Visszaüthet a határsértők szigorú büntetése

Az illegális bevándorlók börtönbe zárásánál még az is olcsóbb lenne, ha közmunkásfizetést kapnának.

Továbbá az ENSZ határokon átnyúló szervezett bűnözéssel szembeni egyezményének embercsempészetről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében szerepel olyan kitétel, hogy nem büntethető az embercsempészet alanya, vagyis az illegális határátlépő, ha őt szervezett társaságok hozzák át a határon. „Ez jó eséllyel el fogja lehetetleníteni a büntetés alkalmazását, hiszen a migránsok nagy része ebbe a kategóriába esik bele” – emelte ki a nemzetközi jogi szakértő.

Azonban ha ennek ellenére mégis büntetőeljárást indítanánk minden egyes illegális határsértővel szemben, az elképesztő módon leterhelné a magyar igazságszolgáltatást – vélekedett a szakember. „Ráadásul ezt olyan ügyekben tennénk, amelyekben egyáltalán nem biztos, hogy végül ténylegesen bűncselekményt állapíthatna meg a magyar bíróság vagy akár büntetést tudna kiszabni” – hangsúlyozta.

Ugyanis nem lesz nehéz a vádlottaknak olyan érvelést találni, ami könnyen megállja majd a helyét. Így például ha valaki a menedékkérelem benyújtásával indokolja a határátlépést, a kényszer hatására történő cselekvéssel is érvelhet. Szintén hatásos lehet, ha a határsértő azt állítja, menekül valahonnan, a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelően szeretne menedéket kérni, ezért a cselekménye nem veszélyes a társadalomra, vagyis nem büntethető.

A szakértő emlékeztetett arra, hogy amennyiben az adott határsértő beadja a menedékkérelmét, az mindenképpen mérlegelésre kerül. „Így még az a veszély is fennáll, hogy teljesen feleslegesen, kétszeresen dolgoznak majd a magyar hatóságok egy-egy menedékkérővel, ami nagyon komoly terhet jelent az egész igazgatási rendszerre” – fogalmazott.

Kérdésünkre, hogy mennyire húzódhatnak majd el a perek, Lattmann Tamás elmondta: ezek rendkívül bonyolult jogi eljárásokká alakulhatnak, mert a korábban említett két védői stratégia teljes mértékben elképzelhető és lehetséges. Ezeken túl még alapjogi sérelemre is hivatkozhatnak a védők, ilyenkor az eljáró bírónak akár az Alkotmánybíróságot is meg kell keresnie. Az eljárások végén, minden jogorvoslat kimerítése után pedig még a strasbourgi út is nyitva állhat.

A szakember szerint ezért egy ilyen folyamat büntetőeljárási része ugyanolyan hosszú lehet, mint amekkora ma egy átlagos esetben: néhány hónaptól több évig is terjedhet. Kiindulva az elmúlt hónapokban tapasztalható menekültáradatból, és feltéve, hogy minden illegális határátlépőt bíróság elé citálunk, a szakértő szerint akár több ezernyi üggyel is számolni kell. Példaként említette a valamikori budapesti parkolási pereket, amelyek korábban rendkívül megnehezítették a bíróságok működését. „Ehhez hasonlítható terhet róna az igazságszolgáltatásra a jogszabály alkalmazása, így többmilliárdos költsége lehet, ha az ilyen ügyek hirtelen rászakadnak a rendszerre” – mondta Lattmann.

Azonban az igazán költséges szakasz csak a büntetés-végrehajtás során jelentkezne. Mint portálunk megtudta, Magyarországon ma egy rab közvetlen napi tartási költsége 2200 forint – ebbe olyan tételek tartoznak, mint az elszállásolás, az étkeztetés vagy a ruházat. Ez viszont nem a teljes költség, mivel a személyzet fizetésétől kezdve az intézményfenntartáson át számos közvetett kiadás adódik, ami a rabokra vetítve napi 8000 forintra rúg.

Portálunk megkeresésére a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BvOP) kommunikációs főosztálya közölte: Magyarországon az elítéltek kötelesek hozzájárulni a tartásukra fordított költséghez, a munkadíjukból napi 450 forintot vonnak le.

Vagyis még a legkisebb összeggel számolva is napi 1750 forintba „kerül” egy rab az adófizetőknek, ami 31 nappal számolva havi 54 250 forintot jelent. Eközben egy szakképzetlen közfoglalkoztatott nettó bére 51 847 forint – tehát még azzal is jobban járnánk, ha ugyanazt a munkát adnánk a határsértőknek, mint a hazai közmunkásoknak. És ez még csak a legóvatosabb becslés: ha a közvetett költségekkel kiegészített ráfordításból vonjuk le a 450 forintos kompenzációt, már 234 050 forintos havi tartási költséget kapunk fejenként, ami természetesen az adófizetők pénztárcáját terheli.

A BvOP portálunknak adott tájékoztatása szerint a hazai büntetés-végrehajtási intézményekben jelenleg mintegy 17 500 elítéltet tartanak fogva, ami 128 százalékos telítettséget jelent, vagyis bő negyedével vannak többen a börtönökben, fog- és fegyházakban, mint amennyi „lakóra” tervezték őket. Közölték: a kormány és a belügyminisztérium eddig is kiemelt fontosságú kérdésként kezelte a börtönök zsúfoltságának enyhítését, ezért bővítési program indult. 2010 óta közel 1600-zal nőtt a férőhelyek száma, de a tervek között szerepel egy ezerfős, valamint nyolc új, ötszáz fős intézet kialakítása is.

A rendszer felkészültségét firtató kérdésünkre a BvOP ennyit reagált:

amennyiben az illegális határátlépést bűncselekménnyé minősítik, és a bíróság emiatt elrendeli az elkövető előzetes letartóztatását, illetve jogerős szabadságvesztést szab ki, úgy a büntetés-végrehajtás az alapfeladataiból adódó kötelezettségének megfelelően végrehajtja a szabadságelvonással járó kényszerintézkedést, illetve a szabadságvesztés büntetést.

Tekintettel arra, hogy hazánkba egy hét alatt több migráns érkezik, mint amennyivel 2020-ig összesen bővíteni tervezik a férőhelyek számát, a strasbourgi emberjogi bíróság Damoklesz kardja is fejünk felett lebeg. Márciusban ugyanis a strasbourgi bírák 26 millió forintot ítéltek meg hat hazai elítéltnek kártérítésként az Európa Tanács ajánlásainak nem megfelelő börtönviszonyok miatt.