Versenyképes béreket követel az Oktatói Hálózat is, miután az Eötvös Loránd Tudományegyetem 274 oktatója írta alá korábban a béremelést követelő nyílt levelet. Mint november 20-án beszámoltunk róla, a professzorok a bejelentett béremelést nem érzik megfelelőnek, „végtelenül méltánytalannak tartjuk, hogy a hallgatói ösztöndíjak és az oktatói bérek között így kiáltó aránytalanság jön létre”. Szerintük elfogadhatatlan, hogy csupán 30-40 ezres emelést ígérnek, azt is három év múlva. Az adjunktusok nettó 147 ezret, a tanársegédek nettó 122 ezret keresnek most, így pedig elmondásuk szerint a doktoranduszok és egyes oktatók bére 2018-ban nagyjából azonos lenne, miközben egy adjunktus akár már két évtizede is oktathat az egyetemen.
Petíciójában az Oktatói Hálózat is méltatlanul alacsonynak tartja a 15+5+5 százalékos béremelés tervét. „A felsőoktatásban 2008 óta nem emelték a béreket. A három évre elnyújtott 27 százalékos béremelés nem fedezi az oktatói fizetések vásárlóértékének nyolc év alatt keletkezett több mint 30 százalékos inflációs veszteségét sem.” A petíciót a cikk írásakor már több mint 1450-en írták alá. A követelést szignózók azt kérik, „a kormány kezdjen érdemi tárgyalásokat a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsban az egész ágazat – nem csak az oktatók és kutatók – béreinek átfogó, méltányos és differenciált rendezéséről.”
Az ELTE vezetése nem vette jó néven, hogy a Bölcsészettudományi Karról indult a követelés – számolt be róla az MNO-nak Máté András, az ELTE BTK egyetemi docense, az Oktatói Hálózat tagja. A logika tanszéket vezető professzor a korábbi tiltakozó levelet is aláírta, annak kapcsán pedig arról beszélt még lapunknak: ők most először jutottak saját kerethez. „Számítógépet már régen nem veszünk, mindenki a magáét használja. A mostani pénzből a tönkrement projektor helyébe talán futja egy újra. A tanszék szemináriumi szobájában azonban az összerogyó harmincéves ülőbútorok helyett újat venni nem lehetett.”
Az ELTE BTK dékánja is reagált a kar oktatóinak levelére. Mint a lapunkhoz eljuttatott, november 27-én kelt levélben Borhy László az intézetigazgatóknak és tanszékvezetőknek írta, „a korábbi évekhez képest, részben jobb lehetőségeinknek, részben pedig az előző kari vezetésnek köszönhetően elindult egy olyan folyamat, amely a jogosan kifogásolt munkakörülmények, felszereltség terén máris megmutatta az első eredményeit. Sajnálatos, hogy a nyílt levélben vázolt problémák éppen akkor kaptak nyilvánosságot, amikor a szervezeti átalakításoknak, anyagi erőforrások átcsoportosításának, megfelelő helyre rendelésének köszönhetően a folyamat pozitív oldala kezdett megmutatkozni.”
Borhy azzal érvelt, hogy 2015-ben végre „soha nem látott mértékű” előléptetések, átsorolások, munkatársak felvétele zajlott, erre pedig 200 millió forint jutott. Ezen túl a maradvány terhére egy hetven gépes informatikai fejlesztést is végrehajtottak – írta. A nyílt levélre válaszul közölte, hogy idén a doktoranduszok számára egy konferenciatámogatás is megvalósult, a mostani dékáni vezetés pedig fontosnak tartja az ilyen jellegű támogatást. Emellett beszámolt további előrelépésekről is.
„Más szakmákhoz hasonlóan természetesen mi is azt szeretnénk, ha a hazai egyetemi fizetések közelítenének a nyugat-európai felsőoktatási bérekhez és megközelítőleg olyan körülmények között dolgozhatnánk, mint kollégáink Nyugat-Európában. A térségek közötti eltérő fejlettség azonban ténykérdés, és nekünk a realitás talaján kell gondolkodnunk és terveinket, elvárásainkat közösen megfogalmaznunk” – közölte Borhy.
