Pálos ünnep és emlékezés újratemetéssel

Újabb újratemetés tanúi leszünk április 30-án. Ezúttal egy pálos szerzetes, a koholt vádak alapján kivégzett Vezér (Vizer) György Ferenc földi maradványait helyezik el utolsó papi állomáshelyén, a petõfiszállás–pálosszentkúti kegyhelyen. A Rákoskeresztúri új köztemetõ 298-as parcellájából elõkerült csontjainak azonosítását kriminalisztikai kuriózumként tartják számon.

Nyomra vezetõ bélyegek

A pálos rend fellelte és rendelkezésre bocsátotta Vezér Ferenc korabeli szakszervezeti könyvét – 1950. december 1. óta volt szakszervezeti tag –, amely abból az idõbõl származik, amikor a szerzetesrendek feloszlatását követõen már a minõségi paplanüzemben segédmunkásként dolgozott. A könyvecskében 1951 januárjában és februárjában beragasztott hat bélyeg található. No meg egy Lenin-idézet olvasható a Világ proletárjai egyesüljetek! jelszó alatt: „A szakszervezeteknek, melyek általában a kommunizmus iskolái, különösen a szocialista ipar igazgatásának… iskolájául kell szolgálniuk a munkások egész tömege, majd pedig valamennyi dolgozó számára is.” Ami a bélyegeket illeti: nagy volt az eshetõség arra, hogy Vezér Ferenc „nyalta be” a könyvecskébe õket, és ily módon nyálával rögzült a DNS-e! Magyarul: ebbõl a bélyegbõl DNS különíthetõ el. A laboratóriumi vizsgálatok kriminalisztikai kuriózumhoz vezettek. Az ISZKI DNS-laboratóriumának genetikai szakvéleménye alapján 99,96 százalékos a valószínûsége annak, hogy a bélyeget „nyaló” személy (néhai Vezér György Ferenc) és a 298/17/2 számú sírból kihantolt csontmaradványok összetartozóak. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete Archeogenetikai Laboratóriumának mitokondriális DNS-vizsgálata 89,84 százalékban megerõsítette a fenti állítást.

Bencés gimnáziumból a pálos rendbe

Mit kell tudni Vezér György Ferencrõl? A Szatmár megyei Szaniszló faluban született 1914. március 23-án. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd 1935-ben belépett a pálos rendbe, ahol a Ferenc nevet kapta. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett végezte, itt szentelte pappá a püspöki magánkápolnában Virág Ferenc megyés püspök 1940-ben. A budapesti Sziklatemplomban kezdte papi munkáját, ezt követõen 1942-ben házgondnoki megbízást kapott a Kiskunfélegyháza melletti Pálosszentkúton. „Ez a pálos szerzetes buzgó, derûs, mindenkit szolgáló és közkedvelt lelkipásztor volt – írta róla Tomka Ferenc. – Prédikációiban többször figyelmeztetett a materialistaateista rendszer veszélyeire.” A szovjet csapatok bejövetelekor, 1944 decemberében Soltvadkerten, ahol a rendnek pincegazdasága volt, az óvóhelyre menekült nõk védelmében birokra kelt egy fegyverrel hadonászó szovjet katonával, aki nõket akart magával vinni. Az orosz fegyvere véletlenül elsült, amely a katona halálát okozta. Késõbb ez lett a Vezér Ferenc elleni vád alapja: szovjet katonák megölésére csoportot szervezett – állították. „A nép úgy néz a papjára, mint valamikor a zsidó nép Mózesre – írta 1945-ben. – Ki segíti? Ki pártfogolja? Nem! Nem hagyhatom el õket. Pedig sok kellemetlenség érhet, sõt életembe is kerülhet.” Kommunistaellenes kijelentései miatt a rendõrség 1945 áprilisában õrizetbe vette, de két és fél hónapi fogság után szabadon engedték. 1946 elején a rendtartomány második tanácsosává nevezték ki. Rövid pécsi tartózkodás után, ismét Pálosszentkúton, a helyi lelkészség vezetõje lett, majd ellátta a rendház gondnoki teendõit is. Július közepétõl szeptember végéig újabb letartóztatás várt rá, utána pedig eltûnt az õt keresõ szemek elõl. A következõ napon már kereste a szovjet különítmény.

