Az ügynökfogalom szerint bárkit meg lehet bélyegezni

Gulyás Gergely információi szerint várhatóan még ebben a hónapban az Országgyűlés elé kerül az ügynökkérdést rendező törvényjavaslat.

Az országgyűlési képviselő az Ügynökkérdés vagy múltfeldolgozás? című Németh Géza-emlékkonferencián tartott előadásában kiemelte: véleménye szerint az ügynökkérdés rendezésének főszabályaként lehetővé kell tenni az iratok nagyobb nyilvánosságát. Ez alól csak a személyes, illetve a különleges személyes adatok élvezhetnek kivételt.

Bárkit meg lehet bélyegezni

Gulyás Gergely kiemelte, hogy a jelenlegi „köznyelvi” ügynökfogalom szerint bárkit meg lehet bélyegezni. Az ügynökfogalom jogi meghatározásában a képviselő szerint több világos kategóriát kellene elkülöníteni, és ehhez mérten kellene nyilvánosságra hozni a történelmi dokumentumokat.

Boross Péter és Medgyessy Péter volt miniszterelnök egyaránt úgy véli, felesleges tovább bolygatni, hogy a rendszerváltás előtt ki volt az állampárti titkosszolgálat ügynöke. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint az ügynökakták nyilvánosságra hozatalánál különbséget kell tenni az önként együttműködők és azok között, akiket zsarolással kényszerített a hatalom.

Véleménye szerint külön kellene kezelni azt, aki saját akaratából működött együtt, illetve írt jelentéseket, és azokat, akiket valamilyen módon – például családjuk zsarolásával – kényszerítették az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködésre.

A fideszes képviselő a társadalom igazságérzetének helyreállításához a közszereplők esetében magasabb mércét alkalmazna. Úgy véli ugyanis, azok esetében, akik hivatásukból adódóan szolgálták ki a rendszert – mint a politikusok, illetve az újságírók –, a személyes adatokra való tekintet nélkül minden dokumentumot nyilvánosságra kell hozni.

Csak „részsikerek” történtek

Gulyás Gergely leszögezte: az ügynökkérdés rendezése komoly adóssága a rendszerváltozásnak, azóta „részsikerek” történtek, de összességében még mindig nincs megnyugtató szabályozás. Hozzátette: az elmúlt két évben is igyekeztek ez ügyben előrelépni, így sikerült olyan szabályozást alkotni, amely legalább a legsúlyosabb, kiemelkedő esetekben lehetővé teszi, hogy „akinek vér tapad a kezéhez”, az felelősségre vonható legyen, de azt is lehetővé tették, hogy a kommunista diktatúra áldozatai a rájuk vonatkozó adatokat kikérhessék.

A legnagyobb előrelépésnek viszont az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szabályozását nevezte, amely kimondja: a kommunista hatalom birtokosai csak nyilvánvalóan valótlan állítások esetén kérhetnek személyiségi jogi védelmet. Mint hangsúlyozta: az ügynökkérdésben olyan megoldást kell találni, amely a társadalom többségének támogatását élvezi.

„Az igazság szenvedélyes keresése és a megbékélés küldetése”

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára – édesapja, az Erdélyi Gyülekezet alapítója emlékére rendezett konferencián – előadásában kiemelte: a Nemzeti Emlékezet Bizottság felállításáról szóló javaslatban a múlt feldolgozását két szempont – „az igazság szenvedélyes keresése és a megbékélés küldetése” – vezérli majd.

Az államtitkár úgy vélte, az egyházaknak kulcsszerepet kellene játszaniuk a múlt feldolgozásának kérdésében. Mint kiemelte: az ügynökkérdésben személyes élettörténetekről, emberi sorsokról van szó, emberi gyengeségekről, néhol az „emberi aljasság megdöbbentő eseteivel” is találkozhatunk.

Nemzeti érdekeket sérthet

Németh Zsolt hangsúlyozta: az ügynökakták teljes, korlátlan és azonnali nyilvánosságra hozása nemzeti érdekeket sérthet, nemzetbiztonsági kockázatokat hordozhat magában. Az államtitkár kiemelte: az ügy természetéből fakadóan keletkeztek hamis adatok, fiktív dokumentumok, míg egyes iratok eltűntek. Ezért nem szabad megengedni hogy féligazságok, félinformációk ellenőrizetlenül kerüljenek nyilvánosságra, s így akár emberi tragédiákat okozzanak, vagy akár a társadalom stabilitását veszélyeztessék.

Németh Géza 1990-ben alapította meg Budapesten az Erdélyi Gyülekezetet, amely – a református lelkészt ért támadásokra reagálva – idén áprilisban kiadott közleményében Németh Gézát a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás „legkarakteresebb” református lelkész személyiségének nevezte, aki 1956 után internálótáborba került, és 1971-ben megfosztották palástjától.