Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkárhelyettese a 35 oldalas dokumentumban foglaltakról az MTI megkeresésére csütörtökön közölte: az egyes műveltségi területek mélysége, kibontottsága, szakmai színvonala nagyon eltérő, amitől a NAT tervezete „nagyon egyenetlen anyagot tartalmaz”. Mint mondta, az Akadémia szerint a tervezet helyenként túl részletes és olyan pontokat foglal magába, amelyeket a kerettanterveknek kellene meghatározni, más részeken pedig túlságosan nyitott, általános.
A vélemény elkészítését irányító MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke kifejtette: nem értenek egyet az egyes tantárgyakhoz rendelt időkeretekkel. A véleményezésben azt javasolják, hogy a NAT „a tantárgyak, tudományterületek természetes logikája, fogalmi rendszere és nézőpontja szerint épüljön fel”, valamint a NAT a kötelező és szabad órakeretek reális arányait alakítsa ki, „ezzel garantálva a differenciált természettudományi oktatás lehetőségét”.
Fontosnak nevezte, hogy a gyakorlat visszakerüljön az iskolába, a saját élményeken, tapasztalatokon, kísérleteken keresztül, különösen az alsóbb évfolyamokon.
Csépe Valéria elmondta, „a legelhibázottabb résznek” az ember és természet műveltségterületet tartják a véleményezők. Álláspontjuk szerint egy olyan szerkezetet erőltet rá az egész ezzel kapcsolatos tananyagra a NAT tervezete, „amely idegen a természettudományos gondolkodástól”, és nem követi az egyes természettudományos területek belső szerkezetét.
Hozzátette: nem jelenik meg igazán a tervezetben, milyen fontos szerepe van ezen a területen a törvénynek, a kísérletnek, a számszerű összefüggéseknek.
Mint mondta, kifogásolják a zenére, énekre szánt idő mennyiségét, holott 6-10 éves korban a zenének általános fejlesztő hatása van, amely megjelenik a nyelvi és érzelmi fejlődésben. A testnevelés területén nem választhatóan, hanem kötelezően vezetnék be, hogy a heti ötből két alkalmat a kicsi gyerekek más szabad mozgással, például tánccal, úszással töltsenek.
Elmondta még, hogy a NAT tervezete minimális mozgásteret ad a specializációnak. Példaként említette, hogy nagyon kevés a 10 százalék szabad időkeret a 9-12. osztályban a fejlett iskolarendszerű országok gyakorlatához képest.