A kötelező törvényi vélelem – amely szerint ezekben az esetekben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha „a védekező életének kioltására is irányult volna” – azt eredményezi, hogy fel sem merülhet a védekezés támadáshoz viszonyított arányosságának méricskélése, hiszen élet elleni támadás esetén a védekező akkor sem büntethető, ha a támadó élete árán hárította el a támadást. A Kúria kiemelte, hogy a jogtalanul megtámadottak az elkövetőhöz képest eleve többszörös hátrányban vannak, hiszen az elkövető dönt a támadás céljáról, helyéről, idejéről, módjáról, míg a védekező felkészületlen. A védekezés teljes szabadságát a törvény olyan elkövetési módok esetén ismeri el, amelyekben a megtámadott még inkább kiszolgáltatott, a jogtalan támadás elhárítása még esélytelenebb, kockázatosabb.
A Kúria kimondta azt is, hogy jogtalan behatolás a lakásba csak aktív magatartással valósítható meg – tehát az például nem jogos védelmi helyzet, ha a jogszerűen bejutó személy felszólítás ellenére nem távozik. A lakásba vagy a hozzá tartozó bekerített helyre való jogtalan behatolás esetén ugyanakkor az elhárító cselekmény nemcsak önvédelem, hanem más javainak oltalma is lehet.
Az úgynevezett megelőző jogos védelem Btk.-ban rögzített, négy éve élő szabályai szerint nem büntetendő, aki a maga vagy mások személye, illetve javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve hogy mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható azért, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. Ezzel kapcsolatban a Kúria arra figyelmeztet, hogy az élet kioltásával járó megelőző védelem emberölésnek minősülhet.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!