Soha nem látott rekordot állított föl a Fidesz

Nem tévedtek a közvélemény-kutatók sem áprilisban, sem májusban, ami a kormánypártok népszerűségét illeti.

A májusi felmérések alapján összességében a Fidesz–KDNP a biztos szavazók körében 53,6, a Jobbik 16, az MSZP 15,8, az LMP 4,8, míg az Együtt–PM és a DK 4,2-4,2 százalékon állt. A mögöttünk hagyott hónapban az európai parlamenti választáson igazán közelből lehetett tesztelni a közvélemény-kutatási eredményeket, amit igazából csak a 30 százalék alatti részvétel torzított el. Az intézetek a kormánypártok, a Jobbik és az LMP támogatottságát nagyjából eltalálták. A baloldalon belüli erőviszonyokat illetően azonban meglehetősen bakot lőttek, mivel az MSZP-t lényegesen fölül, míg a Bajnai- és a Gyurcsány-pártot alulmérték. Minden bizonnyal a következő hónapokban erre is választ adnak majd a kutatók.

A mostani eredmények értékeléshez érdemes megnézni, hogy a korábbi évtizedekben, hogyan álltak a pártok erőviszonyai ezekben a hónapokban. Az 1990-es, első szabad országgyűlési választást az MDF nyerte meg, de a párt támogatottsága már májusban elkezdett zuhanni. A Magyar Közvélemény-kutató Intézet szerint a kormánypártok iránti rokonszenv csökkent, az ellenzéki pártokhoz fűződő nőtt. Azon túl, hogy általában ez lesz a sorsa a hatalomra kerülő politikai szervezeteknek, e jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy a rendszer- és kormányváltozáshoz minden bizonnyal teljesíthetetlen igények tapadtak, melyek megvalósulatlansága kiábránduláshoz vezetett.

1994 májusában tartották hazánk második szabad választását, amelyen az MSZP a listás szavazatok 32,99 százalékát szerezte meg, míg a május 29-i második fordulóban a mandátumok 54,15 százalékát sikerült a baloldali utódpártnak bekasszíroznia. Az akkori felmérések a teljes népesség körében hatszázalékos szocialista előnyt mutattak a szabad demokratákkal szemben, ami összességében lényegesen nagyobb lett. A kutatások már jó előre jelezték a jobboldali pártok súlyos vereségét, ami végül be is igazolódott, ráadásul mind a hat parlamentbe jutott erőt (MSZP, SZDSZ, MDF, FKGP, KDNP, Fidesz) oda is mérték az intézetek.

1998 májusában szintén választásokat tartottak, így az akkori felméréseket sem lehet összevetni a mostani erőviszonyokkal. Az első fordulót még az MSZP, a választást viszont a Fidesz nyerte. Az új kormányban először volt ott a Fidesz s másodszor került oda a kisgazdapárt és egyéni képviselői révén az MDF. Az ellenzék fő erejét az MSZP adta, az SZDSZ addigi leggyengébb produkciója egy kis létszámú frakciót engedett meg. Ötödikként jutott be a parlamentbe a nemzeti radikalizmus képviselője, a MIÉP.

Tizenkét évvel ezelőtt az MSZP–SZDSZ áprilisi parlamenti választási győzelmét követően májusban a Tárki a biztos szavazó pártválasztók körében 47 százalékos MSZP-, 44 százalékos Fidesz-, valamint 4 százalékos SZDSZ-támogatottságot mért. Bár az április országgyűlési választás roppant szoros eredményt hozott, a választók már májusban elkezdtek a szocialisták felé áramlani, míg a korábbi kormánypárt támogatottsága lényegében nem változott.

2006 áprilisában Gyurcsány Ferenc vezetésével másodszor győzött zsinórban az MSZP–SZDSZ-koalíció, ráadásul a szocialista párt majdnem egyedül is abszolút többséget szerzett. Egy hónappal később a Tárki a biztos szavazók körében az MSZP-nek 52, a Fidesz–KDNP-nek 38, míg az SZDSZ-nek 5 százalékot mért. A balliberális erők tehát jelentősen elléptek a legfőbb jobbközép riválisuktól, akik számára akkor úgy tűnt, hogy az őszi önkormányzati választáson a 2002-eshez hasonló vereséget szenvednek.

Négy évvel ezelőtt szintén egy kétharmados győzelmet követően hozták ki a felméréseiket a különféle intézetek. Mindegyikük a Fidesz–KDNP óriási fölényéről tudósított, többen is 60 százalék fölötti támogatottságot mértek a kormánypártoknak. Ezzel szemben a most májusi kutatások lényegesen kisebb népszerűségről árulkodnak, de a széttagolt baloldal miatt is impozáns a Fidesz–KDNP fölénye a többiekkel szemben. A korábbi évtizedekben szintén vagy választás volt májusban, vagy éppen egy hónappal voltunk a megmérettetések előtt, ezért ezekből a mai helyzetre nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

A 2014-es választások előtt készült utolsó felmérések egyértelműen a Fidesz–KDNP fölényét mutatták, de a bizonytalanok és a választ megtagadók magas aránya miatt hiba lett volna kijelenteni, hogy eldőlt a voksolás. Elemzésünkben rávilágítottunk: csak legenda, hogy 2002-ben úgy kapott ki a Fidesz, hogy vezette a közvélemény-kutatásokat.

Immár 91 hónapja vezetett a közvélemény-kutatások alapján a Fidesz–KDNP-szövetség, de két hónappal a parlamenti választások előtt túlzás lett volna azt állítani, hogy eldőlt a verseny, mivel még mindig nagyon sokan voltak azok, akik elmennének szavazni, viszont nem választottak még pártot maguknak.

A balliberális ellenzék egyesülését követően, 2014 januárjában is magabiztosan vezette a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP, ami azt jelenti, hogy a jobbközép szövetség már 90 hónapja a legnépszerűbb politikai erő Magyarországon. Mindezek ellenére óriási hiba lenne a kormánypártok részéről, ha lefutottnak hinnék a voksolást, mivel például 1998-ban is jelentősnek tűnő hátrányt dolgozott le az ellenzék az MSZP–SZDSZ-szel szemben.