Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára csütörtökön egy a témában rendezett budapesti konferencián arról beszélt, új szemléletre van szükség, arra, hogy általános megoldások helyett az érintettek számára olyan segítséget, eszközöket biztosítsanak, amelyekre adott élethelyzetben szükségük van.
Követendőnek, példaértékűnek nevezte a most lezárult, az Új Széchenyi-terv keretében az Európai Unió által támogatott úgynevezett Guruló projektet, melynek során országos rehabilitációs hálózatot alakítottak ki, hogy elősegítsék a mozgássérültek társadalmi és foglalkoztatási integrációját.
A 2008-ban – a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja (Merek) által elindított – mintegy 1,4 milliárd forintos projekt lényege, hogy az ország hét régiójában kialakított szervizközpontokban olyan szolgáltatásokat biztosítanak, ahol javítják, karbantartják, illetve az érintettek speciális, egyéni igényeinek megfelelően alakítják át például a kerekes székeket.
Kogon Mihály, a Merek igazgatója az egyéni szükségletek kapcsán arról beszélt, hogy sok esetben a tömegesen legyártott, akár milliós értékű eszközöket – kisebb átalakítások nélkül – lényegében nem is tudják használni a rászorulók.
Elmondta, tapasztalatai szerint a hozzájuk fordulók fele például „rossz pozícióban” ül a kerekes székében, és ez hosszabb távon komoly problémát jelent a számukra. Szavai szerint a megoldás az, hogy ha ezeket az eszközöket – amelyre a társadalombiztosítás nagyon sok pénzt fordít – az egyéni szükségleteknek megfelelően át tudják formálni, alkalmassá tudják tenni.
Közölte, a Guruló projekt során kialakított műhelyekben a szakemberek, köztük orvosok, mozgásterapeuták a műszaki dolgozók bevonásával egy nemzetközi módszer alapján együtt döntenek arról, hogy az adott mozgássérültnek miként alakítsák át egyénire a kerekes székét.
Kitért arra, hogy a korábban adományként kapott eszközök egy részét nem is tudták használatba adni a megfelelő szervizhálózat hiányában. Azt hangoztatta, hogy az általuk kialakított regionális hálózat és kölcsönzési rendszer biztosítja, hogy az eszközöket hosszú időn keresztül használni lehessen.
Soltész Miklós a konferencián jelezte, a minisztérium tárgyalni kíván az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, mert – mint mondta – ez a projekt megéri, hogy támogassák.
Bartal Attila, a projekt vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az eszközök átalakítása, egyénivé formálása sokak előtt megnyithatja a munka, az önálló élet, vagy új szabadidős tevékenységek, sportok lehetőségét. Súlyos helyzetnek nevezte, hogy Magyarországon európai viszonylatban is rendkívül alacsony, mintegy 23 százalékos a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása, a mozgássérültek foglalkoztatási arányát pedig 10-15 százalékosra becsülik.
A projektvezető egy 2011-es Tárki-felmérést ismertetve ugyanakkor arról is beszélt, hogy a mozgássérült emberek sem feltétlenül törekednek az önálló életvitelre, munkába állásra. Elmondta, a kutatás szerint a megváltozott munkaképességű emberek 12 százaléka keres aktívan munkát, és 25 százalékuk az, aki szeretne dolgozni.
Szavai szerint ugyanakkor ha sikerül a gyakran házilag barkácsolt, leromlott műszaki állapotú, külsőleg is lepusztult, „sablon eszközöket” professzionális módon alkalmassá, egyénivé, méltóvá tenni, akkor ezzel együtt az érintettek igényei, valamint a társadalmi szemlélet is megváltozik majd.
Bartal Attila tájékoztatása szerint eddig a vártnál ötödével többen, mintegy 4800-an fordultak már a rehabilitációs hálózathoz Budapesten, Székesfehérváron, Szombathelyen, Kaposváron, Miskolcon, Nyíregyházán és Mórahalmon.
A konferencián kiosztott tájékoztató anyag szerint a jelenlegi eszköztámogatási rendszer hibája, fő „fogyatékossága” az, hogy a rehabilitációs célokat, az önálló életvitelt és a munkavállalás céljait nem kezeli egységként, hatékonyan.
A konferencián részt vett delegációjával a Budapesten tartózkodó Nassar Al-Rubae iraki szociális és munkaügyi miniszter is.
Magyar Honvédség
Zseniális fotókon örökítették meg, ahogy kiszabadították a robbanóeszközt a fából a Mátrában
