– 2006-ban kiadott egy könyvet, amiben feldolgozták 1956 romániai eseményeit. Milyen források álltak rendelkezésre? A bukaresti levéltárak megnyíltak?
– Abszolút nyitottak ezek a levéltárak, ha valamihez nem lehet hozzájutni, az inkább egy belső szervezési kérdés. Tehát a román kutatók ugyanúgy nem jutnának hozzá ilyen anyagokhoz. Én állambiztonsági forrásokból, pártforrásokból, diplomáciai forrásokból és interjúkból dolgoztam Budapesten, Kolozsváron, Bukarestben és más városban. Elég széles merítésből raktuk össze a kötetet, még mindig megállja a helyét, bár természetesen újabb és újabb források bukkannak fel. Ami számomra érdekes, hogy igazán most derül ki teljes egészében az a döbbenetes méretű erőszak, ami az 1956-os forradalmat követte Romániában .
– Azzal ön is külön foglalkozik ebben a kötetben, hogy a magyarságpolitikát hosszú távon milyen intézkedések alapozták meg.
– A könyvnek, és minden tanulmányomnak az egyik fő tézise, hogy 1956 igazi törést hozott a magyarságpolitikában. Azután döntöttek például a területi autonómia felszámolásáról, azután döntöttek a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetéséről, azután döntötték el, hogy a magyarságpolitika már nemcsak politikai vagy kulturális, hanem belbiztonsági kérdés. Ez olyan paradigma, amely '89-ig él, de néhány vonatkozásban ma is megtaláljuk a bukaresti döntéshozók mentalitásában.
– Kibeszéletlen fejezet azért jócskán akad, de ismerünk-e minden információt, hogy beszélhessünk róla, van-e még feltáratlan fejezet?
– A Duna-deltában lévő munkatáborokról például keveset tudunk. Az '58 és '63 közötti brutális román munkatábor-világ szinte feltáratlan, a fiataloknak létrehozott speciális táborokról, a női foglyokról egyaránt sok fehér folt van. Itt igazán egy magyar vagy egy külföldi kutató nem tud lépni. Arra lenne szükség, hogy a román szakma észrevegye '56 fontosságát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!