Halálos ítélet gyorsított eljárással

Markievicz Péter rendfõnök 1947 áprilisában a budapesti Sziklatemplomba helyezte. Hatalmas feladat hárult rá, a bombázások okozta károkat kellett rendbe hozni. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatását követõen is a fõvárosban maradt, és segédmunkás lett egy minõségi paplanüzemben. Kétszer is megváltoztatta lakóhelyét, és Vastag György álnéven jelentkezett be, mégis rábukkantak 1951. március 20-án, és az ÁVH most már nem engedte ki többet a karmaiból. Vezér Ferenc az elsõ pálos rendi szerzetes volt, akit 1951 tavaszán elfogtak, hogy utána újabb pálosokat vegyenek õrizetbe. Ennek az évnek a nyarán robbantották ki a Grõsz József kalocsai érsek elleni koncepciós pert azzal a céllal, hogy a Mindszenty- per után újabb csapást mérjenek a hívõkre, az egyházra és a keresztény magyarságra. A Grõsz-perbe beletartozott a társvádlottak elítélése is. „Amalgámpernek” kell lennie – fogalmazott Révai József, a párt fõideológusa –, azaz bele kell ötvözni olyan embereket is, akik révén bizonyítani lehet, hogy az egész egyház reakciós, a szerzetesrendek züllöttek, tagjai pedig gyilkosok. Amíg Vezért a fõperben ítélték halálra, állítólagos bűntársait titkos tárgyaláson. Vezér Ferencet egyrendbeli gyilkossággal, többrendbeli gyilkosságra való felbujtással, valamint a népek háború utáni békés együttműködésének megbontására irányuló bűntettel vádolták.

A letartóztatottak közül néhányan – kényszer hatására – a szerzetes ellen vallottak, de az atyával együtt kivégezték õket is. Vezér Ferencet rettenetesen megkínozták, mégsem tört meg. Még a halálraítéltek zárkájában is, a legutolsó percig társainak lelki támasza és vigasztalója maradt. Gyorsított eljárással, 1951. június 28- án ítélte halálra a vérbíró Olti Vilmos, a Budapesti Népbíróság elnöke a Markó utca 27. szám alatti esküdtszéki teremben. A kegyelmi kérvényt elutasították, s július 31-én a Legfelsõbb Bíróság megerõsítette az ítéletet. A kötél általi kivégzést augusztus 3-án reggel 7 órakor, a Kisfogház udvarán hajtották végre. A Legfelsõbb Bíróság Elnöki Tanácsa 1992. február 17-én Vezér Ferenc pálos szerzetest felmentette a vádak alól, és megállapította, hogy nem követett el bűncselekményt.

Interjú Bátor Botonddal.

– Miért volt fontos önöknek, hogy megtalálják Vezér Ferenc földi maradványait? – kérdeztük Bátor Botondot, a Magyar Pálos Rend tartományfõnökét.
– Régóta foglalkoztat bennünket az élete, mártíromsága. 2008 tájékán kaptuk meg az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárából azokat az iratokat, amelyek a pálos perekkel kapcsolatosak. Ez újabb lökést adott ahhoz, hogy Ferenc atya földi maradványait is megtaláljuk. Az exhumálást nagy részben a rend finanszírozta, de segítséget kaptunk az államtól, a miniszterelnök- helyettesi hivataltól és a kegyeleti bizottságtól is. Senki se gondolja, hogy Ferenc atya azért hajtotta hurokba a fejét, hogy hatvan évvel késõbb több ezer ember megemlékezzen róla. A hite adta az erõt ahhoz, hogy hûséges maradjon a nemzethez, a rendhez, és védelmezze a rászorulókat. A hite bátorításra sarkall ma is bennünket. Ki emlékszik már arra a bíróra, aki Ferenc atyát elítélte? Ki emlékszik arra a hóhérra, aki kivégezte? De Vezér György Ferenc nevét majd õrzi az utókor, és különösen az újratemetés után.

