Soha nem látott rekordot állított föl a Fidesz

Nem tévedtek a közvélemény-kutatók sem áprilisban, sem májusban, ami a kormánypártok népszerűségét illeti.

2006 júliusa óta, már 94 hónapja a Fidesz–KDNP Magyarország legnépszerűbb pártja, amit egyértelműen visszaigazol, hogy a 2006-os őszi önkormányzati választás óta mindegyik országos megmérettetést megnyerte a most áprilisban másodszor is kétharmados felhatalmazást szerző jobbközép alakulat. Ehhez hasonló teljesítményt talán csak a svéd szociáldemokrata párt vagy a német kereszténydemokraták tudtak a második világháború után bemutatni, de az 1989 utáni közép-európai történelemben erre egyetlenegy példa sincsen.

A Medián április végi felmérése szerint a Fidesz támogatottsága a választani tudó biztos szavazók körében 56 százalékra nőtt, a Jobbik 17, az MSZP 14 százalékon állt. A kutatás szerint a másik három párt bejutása igencsak kérdésesnek látszott április végén: a biztos szavazók között az LMP és az Együtt–PM is 4-4 százalékon, a Demokratikus Koalíció (DK) 2 százalékon állt, miközben az EP-választáson 5 százalék a bejutási küszöb.

Az Ipsos május eleji közvélemény-kutatása szerint a legaktívabb szavazói körben, a biztos pártválasztók között a Fidesznek 56 százaléka volt. A Jobbik 17 százalékkal itt is megelőzte egy százalékkal az MSZP-t. A Demokratikus Koalíció ebben a körben 4 százalékot ért el, az LMP és az Együtt–PM pedig 3-3 százalékon állt.

A biztosan szavazó pártválasztók 57 százaléka szavazott volna a Fidesz–KDNP-re derült ki a Tárki május 7–15. között végzett közvélemény-kutatásából. Az MSZP-re a biztos szavazók 17 százaléka, a Jobbikra pedig 14 százaléka adta volna a voksát. A Demokratikus Koalíció (DK) 5, az LMP 4, az Együtt–PM pedig 3 százalékos eredményre számíthatott volna a felmérés szerint.

A Fidesz–KDNP támogatottsága 46 százalékon áll a potenciális szavazók között, és ezzel továbbra is hatalmas előnnyel vezette a pártversenyt – derült ki a Nézőpont Intézet május 14–18. között végzett közvélemény-kutatásából. A Jobbik a potenciális szavazók 15 százalékát tudhatta maga mögött, 17 százalékukat pedig az MSZP. A DK-ra és az Együtt–PM-re a potenciális szavazók 6-6 százaléka voksolt volna. Az adatok azt mutatták, hogy az LMP-nek 8 százalékos a támogatottsága.

A Századvég május 16–20. között készült felmérése szerint a Fidesz–KDNP előnye a biztos szavazó pártválasztók körében egyértelmű volt: ebben a közegben 52 százalékos volt a pártszövetség támogatottsága. A biztos szavazók körében a Jobbikra 17, az MSZP-re 15, az LMP-re 5 százalék voksolt volna. Ebben a közegben az Együtt–PM támogatottsága 5, a Demokratikus Koalícióé 4 százalékos volt.

A májusi felmérések alapján összességében a Fidesz–KDNP a biztos szavazók körében 53,6, a Jobbik 16, az MSZP 15,8, az LMP 4,8, míg az Együtt–PM és a DK 4,2-4,2 százalékon állt. A mögöttünk hagyott hónapban az európai parlamenti választáson igazán közelből lehetett tesztelni a közvélemény-kutatási eredményeket, amit igazából csak a 30 százalék alatti részvétel torzított el. Az intézetek a kormánypártok, a Jobbik és az LMP támogatottságát nagyjából eltalálták. A baloldalon belüli erőviszonyokat illetően azonban meglehetősen bakot lőttek, mivel az MSZP-t lényegesen fölül, míg a Bajnai- és a Gyurcsány-pártot alulmérték. Minden bizonnyal a következő hónapokban erre is választ adnak majd a kutatók.

A mostani eredmények értékeléshez érdemes megnézni, hogy a korábbi évtizedekben, hogyan álltak a pártok erőviszonyai ezekben a hónapokban. Az 1990-es, első szabad országgyűlési választást az MDF nyerte meg, de a párt támogatottsága már májusban elkezdett zuhanni. A Magyar Közvélemény-kutató Intézet szerint a kormánypártok iránti rokonszenv csökkent, az ellenzéki pártokhoz fűződő nőtt. Azon túl, hogy általában ez lesz a sorsa a hatalomra kerülő politikai szervezeteknek, e jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy a rendszer- és kormányváltozáshoz minden bizonnyal teljesíthetetlen igények tapadtak, melyek megvalósulatlansága kiábránduláshoz vezetett.

