A liberális jogvédelem és a kettős mérce

A liberális hazai emberi jogi szervezetek csupán szemezgetnek a jogsértések között, s a számukra kényes kérdésekkel inkább nem foglalkoznak Kruchina Károly szerint.

– Mit tart lényegi különbségnek?
– A kulcs a cselekmények kettős mércével való értékelésében keresendő. Amikor egy-egy elítélendő tettért a saját politikai oldalukat felmentik. Márpedig úgy tűnik, a kettős mérce használata a balliberális oldalon általában követelmény. Konkrét példákon keresztül ma is be lehet mutatni, miként mér más mércét alkalmazva a balliberális politika. Szemléletes példa erre a nők jogainak kezelése is. A közelmúltban nagy port kavart Balogh József fideszes képviselő esete, aki vélhetően bántalmazta élettársát. A jobboldali pártok elítélték saját képviselőjüket, aki – hogy kizárását elkerülje – kilépett a Fidesz parlamenti frakciójából. A balliberális pártok ugyanakkor mélyen hallgattak akkor, amikor Józsa István, a szocialista párt frakcióvezető-helyettese a parlamentben megrángatta egy parlamenti szakértő asszony haját mindenki szeme láttára. A balliberális pártok sunyi hallgatása mellett a liberális jogvédők, a nők védelméért kiálló liberális szervezetek sem hallatták a hangjukat az erőszakkal szemben. Ez a kettős mérce vegytiszta esete.

– Sok családot fenyeget ma a kilakoltatás réme a szabadjára engedett banki hitelezési gyakorlat miatt. Ön szerint ezt hogyan kezelik az emberi jogi szervezetek?
– Az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vagy éppen a Magyar Helsinki Bizottság a bankokkal élethalálharcot vívó devizahitelesek problémáját nem tekintik emberi jogi kérdésnek. Ezek a nagy jogvédő szervezetek csupán szemezgetnek a jogsértések közül, s ami számukra kényes kérdés, azt nem tekintik emberi jogi problémának. És nemcsak a liberális jogvédő szervezetek, de az emberi jogi kérdésekre hiperérzékeny liberális publicisták is hallgatnak vagy zavartan motyognak a devizahitelesek által ismertetett elképesztő történetek hallatán. Ez a helyzet számukra értelmezhetetlen, mert a liberális oldal a „piac” oldalán áll. A devizahitelesek problémáit arra használják csupán, hogy bár a balliberális kormány állította fel ezt a helyzetet, a jelenlegi kormányt támadják a megoldások keresésének sokszor igazságtalan kritikájával. S itt ismét az elfogadhatatlan kettős mércéről van szó. Ebben egyébként az EU-ban is leltek társakat, erre példa a Tavares-jelentés és elfogadása is, ami súlyos tévedéseket tartalmaz Magyarország emberi jogi helyzetéről. Az Amnesty International viszont vehemensen kampányolt a jelentés elfogadása mellett. Mindez azt is mutatja, hogy az emberi jogi területet eddig előzékenyen átengedő jobboldalnak szüksége lenne minél több, ezen témával foglalkozó műhelyre és intézetre, a liberális oldal a kettős mércéből ugyanis láthatóan nem enged.

Horváth Csaba László