A magyarországi Hasfelmetsző Jack kilétére sohasem derült fény

Az élet elleni bűnelkövetők sorában külön kategóriát képviselnek a sorozatgyilkosok, akiknek lefülelésére általában rendkívül nagy erőket vetnek be a nyomozóhatóságok, ám ennek ellenére a kriminalisztika története több olyan hírhedt esetet is ismer -mint például Hasfelmetsző Jack, vagy a Zodiákus utáni nyomozást-, amik megoldatlanok maradtak. A magyarországi kriminalisztika históriájában a mindeddig az egyik legnagyobb és rövid időn belül hét áldozatot követelő sorozatgyilkosság elkövetőjének a kilétére szintén soha sem derült fény, ami tág teret engedett a találgatásoknak, továbbá a különféle összeesküvés-elméleteknek is.

A szentendrei sorozatgyilkosság elkövetője ma sem ismert ( a kép illusztráció) Forrás: Eséname de Ciencia

SS-katonák Magyarországon, 1945 kora tavaszán  Fotó: Bundesarchiv, Bild

A jegyzőkönyvben foglaltak azonban több kérdést is felvetnek. A feljelentés megtételekor a gyilkosságot bejelentők ugyanis még határozottan azt állították, hogy az elkövető nem beszélt magyarul és nem értette, hogy mit mondanak neki. Ehhez képest igencsak furcsa, hogy a tettes -anélkül, hogy bármit megértett volna a hozzá intézett kérdésekből-, azonnal és önként felfedte, hogy ő bizony egy szökött SS-katona, sőt, a Pilisben bujkáló SS-csoport tagja. 

De az is több mint furcsa, hogy a szovjet megszállási zónában fekvő kelet-német fogolytáborból megszökött állítólagos SS-katona miért nem direkt nyugati irányban, a legrövidebb úton igyekezett elhagyni a szovjet ellenőrzés alatt álló területeket, hanem összevissza bolyongva és a szovjet zónába mélyen benyomulva akart volna nyugatra jutni.

Másnap egy még szörnyűbb gyilkosságról érkezett bejelentés

Alighogy elrendelték a nyomozást, másnap, augusztus 18-án egy újabb, és még az előző napinál is szörnyűbb esethez riasztották a szentendrei rendőrséget. A Pilisszentlászlóhoz tartozó Bükkipusztán a Zbórai-birtok fészerében négy fiatal holttestére és egy lőtt sebektől súlyos állapotban lévő fiúra bukkant a bűntettet bejelentő tulajdonos. 

A meggyilkolt fiúk a tulajdonos gyermekének voltak a pajtásai. 

Az ötödik, a súlyosan megsebzett fiú még a halála előtt viszonylag pontos személyleírást tudott adni a birtokon vérengző gyilkosról. A személyleírás jól egyezett az augusztus 17-i bűntény elkövetőjének a személyleírásával. Az újabb ötös gyilkosság helyszíne csak alig két kilométerre feküdt az augusztus 17-i bűntett helyszínétől, ami szintén arra utalt, hogy ugyanaz a tettes lehetett az elkövető.

Az augusztus 17-i gyilkosság helyszínéről készített rajz  Fotó: Arcanum

 A tettes kézre kerítésére a rendőrség, a karhatalom, és a megszálló szovjet hadsereg több alegységét is bevetették a keményvonalas kommunista, Münnich Ferenc budapesti rendőrfőkapitány irányításával. 

Ezek az alakulatok nagy erőkkel körbezárták Szentendrét és megkezdték az elkövető, vagy még inkább a vélelmezett elkövetők felkutatását, 

kezdettől fogva a szentendrei rendőrkapitányság jegyzőkönyvében sugalmazott koncepciót követve, a környező hegyekben bujkáló SS – szabadcsapat után kutatva. A kiterjed kutatás azonban nem vezetett semmiféle kézzelfogható eredményre. A sajtóban megjelent néhány tudósítás, miszerint a rendőrség már nyomon van, sőt, a karhatalmi alakulatok és az állítólagos SS-szabadcsapat közötti tűzharcról beszámoló hírt is közzétettek.

A karhatalmi alakulatokat a keményvonala kommunista, Münnich Ferenc vezette   Fotó: Magyar Fotó Archívum

 Ezekeből azonban egyetlen szó sem volt igaz, mert a nagy erők bevetése ellenére sem fogták el a szökésben lévő feltételezett gyilkost. A hamis és manipulatív hírek viszont sikeresen hiszterizálták a közvéleményt, mert alig egy-két héttel a szentendrei sorozatgyilkosság után először Kemeneshőgyészen, majd pár nappal később Békás, Fót és Rákospalota határában is felbukkant SS-szabadcsapatokról szóló bejelentések érkeztek a hatóságokhoz. E bejelentések azonban kivétel nélkül vaklármának bizonyultak, mert egyetlen bujkáló németet sem akadt a hatóságok horgára. A szentendrei sorozatgyilkos személyének kiléte így megoldatlan maradt.

A szentendrei bűneset több mint kínos volt a kommunisták számára

Beszédes viszont, hogy az akkor még működő néhány bulvárlapon kívül a már nagyobb részt a Magyar Kommunista Párt befolyása alá került sajtó mélyen hallgatott a szentendrei sorozatgyilkosságról. 

