A napokban két rendezvény próbálja beavatni a civil érdeklődőket és a különféle szakterületek képviselőit a mediáció rejtelmeibe. Mediáción idehaza a nézetkülönbségek feloldását, az érdekek egyeztetését, összehangolását értik. A második világháború idején az USA-ban kialakult eljárás utóbb az 1970-es, 80-as évektől Európában is elterjedt, így Németországban, Hollandiában, Szlovéniában és Franciaországban is alkalmazzák. Idehaza az első – kísérleti – lépés a 2009-ben elindított bírósági mediációs program volt, amelyben a Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság és a Szegedi Városi Bíróság vett részt. A lehetőség mostantól bővülni fog.
Az intézmény alaposabb megismerését kívánja elérni az Országos Bírósági Hivatal (OBH) azzal, hogy elméleti és gyakorlati szakemberek részvételével hétfőn konferenciát rendez. A Bírók a Mediációért Egyesület pedig a bírák részére péntekre hirdetett tanácskozást. Gyengéné Nagy Márta bíró, az egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta: szervezetük voltaképpen a franciaországi székhellyel működő európai mediációs testület magyar szekciója. Rendezvényükre francia előadót is meghívtak.
Az OBH mediációs munkacsoportjának tagja, az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat vezető koordinátora, Krémer András arról tájékoztatott, hogy az érdekegyeztetésre főként családjogi, vagyoni és munkaügyi, valamint gazdasági perekben nyílhat lehetőség. A bíró a keresetlevél átvétele után javasolhatja a résztvevőknek, hogy vitájuk békés rendezéséért forduljanak a bíróságon működő független mediátorhoz. Erre a per későbbi szakaszában is sor kerülhet. Megtudtuk: a mediátorral folytatott néhány órás beszélgetés nem bírósági tárgyalás, ott bizonyítást nem végeznek. Az érintettek nem a jogi érveiket adják elő, hanem saját szempontjaikat, érdekeiket tárják fel. A kötetlen forma – a nemzetközi és a bővülő hazai tapasztalat szerint – az esetek többségében elvezet az ügy békés rendezéséhez. A felek persze kérhetik, hogy megállapodásukat a bíróság hagyja jóvá – ilyenkor az egyezség ugyanúgy végrehajtható, mint a bírói ítélet.
Krémer András megemlítette, hogy a mediátor nem mondhatja ki a válást, nem állapíthatja meg az apaságot, ám előmozdíthatja – egyebek között – az önkéntes vagyonmegosztást, a gyermekelhelyezést. Az iskola és a szülők közigazgatási vitáiban is sokat tehet az együttműködés létrehozásáért, az egyensúly kialakításáért. Volt már rá példa – tette hozzá a szakember –, hogy az a tanuló, akit renitens viselkedése miatt fegyelmi úton más osztályba, iskolába helyeztek át, utóbb, a megállapodás révén megmaradhatott a régi közösségében. Krémer ezt annak tulajdonítja, hogy az iskola és a szülő végül egyetértésre jutott a pedagógiai célokban, feltételekben. A bíróságon az említett iskolai vita egy-két év múltán zárulhatott volna le. Az ítélet az időmúlás miatt semmiképp sem tudta volna kiküszöbölni az esetlegesen hibás fegyelmi döntés következményeit – hívta fel a figyelmet az OBH munkatársa.
Azt még nem tudni, hogy a notórius pereskedők, vagy az olykor az időhúzásban érdekelt hazai alperesek a következőkben hogyan viszonyulnak majd a külföldről átvett intézményhez. Nyomós érv lehet azonban, hogy a mediációs eljárás ingyenes, beiktatásával a bírósághoz forduló személyek, szervezetek illetékkedvezményt kaphatnak, így olcsóbban és gyorsabban juthatnak el a közös megoldáshoz. A peres felek – a bíróságon dolgozó közvetítők mellett – az igazságügyi tárca által névjegyzékbe vett mediátorok közül is bárkit kiválaszthatnak érdekvitájuk rendezéséhez.
