Tíz évvel ezelőtt tartották a 2002-es országgyűlési választások első fordulóját, amely a korábbi voksolásokkal szemben soha nem látott szoros eredményt hozott. Mindezen túl a megelőző három választás közül ekkor mentek el a legtöbben szavazni, ami világosan mutatja az akkori kampány soha nem látott intenzitását és mozgósító jellegét.
Először nézzük a tényeket: az április 7-i választáson 70,53 százalék élt állampolgári jogával, a legtöbben Budapesten (77,52 százalék), míg a legkevesebben Bács-Kiskun megyében (64,95 százalék) szavaztak. A listás voksolást az MSZP nyerte 42,05 százalékkal, a Fidesz–MDF 41,07, míg az SZDSZ 5,57 százalékot szerzett. A MIÉP 4,37, a Centrum Párt 3,9, a Munkáspárt 2,16 és az FKGP 0,75 százalékos eredményével nem jutott az Országgyűlésbe.
Medgyessy jól titkolózott
Az egyéni kerületek szintjén az MSZP 24, a Fidesz–MDF 20, míg az MSZP–SZDSZ közös jelöltje egy mandátumot szerzett, így összesen 45 helyen dőlt el a verseny az első fordulóban, ami szintén rekordnak számított. A második kör előtt 131 körzetben folytatódott a verseny, ebből 73 helyen az MSZP, 56 helyen a Fidesz–MDF, míg két körzetben az MSZP–SZDSZ közös jelölt vezetett.
Nehéz meghatározni, hogy mikor is kezdődött el a 2002-es választás kampány, a leghelyesebb, ha azt mondjuk, hogy már 1998 nyarán elkezdte a felkészülést az MSZP a visszavágásra. Hosszú keresgélés után Medgyessy Pétert választották miniszterelnök-jelöltnek, akiről már csak a választási győzelem után derült ki, hogy D-209-es számmal szigorúan titkos tisztként dolgozott a diktatúra évei alatt.
Majdnem mindenkit elvittek
A szocialisták mozgósító stratégiáját Ron Werber kampánytanácsadó találta ki, amelynek alapja a suttogó propaganda és a személyes megkeresés volt. Sikerét jól mutatta, hogy például az egyik csepeli és angyalföldi választókerületben 77, Újpesten 77, Kispesten 77, Dunaújvárosban 72, Pécsett 75 százalékos részvételt sikerült „produkálni”. Természetesen ezeken a településeken mindenütt első körös győzelmet aratott az MSZP.
A Fidesz 2002 elején jelentette meg a Jövő elkezdődött címet viselő vitairatot, amely tükrözte Orbánnak az előző évi kongresszuson tett kijelentését: a Fidesznek jó esélye van arra, hogy megnyerje a 2002-es parlamenti választásokat, hiszen a polgári Magyarország jövőképével szemben nincs más értékteremtő jövőkép. A miniszterelnök derűlátását alátámasztották a közvélemény-kutatások is, mivel a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően folyamatosan nőtt a Fidesz–MDF népszerűsége és egyre távolabb kerültek az MSZP-től.
Mik voltak a tévedések okai?
A választás egyik legfőbb meglepetése és későbbi kérdése éppen az lett, hogyan lehet az, hogy mindegyik nagyobb közvélemény-kutató intézet a Fidesz–MDF győzelmét jelezte előre, és mégis ezzel ellentétes eredmény született. Az eredménybecslések kudarcában a Fideszhez kapcsolódó választói attitűdök félreismerése; a közvélemény-kutató intézetek eredményeinek valóságosként (a valóságos folyamatokat jól leképezőként) való elfogadása és értelmezése; valamint a választók téves feltételezése a választások várható végeredményéről játszott közre.
Mindenki számára emlékezetes jelenet maradt, hogy az első forduló estéjén az MSZP számára kedvezőtlen kutatási adatok kapcsán Kovács László, a párt akkori elnöke azt felelte: nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. A korábbi és későbbi külügyminiszternek ez a kijelentése teljes mértékben „talált”, és jelentése a mai viszonyok között is megállja a helyét.