1994 májusában tartották hazánk második szabad választását, amelyen az MSZP a listás szavazatok 32,99 százalékát szerezte meg, míg a május 29-i második fordulóban a mandátumok 54,15 százalékát sikerült a baloldali utódpártnak bekasszíroznia. Az akkori felmérések a teljes népesség körében hatszázalékos szocialista előnyt mutattak a szabad demokratákkal szemben, ami összességében lényegesen nagyobb lett. A kutatások már jó előre jelezték a jobboldali pártok súlyos vereségét, ami végül be is igazolódott, ráadásul mind a hat parlamentbe jutott erőt (MSZP, SZDSZ, MDF, FKGP, KDNP, Fidesz) oda is mérték az intézetek.

1998 májusában szintén választásokat tartottak, így az akkori felméréseket sem lehet összevetni a mostani erőviszonyokkal. Az első fordulót még az MSZP, a választást viszont a Fidesz nyerte. Az új kormányban először volt ott a Fidesz s másodszor került oda a kisgazdapárt és egyéni képviselői révén az MDF. Az ellenzék fő erejét az MSZP adta, az SZDSZ addigi leggyengébb produkciója egy kis létszámú frakciót engedett meg. Ötödikként jutott be a parlamentbe a nemzeti radikalizmus képviselője, a MIÉP.

Tizenkét évvel ezelőtt az MSZP–SZDSZ áprilisi parlamenti választási győzelmét követően májusban a Tárki a biztos szavazó pártválasztók körében 47 százalékos MSZP-, 44 százalékos Fidesz-, valamint 4 százalékos SZDSZ-támogatottságot mért. Bár az április országgyűlési választás roppant szoros eredményt hozott, a választók már májusban elkezdtek a szocialisták felé áramlani, míg a korábbi kormánypárt támogatottsága lényegében nem változott.

2006 áprilisában Gyurcsány Ferenc vezetésével másodszor győzött zsinórban az MSZP–SZDSZ-koalíció, ráadásul a szocialista párt majdnem egyedül is abszolút többséget szerzett. Egy hónappal később a Tárki a biztos szavazók körében az MSZP-nek 52, a Fidesz–KDNP-nek 38, míg az SZDSZ-nek 5 százalékot mért. A balliberális erők tehát jelentősen elléptek a legfőbb jobbközép riválisuktól, akik számára akkor úgy tűnt, hogy az őszi önkormányzati választáson a 2002-eshez hasonló vereséget szenvednek.

Négy évvel ezelőtt szintén egy kétharmados győzelmet követően hozták ki a felméréseiket a különféle intézetek. Mindegyikük a Fidesz–KDNP óriási fölényéről tudósított, többen is 60 százalék fölötti támogatottságot mértek a kormánypártoknak. Ezzel szemben a most májusi kutatások lényegesen kisebb népszerűségről árulkodnak, de a széttagolt baloldal miatt is impozáns a Fidesz–KDNP fölénye a többiekkel szemben. A korábbi évtizedekben szintén vagy választás volt májusban, vagy éppen egy hónappal voltunk a megmérettetések előtt, ezért ezekből a mai helyzetre nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

A 2014-es választások előtt készült utolsó felmérések egyértelműen a Fidesz–KDNP fölényét mutatták, de a bizonytalanok és a választ megtagadók magas aránya miatt hiba lett volna kijelenteni, hogy eldőlt a voksolás. Elemzésünkben rávilágítottunk: csak legenda, hogy 2002-ben úgy kapott ki a Fidesz, hogy vezette a közvélemény-kutatásokat.

Immár 91 hónapja vezetett a közvélemény-kutatások alapján a Fidesz–KDNP-szövetség, de két hónappal a parlamenti választások előtt túlzás lett volna azt állítani, hogy eldőlt a verseny, mivel még mindig nagyon sokan voltak azok, akik elmennének szavazni, viszont nem választottak még pártot maguknak.

A balliberális ellenzék egyesülését követően, 2014 januárjában is magabiztosan vezette a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP, ami azt jelenti, hogy a jobbközép szövetség már 90 hónapja a legnépszerűbb politikai erő Magyarországon. Mindezek ellenére óriási hiba lenne a kormánypártok részéről, ha lefutottnak hinnék a voksolást, mivel például 1998-ban is jelentősnek tűnő hátrányt dolgozott le az ellenzék az MSZP–SZDSZ-szel szemben.