Megkérdeztük erről a logika tanszék vezetőjét is, Máté András elmondta: szerinte sem reális az összevetés, de a közép- és kelet-európai országoktól is le van maradva hazánk. Hozzátette: a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének becslése szerint a lengyel és cseh bérek kétharmadánál tartunk, így legalább ötvenszázalékos béremelés kellene a visegrádi országok beéréséhez. Máté elmondta: a követelések megfogalmazása óta más fejlemény nem történt, csupán annyi, hogy a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete is támogatásáról biztosította az oktatókat.
„Különösen éles a forráshiány a kutatási keretek csökkenésében. Az egyetem megköveteli azt, hogy az oktatók konferenciákon vegyenek részt, kutassanak, publikáljanak itthon és külföldön, miközben egyetlen fillérrel nem járul hozzá az ilyen ténykedések finanszírozásához: sem utazás, sem konferenciadíj, sem idegen nyelvű szakszöveg lektoráltatása, netán fordítása, semmi. Ezt oldja meg az oktató, saját pénzből, vagy szerezzen, pályázzon rá, másképpen semmi” – számolt be a helyzetről a petíciót szintén aláíró Krémer Balázs, a Debreceni Egyetem oktatója. Az eszközhiánnyal kapcsolatban Krémer kifejtette: „az egyetemen a számítógépek egy jelentős hányada ma már be sem kapcsolható, ami még igen, azokon is csak XP fut, nem fut, cammog.” Máté szavait megerősítve Krémer is arról számolt be, hogy lengyel, cseh és román egyetemi álláslehetőségek is vonzóbbak már a magyaroknál.
Alulfinanszírozottságról, adminisztratív és óraszámbeli leterheltségről, egzisztenciális félelmekről számolt be a Budapesti Gazdasági Főiskola adjunktusa, Marosán Bence Péter is, aki szintén aláírta az OH petícióját. „Egy paradox helyzetről kell itt beszélni: egyfelől nagyon nehéz manapság a felsőoktatásban tanári álláshoz jutni. Ritkán hirdetnek meg oktatói pozíciót, ha igen, akkor arra rengetegen jelentkeznek. Kincsnek számít a határozatlan idejű munkaszerződés tanári munkakörben. Másfelől viszont ott van a leterheltség és az alulfinanszírozottság” – fejtette ki az MNO-nak.
Hozzátette: „Én azért vagyok különösen szomorú, mert tudom, hogy egy ország fejlődéséhez az oktatás és speciálisan a felsőoktatás fejlesztése elengedhetetlen, és tudom azt is, hogy a magyar költségvetésben lenne annyi tartalék, hogy ezt keresztül lehetne vinni, de sajnos a szándék és az akarat hiányzik hozzá. A jelenlegi kormányzatnak mások a prioritásai. Véleményem szerint az oktatásba alsó hangon plusz százmilliárd forintot kellene beletolni (persze megfelelő strukturális reformok, átalakítások mellett; célzottan és nagyon körültekintően elköltve). És lenne ennyi pénz a költségvetésben, csak megfelelő átcsoportosítás kellene hozzá. Ugye, csak az egykulcsos adóval, az előző rendszerrel összehasonlítva, évi legalább 500 milliárd forint esik ki a költségvetésből, csak hát az egykulcsos adózás a jelenlegi kormányzat politikai krédója.”
A november elején bejelentett béremelés hírét Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár még úgy kommentálta: az érintettek üdvözölték a döntést. A politikus elmondta, hogy összesen 15,1 milliárd forint jut az emelésre, 15 ezer oktatót, köztük 1800 kutatót érint. Az egyetemi tanárok bruttó 437 helyett 554-et, az adjunktusok 218 helyett 257-et, a tanársegédek pedig 174 helyett 221-et kapnának 2018-tól.
