Ismét kijött a bibliai fenevad a tengerből, „És adatott neki nagyokat mondó és káromlásokat szóló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapig”. Most mindezt szabad és meg van engedve, mert a fenevad szabad (a cikk címét Don DeLillo amerikai író regényétől kölcsönöztem), és mert a magyar nép most „a legnagyobb szájú hencegőre” hallgatott, „a legravaszabb álnokra, és a huncutra és a hiúra, és a színészre és a hóhérra” (H. B.)

Biztosan sokan lesznek, akik szemüket forgatva kérdezik: nem túlzás ez az apokalipszis Szakács Pisti miatt? Hiszen egyrészt egy jelentéktelen szereplője a közéletnek, másrészt meg nyilván megérdemli, minek járatja a száját! Lehet. De Szakács Pisti, a meghurcolt tévések, és a vezetőszáron mutogatott törékeny asszonyok, az előzetesbe rángatottak jelképek. Jelképek és üzenetek: senki nincs biztonságban, mindenki kussoljon és féljen, aki fideszes, aki a Fideszre szavazott, vagy akár egyszer is bekapcsolta az M1 Híradót, vagy akár csak messziről látott egy Magyar Nemzetet. S akik most véresre tapsolják a kezüket az elsötétített tévéképernyők előtt, hálaimát rebegve, és kacagnak és éljeneznek mindannak, ami történik, jó, ha tudják: a zsarnokság idején nincsenek ártatlanok. Bármikor, bárki, bármiért a porondmester egy intésére a porban találhatja magát, megalázva, a vadállatok elé vetve, mert az önkény nemcsak a korlátozások nélküli cselekvés szabadsága, hanem az őrület szabadsága is.

De ha már a Jelenések könyvét idéztem, nem árt felidézni, mi is áll benne: „Ha valakinek van füle, hallja meg! Ha valaki mást fogságba vet, azt fogságba viszik, ha valaki fegyverrel öl, fegyver által kell meghalnia.”