Sályi Lőrinc kifejtette: a finanszírozási rendszer átalakításán dolgoznak, a mostani normatív rendszer megváltozik, súlyozni fognak az intézmények között, és egyfajta feladatfinanszírozásra állnak át.
Közlése szerint a mai rendszer azért sem jó, mert nem differenciál, nem tesz különbséget a sok hallgatóval megvalósuló gyakorlati képzés és a kevés hallgatót foglalkoztató „elitszakok” között. Ez mindenképpen megváltozik majd – fogalmazott.
Szólt arról is, hogy a tervek szerint országos szinten „gócpontokat” alakítanak majd ki a magyar gazdaság igényeinek figyelembevételével. Megjegyezte: az új rendszer kialakítása nyilvánvalóan sok érdekkel ütközik majd, de ez teljesen természetes. A mostani gazdasági helyzetben azonban az államnak át kell gondolnia, hogy a jelenlegi forrástömeget, a mintegy 160-180 milliárd forintot hová helyezi, és milyen hangsúlyokat követ. Ezt még az idén meg kell tenni – jelezte.
Mint mondta, nem kívánják egyik államilag finanszírozott felsőoktatási intézmény kezét sem elengedni, de azt fontosnak tartják, hogy ne kínáljanak az egyetemek, főiskolák olyan képzéseket, amelyek kevés hallgatót vonzanak.
Kiemelte: a bolognai rendszer bevezetésekor nem sikerült világosan strukturálni a magyar felsőoktatás szereplőinek helyét, az elitegyetemek is tömegesedtek, és nem választották szét a főiskolák és az egyetemek szerepkörét.
Hozzátette: nem határozták meg, hogy az ország különböző területeinek milyen gazdasági szerepet kell vinnie, és ezt a felsőoktatás hogyan támasztja alá. Nem a bolognai struktúra ellen dolgoznak, de ott, ahol nem vált be, vissza fognak állni az osztatlan képzésre – mondta.
Véleménye szerint nem igaz, hogy a magyar felsőoktatásban kevés pénz van. Szükségesek új források – folytatta –, de jelenleg nagyon rossz a pénzek elosztási rendszere, a felsőoktatási intézmények a hallgatói normatíva miatt nem érdekeltek abban, hogy kevesebb hallgatót vegyenek fel, és a minőségpolitikát helyezzék előtérbe. Leszögezte: el kell választani az elitintézményeket az általános, jó képzést nyújtóktól, és nem arra kell sarkallni az intézményeket, hogy minél nagyobb hallgatói tömeggel rendelkezzenek.
Szólt arról is, hogy javítani kell az oktatók helyzetén. Az a cél, hogy egy oktatóra minél kevesebb hallgató jusson, és minél több időt fordíthasson saját szakterületére, kutatási feladataira. Megjegyezte: az alulfinanszírozott helyzetük sokáig nem tartható, valamilyen életpályamodellt fel kell vázolni számukra, egyébként nem tudnak kellő számú fiatalt vonzani egyetemekre oktatónak.
Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója a tanácskozáson bejelentette: az intézeten belül felsőoktatási fejlesztési központ jön létre, amelynek feladata lesz többek között a tanárképzéssel összefüggő szakmai feladatok koordinálása.
Feladatuk lesz még a továbbképzési rendszerek áttekintése és fejlesztése is – jelezte.
Kiemelkedő jelentőségű munka
Kiemelkedő jelentőségű munkának nevezte a 2013 szeptemberében bevezetendő hittan, illetve erkölcstan kötelező oktatásának előkészítését és végrehajtását a nemzeti fejlesztési miniszter csütörtökön Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartott konferencián.
Réthelyi Miklós a Lelki nevelés – hitoktatás – esély a holnap számára című ökumenikus tudományos konferencián arról beszélt, hogy a társadalomban nagy várakozás tapasztalható az oktatási rendszer átalakításával, ezen belül egyebek mellett a hittanoktatás és az erkölcstanoktatás (választani lehet e kettő közül) kötelező bevezetése iránt.
Megemlítette, hogy a Nemzeti alaptanterv tervezetében nagy hangsúllyal szerepel az erkölcsös életre, a nemzeti azonosságtudatra, a hazafiasságra és a családi életre, valamint a fenntarthatóságra, a környezet- és médiatudatosságra való nevelés, s ebbe illeszkedik a hittan és az erkölcstan oktatása.
