– A 2006. őszi brutális rendőri fellépést követően úgy tűnt, hogy a balliberális oldal egy része belátta: azzal, hogy politikai megrendelésre az utcákon a rendőrség fegyveres hajtóvadászatot folytatott az emberek ellen, illetve hogy közintézményekben és a rendőrségi folyosókon megkínozták őket, figyelmen kívül hagyták az emberi jogokat. Ön is így tapasztalja?
– A rendőrség brutális fellépése után a liberális oldal részéről elvétve ugyan, de olvashatók voltak olyan nyilatkozatok, amelyek elítélték a történteket. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a liberálisokat akkor megtestesítő kormánypárt, az SZDSZ az erőszak oldalára állt, s a mai napig többségben vannak azon liberális hangadók, akik a 2006 őszén történteket a Fidesz által felbérelt csőcselék randalírozásának tartják. Debreczeni József például, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke könyvet írt erről, amelyben a valós tényektől meglehetősen elrugaszkodik. A rendőrök által megvert országgyűlési képviselőről, Révész Máriuszról például azt írta, hogy a képviselő részeg lehetett 2006. október 23-án, azért támolygott, s nem azért, mert a rendőrök megverték. Egy másik DK-s politikus, Varju László és a szocialista Török Zsolt is arról beszélt nemrég, hogy 2006 ősze a randalírozók műve volt. A jobboldal ehhez képest egységesen és következetesen, akkor is és most is az emberi jogok érvényesítése mögé sorakozott fel. A gyülekezési jog ma garantált. Így nehezen értelmezhetők például Kulka János színművész mondatai is, aki egy 2012-es tüntetés előtt remegő lábakkal szállt ki az autóból, attól félve, hogy megverik. Ma már nem divat jogszerűen bejelentett politikai demonstrációkat feloszlatni, ellenzéki országgyűlési képviselőket maszkos rendőrökkel megveretni.
– A rendőrök 2006-ot követően sem álltak mindig a helyzet magaslatán. Izsákon például halálra vertek egy magatehetetlen erdélyi férfit a rendőrőrsön.
– Valóban előfordulnak ma is rendőri túlkapások, ám ég és föld a különbség ez és aközött, hogy végigverik az utcán a fél társadalmat. Az emberi jogi gondolkodás megváltozott. Az ilyen esetekhez ma már mind a rendőri vezetők, mind a kormányzat másként áll. 2006-ban a jogtalan erőszakot alkalmazó rendőröket megvédték vezetőik, majd kitüntették őket kiváló munkájukért. Ma a rendőri túlkapásokat felelősségre vonás követi. Az erdélyi férfi halála után a rendőrök előzetes letartóztatásba kerültek, s elindult a felelősségre vonásuk. A kormányzat részéről sem maradt el az egyértelmű állásfoglalás. Orbán Viktor miniszterelnök személyesen rótta le kegyeletét a férfi sírjánál. De más esetben is érzékelhető, hogy a rendőri vezetők hozzáállása fordulatot vett. Emlékezetes, hogy egy kilencéves kislányt fújtak le könnygázzal Debrecenben a rendőrök, ami véleményem szerint semmilyen körülmények között nem fordulhat elő. Papp Károly országos rendőrfőkapitány még aznap este nyilatkozatban ítélte el ezt az intézkedést. Ezek a reakciók pedig jelentős különbséget mutatnak a politikai oldalak magatartása között.
– Mit tart lényegi különbségnek?
– A kulcs a cselekmények kettős mércével való értékelésében keresendő. Amikor egy-egy elítélendő tettért a saját politikai oldalukat felmentik. Márpedig úgy tűnik, a kettős mérce használata a balliberális oldalon általában követelmény. Konkrét példákon keresztül ma is be lehet mutatni, miként mér más mércét alkalmazva a balliberális politika. Szemléletes példa erre a nők jogainak kezelése is. A közelmúltban nagy port kavart Balogh József fideszes képviselő esete, aki vélhetően bántalmazta élettársát. A jobboldali pártok elítélték saját képviselőjüket, aki – hogy kizárását elkerülje – kilépett a Fidesz parlamenti frakciójából. A balliberális pártok ugyanakkor mélyen hallgattak akkor, amikor Józsa István, a szocialista párt frakcióvezető-helyettese a parlamentben megrángatta egy parlamenti szakértő asszony haját mindenki szeme láttára. A balliberális pártok sunyi hallgatása mellett a liberális jogvédők, a nők védelméért kiálló liberális szervezetek sem hallatták a hangjukat az erőszakkal szemben. Ez a kettős mérce vegytiszta esete.
– Sok családot fenyeget ma a kilakoltatás réme a szabadjára engedett banki hitelezési gyakorlat miatt. Ön szerint ezt hogyan kezelik az emberi jogi szervezetek?
– Az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vagy éppen a Magyar Helsinki Bizottság a bankokkal élethalálharcot vívó devizahitelesek problémáját nem tekintik emberi jogi kérdésnek. Ezek a nagy jogvédő szervezetek csupán szemezgetnek a jogsértések közül, s ami számukra kényes kérdés, azt nem tekintik emberi jogi problémának. És nemcsak a liberális jogvédő szervezetek, de az emberi jogi kérdésekre hiperérzékeny liberális publicisták is hallgatnak vagy zavartan motyognak a devizahitelesek által ismertetett elképesztő történetek hallatán. Ez a helyzet számukra értelmezhetetlen, mert a liberális oldal a „piac” oldalán áll. A devizahitelesek problémáit arra használják csupán, hogy bár a balliberális kormány állította fel ezt a helyzetet, a jelenlegi kormányt támadják a megoldások keresésének sokszor igazságtalan kritikájával. S itt ismét az elfogadhatatlan kettős mércéről van szó. Ebben egyébként az EU-ban is leltek társakat, erre példa a Tavares-jelentés és elfogadása is, ami súlyos tévedéseket tartalmaz Magyarország emberi jogi helyzetéről. Az Amnesty International viszont vehemensen kampányolt a jelentés elfogadása mellett. Mindez azt is mutatja, hogy az emberi jogi területet eddig előzékenyen átengedő jobboldalnak szüksége lenne minél több, ezen témával foglalkozó műhelyre és intézetre, a liberális oldal a kettős mércéből ugyanis láthatóan nem enged.
Horváth Csaba László