– Azt mondta, hogy bátorításra sarkallja Ferenc atya ma is önöket. Miért van erre szükség?
– Mert napjainkban is sok támadás éri a hazai pálos rendet. Olyanfajta szellemi áramlatot próbálnak beleépíteni a pálos rend világába, amelynek semmi köze sincs a kereszténységhez vagy a katolikus egyházhoz. Ugyanakkor a jelenlegi, a most élõ és itt mûködõ pálosokat nem tartják magyar pálosoknak, hanem a lengyelekhez tartozó kis oldalágnak. Van egy politikai színezetû mag, amely ezt a nézetet erõteljesen képviseli. Ha valaki Vezér Ferenc atyára vagy kortársaira, Bolyós Ákosra, Homonnay Miklósra, Máthé Péterre, Bihar Tádéra úgy tekint, mint igaztalan magyarokra, akik a hitükért, a meggyõzõdésükért megjárták a börtönt, az szégyellje magát! Ezek az atyák 1989-ben újraindították a rendet, és elévülhetetlen érdemük van abban, hogy a pálos rend a mai napig él és jelen van a hitéletben. Hogy ez a rend nem magyar? Tisztában vagyunk azzal, hogy van egy politikai erõ, amely megpróbálja meggyengíteni ezt a vonulatot. De a délibábos mesékkel nem lehet az ország sorsát elõbbre vinni. Mi a lényegre szeretnénk felhívni az emberek figyelmét, ami Ferenc atya életét is jellemezte: végezte a munkáját, a feladatát, amit a Jóisten a Sziklatemplomban és Pálosszentkúton rábízott. A lelkek gyámolítását, erõsítését tûzte ki célul, és pálos szerzetesként imádkozott értük. A hite azt jelentette, hogy szemét egy célra függesztve mert cselekedni, és vállalta a kockázatot. Rendkívül jó szónok volt, és annak idején ez is bûnnek számított. A hétköznapi életben nekünk is tanúságot kell tennünk a hitünkért, ezért is fontos az újratemetés.

Huszonhárman maradtak

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy a DNS-minták segítségével azonosították Ferenc atya földi maradványait?
– Nagy öröm és meghatottság járta át a szívemet. És mindjárt eszembe jutott, hogy milyen örömmel fogadják majd a hírt szülõfalujában, Szaniszlón, amely ma már Románia része, Nagykároly mellett, közel a magyar határhoz. Két testvére él, idõs emberek, találkoztam velük. Nagy élmény volt a szaniszlói látogatásunk, a templomban miséztem, gyóntattam, sokan voltak jelen a szertartáson. A falubeliek egy különbusszal jönnek majd április 30-án Pálosszentkútra, a temetésre.

– Hogyan sikerült megtalálni Ferenc atya szakszervezeti könyvét?
– A pécsi pálos kolostor archívumában sok dokumentumot, iratot, könyvet õrzünk, s ezek között volt a könyvecske is.

– Ezzel lezárult a kivégzett pálosok exhumálásának története?
– A rendelkezésre álló ismeretek szerint mindenkirõl tudjuk, hogy hol temették el. Három olyan pálos van, akiket nem végeztek ki, de nem természetes halállal haltak meg. Egyikük Csellár Jenõ atya, aki a letöltött börtönbüntetése után 1956-ban az egyesült államokbeli pálos kolostorunkba vándorolt ki, a mai napig tisztázatlan autóbaleset áldozata lett 1959-ben. Ács István 1951 áprilisában menekülés közben a vonat alá esett. A boncoló orvos azt mondta az egyik pálos atyának, hogy lõtt sebeket találtak a testén. A börtönévek után Vincze Tihamér is Nyugatra távozott. Az elsõk között volt, aki elmondta odakint, hogy mi zajlik Magyarországon. Svájcban halt meg, megmérgezték.

– A magyar pálosok most hányan vannak?
– Huszonhárman vagyunk. Amikor 1989-ben újraindult a rend, én akkor léptem be. Ezt megelõzõen két generációról beszélhetünk: az ötvenes évek elõtti nemzedék kolostorban élt, illetve azok, akik titokban tettek fogadalmat a renden belül a hatvanas években, s egyházmegyés papként szentelték fel õket. Ennek a két generációnak a rendszerváltozáskor 15 pálos tagja volt. Azóta az idõsek, akik ’50 elõtt éltek, már mind meghaltak. A második nemzedék tagjai közül heten élnek.

– A Sziklatemplomban is õrzi valami Vezér Ferenc emlékét?
– Igen. Amikor Ferencz Béla erdélyi származású fafaragó mûvész elkészítette a Szent István-kápolna fafaragásait, és 1992-ben kifaragta az elsõ oltárt, azt Ferenc atya emlékére szenteltük fel.

(Kő András)