Versenyképes béreket követel az Oktatói Hálózat is, miután az Eötvös Loránd Tudományegyetem 274 oktatója írta alá korábban a béremelést követelő nyílt levelet. Mint november 20-án beszámoltunk róla, a professzorok a bejelentett béremelést nem érzik megfelelőnek, „végtelenül méltánytalannak tartjuk, hogy a hallgatói ösztöndíjak és az oktatói bérek között így kiáltó aránytalanság jön létre”. Szerintük elfogadhatatlan, hogy csupán 30-40 ezres emelést ígérnek, azt is három év múlva. Az adjunktusok nettó 147 ezret, a tanársegédek nettó 122 ezret keresnek most, így pedig elmondásuk szerint a doktoranduszok és egyes oktatók bére 2018-ban nagyjából azonos lenne, miközben egy adjunktus akár már két évtizede is oktathat az egyetemen.
Petíciójában az Oktatói Hálózat is méltatlanul alacsonynak tartja a 15+5+5 százalékos béremelés tervét. „A felsőoktatásban 2008 óta nem emelték a béreket. A három évre elnyújtott 27 százalékos béremelés nem fedezi az oktatói fizetések vásárlóértékének nyolc év alatt keletkezett több mint 30 százalékos inflációs veszteségét sem.” A petíciót a cikk írásakor már több mint 1450-en írták alá. A követelést szignózók azt kérik, „a kormány kezdjen érdemi tárgyalásokat a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsban az egész ágazat – nem csak az oktatók és kutatók – béreinek átfogó, méltányos és differenciált rendezéséről.”
Az ELTE vezetése nem vette jó néven, hogy a Bölcsészettudományi Karról indult a követelés – számolt be róla az MNO-nak Máté András, az ELTE BTK egyetemi docense, az Oktatói Hálózat tagja. A logika tanszéket vezető professzor a korábbi tiltakozó levelet is aláírta, annak kapcsán pedig arról beszélt még lapunknak: ők most először jutottak saját kerethez. „Számítógépet már régen nem veszünk, mindenki a magáét használja. A mostani pénzből a tönkrement projektor helyébe talán futja egy újra. A tanszék szemináriumi szobájában azonban az összerogyó harmincéves ülőbútorok helyett újat venni nem lehetett.”
Az ELTE BTK dékánja is reagált a kar oktatóinak levelére. Mint a lapunkhoz eljuttatott, november 27-én kelt levélben Borhy László az intézetigazgatóknak és tanszékvezetőknek írta, „a korábbi évekhez képest, részben jobb lehetőségeinknek, részben pedig az előző kari vezetésnek köszönhetően elindult egy olyan folyamat, amely a jogosan kifogásolt munkakörülmények, felszereltség terén máris megmutatta az első eredményeit. Sajnálatos, hogy a nyílt levélben vázolt problémák éppen akkor kaptak nyilvánosságot, amikor a szervezeti átalakításoknak, anyagi erőforrások átcsoportosításának, megfelelő helyre rendelésének köszönhetően a folyamat pozitív oldala kezdett megmutatkozni.”