Ez a hallgatás annyira szokatlan volt, hogy még Dinnyés Lajos kisgazdapárti miniszterelnök is szóvá tette az ügyet az egyik minisztertanácsi ülésen azt hangoztatva, számára úgy tűnik, mint ha tudatosan el akarnák hallgatni a Szentendre környékén történt bűneseteket.

Dinnyés Lajos miniszterelnök ( aképen középen) 1947-ben   Fotó:  Fortepan

 A mély hallgatás azonban korántsem a véletlen műve volt. 1947 nyarán választásra készült az ország ( ez volt a hírhedt kékcédulás választásoknak, a kommunisták szervezett választási csalássorozatának az éve), és a szentendrei sorozatgyilkosság rendkívül rosszkor jött a belügyminisztériumot és a rendőrséget kézben tartó Magyar Kommunista Párt számára. 

A belügyi erőszakszervezeteket már az 1944. december 22-én Debrecenben felállított Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásakor kezükbe kaparintották a szovjet Vörös Hadsereggel együtt Magyarországra visszatérő emigráns kommunisták. Az 1945 novemberében megtartott nemzetgyűlési választásokon hiába szerzett a Független Kisgazdapárt abszolút többséget, szovjet nyomásra – a jaltai megállapodásra hivatkozva – mégis kénytelen volt koalíciós kormányt alakítani, és bevenni a kabinetbe a baloldali pártokat, így a kommunistákat is.

Rákosi gátlástalanul tört a kizárólagos hatalom megszerzésére Fotó: Fortepan

 Rákosi – aki miniszterelnök-helyettes lett a Tildy-kormányban – a kommunistáknak követelte a stratégiai fontosságú belügyi tárcát, amit a kisgazdák, saját jól felfogott érdekükben mereven elleneztek. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke, Vorosilov marsall nyomására azonban kénytelenek voltak engedni, és átadni a rendőrség és a közigazgatás feletti ellenőrzés jogát a kommunistáknak. A második világháborút követő években rendkívül leromlott a közbiztonság, napirenden voltak az erőszakos bűncselekmények, a fosztogatások, rablások és igen nagy számban a rablógyilkosságok is, amiért az ezekben az években még működő ellenzéki pártok és a közvélemény döntő többsége is a kommunista belügyi vezetést hibáztatta. Közvetlenül az 1947-es nemzetgyűlési választások előtt tehát több mint kellemetlen volt Rákosi Mátyás és köre számára a szentendrei ügy.

Ma sem tudható, hogy ki lehetett a tényleges elkövető

A hallgatásnak az egyik verzió szerint nem feltétlenül az eset megoldatlansága, hanem sokkal inkább az elkövető valós személye volt a legfőbb oka. A korabeli propaganda által sulykolt német, SS-bűnözőkkel ellentétben ugyanis néhány forrás, így többek között a környékbeli lakosok visszaemlékezése, de más egyéb, köztük rendőrségi adatok is arra utalnak, hogy a hegyekben bujkáló elkövető egy Vaszil keresztnevű kozák, vagy ukrán származású dezertált szovjet katona lehetett. 

1945 áprilisában az ország a Vörös hadsereg megszállása alá került   Fotó: Ria/Novosti

Ezt a verziót erősítheti a legelsőként kiadott rendőrségi körözés is, amelyben az elkövető leírásánál még külön kiemelték, hogy orosz legénységi egyenruhát és lábtekercset visel. 

Ebből az feltételezhető, hogy a nyomozók tisztában lehettek az elkövető valós kilétével, 

de a kommunista párt- és belügyi vezetés azonnal leállította az ilyesfajta kommunikációt, mivel ez politikailag roppant kínos lett volna számukra. A fogságból megszökött és mindenre elszánt német SS, vagy pedig a kitelepített, de bosszúszomjas és hazaszivárgó gyilkos sváb képe sokkal jobban beleillett a kommunista propagandába, mint a „felszabadító hős szovjet Vörös Hadsereg” fegyverével együtt dezertált és közveszélyessé vált katonája. 

Az ügy a magyar kriminalisztika megoldatlan esete maradt   Fotó: Estudio Criminal

Ezért azt sem lehet kizárni, hogy a hatalmas karhatalmi erők bevetésével végrehajtott pilisi hajtóvadászat sokkal inkább a közvéleménynek szánt teátrális szemfényvesztés, mintsem a tettes tényleges felkutatására szánt akció volt. Ami viszont tény: az ügyben nem történt sem vádemelés, sem pedig bírósági eljárás, és az elkövető sohasem lett megnevezve a magyar nyilvánosság számára. Éppen ezért az a legvalószínűbb, hogy más sohasem fog a kétséget kizáró bizonyosság szintjén kiderülni, hogy ki volt a szentendrei sorozatgyilkos.

A szentendrei sorozatgyilkosság:

• 1947. augusztus 17-én, és augusztus 18-án megtörtént tragikus bűneset volt,
• ami hét halálos áldozatot, két felnőtt és öt fiatal életét követelte,
• a magyar kriminalisztika történetének az egyik legtöbb áldozatot követelő gyilkossági ügye,
• amelynek a nyomozását tudatosan manipulálták, és ma sem tudni, hogy ki volt az elkövető.