A tárgyaláson B. József kitartott amellett, hogy nem követett el bűncselekményt, K. József azt hangoztatta, nem gyilkos, és sajnálja, hogy nem tudta megmenteni a kisfiút. P. Erika fenntartotta hétfői vallomását, melynek során azt mondta: nem akarta a gyerek halálát, a gyilkosságban nem vett részt, nem is tudja, hogyan történt. Állítása szerint azért ment Sántosra, mert B. József erre késsel kényszerítette, őt és a családját is megfenyegette. (Korábban elismerte a bűncselekmény elkövetését, vallomását azonban megváltoztatta, és az első tárgyalási napon a bíróságon azt mondta, B. József akarta megölni a kisfiút, ám ennek okára nem tudott választ adni.)
A fiút október 29-én este a Kaposvár melletti sántosi erdőbe csalták, ahol B. József a kocsiból kiszállva leütötte, brutálisan bántalmazta – a testén egyebek közt 40 szúrt sebet talált az orvosszakértő –, eközben K. József megásta a gyerek sírját, P. Erika mindehhez elemlámpával világítva segédkezett. A még életben lévő fiút a gödörbe tették és betemették, ruháit és telefonját a Kapos folyóba dobták. A fiú halálát fulladás okozta.
A rendőrök a gyerek holttestét néhány nappal később nem itt, hanem Kaposvár toponári városrészében, egy elhagyott helyen elásva találták meg, mivel az elkövetőket vadászok megzavarták, ezért B. József jobbnak látta más helyre temetni a holttestet.
