– Ön szerint mi az üzenete a vasárnapi tapolcai és a megelőző időközi országgyűlési választás eredményének?
– Nincs nevetségesebb, mint öklöt rázni az elment hajó után. Az elmúlt évtizedekben megtanultam, hogy győzni csak az képes, aki veszíteni is tud. Természetesnek tartom, hogy a megfelelő belső fórumok elemzései nyomán higgadt döntésekkel változtatnak, ahol ez szükséges. Annak értelmét nem látom, hogy magunkat kezdjük ostorozni, az élveboncolás is veszélyes, mert ilyenkor az is megtörténhet, hogy végül megállapítják: a halál oka maga a boncolás volt.
– Viharos egy éven vagyunk túl. Számított-e tavaly az újabb kétharmados országgyűlési választási győzelemre és az azt követő fölényes európai és önkormányzati sikerre?
– Ha nem is ilyen arányúakra, de számítottam a győzelmekre, azonban ne lássuk magunkat se többnek, se kevesebbnek, mint akik vagyunk. Az elmúlt évek kétharmados politikai teljesítményét történelminek minősítem. Ezt a kétharmados országtöbbséget előbb a politikai, gazdasági, erkölcsi katasztrófát okozó ellenfeleink hozták össze, de a tavaly elért kétharmados többségnek immár közös jövőképe van, amit az alaptörvényben, az új alkotmányban szentesítettünk. A viharos esztendő, amire ön utal, rendkívüli próbatétel volt, olyan belpolitikai hidegháború alakult ki, amelyet az ellenérdekelt külső erők is profi módon hergeltek. Mind a három tavalyi sikeres választás azt bizonyította, hogy a zaklató évtizedek után az ország idegrendszere nem romlott annyira, mint azt sokan szerették volna.
– Az önkormányzati választások után mintha valami megváltozott volna a kormánypártoknál. A frakciószövetségen belül milyen változásokat tapasztalt?
– Azt ne várja el tőlem, hogy a pártszövetségünk belső ügyeiből csipegetni fogok, és úgy teszek, mintha mindenre tudnám a megoldást. A családi ügyeket családon belül kell elrendezni. Ehhez belső nyugalom és önfegyelem kell. Érték dolgában pedig a jövőben sincs kompromisszum, ahogy a nemzeti érdek érvényesítése ügyében is határozott politikai irányításra és szolgálatra van szükség. Ez a frakciószövetségen belül olyan csapatmunkát eredményezett, amelyet a vasárnapi kudarc megerősít. Azt pedig természetesnek tartom, hogy vannak súrlódások, de egy kudarc következménye az is lehet, hogy összecsiszolódunk. Azt is tapasztalom, hogy ellenzéki indulatból, gyűlöletből pletykák is bugyborékolnak, mocskolják a közéletet. Ezt akár a kormánypárti, akár az ellenzéki szavazópolgárnak egyre nehezebb elviselni.