

Éppen, miután egy összességében megfelelő színvonalú tervezetről van szó, kirívó az az egy-két tényállás, ahol alapvető dogmatikai problémák merülnek fel, ilyen a sikkasztás tényállásánál megfigyelhető zavar. Ez a passzus szembemegy az állandósult bírói gyakorlattal, a Legfelsőbb Bíróság büntető és polgári kollégiumának közösen kimunkált jogegységi határozatával, ráadásul ez esetben a tervezet egyébként magas színvonalú indokolása sem ad eligazítást, ezért a Kúria büntetőbírái egyelőre értetlenül állnak a jogszabályhely előtt.

A Kúria büntetőkollégiumának vezetője üdvözölte, hogy az utóbbi hetekben a kodifikáció eljutott abba a szakaszába, hogy a jogszabály-előkészítők kikérjék a szakma véleményét. A Kúria nemrégiben megküldte az új Btk. tervezetével kapcsolatos észrevételeit a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, valamint az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Az új büntető kódex társadalmi vitájára szánt egy hónap a napokban letelt, a tervezet rövidesen a kormány elé kerülhet, és ha a parlament még az első félévben megszavazza azt, a jövő nyáron már hatályba is léphet.