A jelentés és a határozati javaslat keddi általános vitájában Papcsák Ferenc (Fidesz) az előterjesztő alkotmányügyi bizottság előadójaként kijelentette: az albizottság munkájának célja az volt, hogy soha többet ne kerülhessenek ilyen helyzetbe a magyar családok százezrei. Mint mondta, 2008-ra a lakossági hitelállomány több mint 68 százalékát devizában vették fel az emberek, összesen több mint 6500 milliárd forint értékben.
A jelentés megállapítja, hogy a devizaeladósodás egyik fő oka, hogy a forinthitelekhez nyújtható állami kamattámogatás rendszerét 2003-tól a szocialista kormány folyamatosan kivezette, ez pedig az alacsonyabb kamatú külföldi pénznemben való hitelfelvételre ösztönözte a lakosságot. Mint mondta, az akkori pénzügyminiszterek a döntést a költségvetési terhekkel indokolták, Papcsák Ferenc szerint azonban ha megmarad az első Orbán-kormány által bevezetett támogatás, az 2008-ban csak a GDP 0,8 százalékával terhelte volna a büdzsét.
A politikus kifogásolta azt is, hogy a későbbi szocialista kormány – különösen 2008-ban, a válság kezdetekor – már nem tudta vagy nem akarta kezelni a problémát, annak ellenére hogy mind a Világbank, mind az IMF felhívta a figyelmet rá. Papcsák Ferenc úgy fogalmazott: a szocialista kormányok „teljes mértékben negligálták” a rendszerben rejlő kockázatokat, a probléma növekedéséhez pedig hozzájárult a 2002-ben elindult felelőtlen költségvetési politika.
A jelentés kifogásolja, hogy sem a Magyar Nemzeti Bank, sem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem tett semmit a figyelemfelhíváson túl, Papcsák ugyanakkor arról is beszámolt, hogy az érintett intézményeknek nem is volt meg a megfelelő jogosítványuk a beavatkozásra.
Az albizottság a bankrendszer felelősségét is megállapította, amelyet a képviselő elmondása szerint a Bankszövetség vezetője is elismert, hiszen nem avatkoztak be akkor, amikor tömegesen jelentek meg olyan hitelközvetítők, akik erre a munkára alkalmatlanok voltak. Papcsák Ferenc közölte: a jelentés a lakosság felelősségét is megállapítja, az emberek ugyanis nem jártak el elég körültekintően a hitelfelvételkor.
Az alkotmányügyi bizottság a jelentés mellé határozati javaslatot is a Ház elé terjesztett, amelyben arra kéri fel a kormányt, hogy vizsgálja meg a magánszemélyek adósságrendezésének szabályait és a magáncsőd jogintézményének bevezetését; építse bele a közoktatás tananyagába a szükséges pénzügyi ismereteket, vizsgálja meg a pénzügyi szektorban működő hitelközvetítők, ügynökök, valamint a bankok viszonyát, és azt is, hogy a hitelesek hozzájutnak-e a szükséges információkhoz.
Aradszki András, a gazdasági és informatikai bizottság kereszténydemokrata előterjesztője ezt azzal egészítette ki: a hitelfelvevőket az is félrevezethette, hogy 2004-ben a pénzügyminiszter még az euró korai bevezetését valószínűsítette. A KDNP-s politikus kijelentette, hogy 2002 és 2010 között az országot az a „hamis és bűnös kormányzati logika irányította, hogy a hatalmat minden áron meg kell tartani”. Mint mondta, vizsgálni kell, hogy tisztességes szerződést kötöttek-e a pénzintézetek, és túlzott keretet engedtek-e a hitelközvetítőknek, amelyek megfelelő jutalék mellett „gátlástalanul” ösztönözték az embereket a hitelfelvételre. Rámutatott arra is: a felvett devizahitelek között a fogyasztási és egyéb hitelek aránya meghaladta a lakáshitelekét.
