Megnőtt Európában az elmúlt évtizedben az Európai Unión kívülről érkező, úgynevezett harmadik országból jövő bevándorlók száma. Az EU célul tűzte ki, hogy a tagállamok nemzetközi összehasonlításra alkalmas mutatókkal mérjék a náluk élő élő külföldiek munkaerő-piaci helyzetére, oktatására, társadalmi befogadására vonatkozó adatokat. Ennek érdekében hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a szokásos munkaerő-felmérést 2014 második negyedévében kiegészítette a migránsok és a leszármazottaik beilleszkedésével foglalkozó vizsgálattal is, amely további információkkal is szolgál a célcsoportról.
A lapunk által megismert adatfelvétel egyik legfontosabb megállapítása, hogy a Magyarországon hosszabb ideig tartózkodó, itt élő harmadik országbeli állampolgárok körében a férfiak aránya nagyobb, mint a teljes népességben. Ez különösen jellemző az Afrikából származókra, ahol gyakran csak a családok férfi tagjai indulnak el az európai jobb élet reményében. Emellett a migráns népességre jóval fiatalabb korösszetétel jellemző, mint a magyarokra. A munkavállalás szempontjából releváns 25–54 évesek aránya a harmadik országbeliek körében 54 százalék, ugyanez a hazai népességben nem éri el a 42 százalékot.
Kiderült az is, hogy a legtöbb esetben első generációs bevándorlókról van szó, 86 százalékuk ugyanis nem Magyarországon született. A megkérdezettek 38 százaléka kevesebb mint 5 éve van nálunk – negyedük csak 1-2 éve –, de magas a tartósan Magyarországon élők aránya is, 43 százalékuk több mint egy évtizede tartózkodik itt. A 15–74 éves korosztályhoz tartozó oroszok 85, a kínaiak, ukránok, vietnamiak 67–71 százalékának van három évnél hosszabb időre szóló engedélye, míg az összes harmadik országbelit figyelembe véve 59 százalék ez az arány. Oroszországból, Ukrajnából, Kínából és Vietnamból az egyre erősebb kapcsolati háló révén folyamatosan érkeznek további bevándorlók.
A migránsokat arról is megkérdezték, miért jöttek Magyarországra. A férfiak 41 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkavállalási célból, nagyobb részük konkrét munkalehetőség birtokában. A férfiak 28 százaléka mondta azt, hogy tanulmányi célból van nálunk. Ezzel szemben a nők körében a migráció célja a legtöbbször nem a munka, hanem a családegyesítés (41 százalék). A kutatás során megvizsgálták azt is, a letelepedők tudnak-e magyarul, és ha igen, milyen szinten. Az adatok szerint a szomszédos országból érkezők gyakran anyanyelvi szinten beszélik a magyar nyelvet, többségük valószínűleg a határon túli magyar területekről származik. Összességében a harmadik országból érkezők 7,7 százaléka tud anyanyelvi szinten magyarul, 15 százalékuk azonban egyáltalán nem beszéli a nyelvet. A kínai és a vietnami csoport tagjaira sokszor csak a kezdő, az oroszokra inkább a magasabb szintű magyarnyelv-tudás a jellemző, ami összefügghet azzal, hogy a felmérés szerint átlagosan az onnan jövők élnek a leghosszabb ideje hazánkban.
A 15–74 éves harmadik országbeliek között a felsőfokú végzettségűek aránya közel két és félszerese (48 százalék) a magyar népességének (20 százalék). Ennek egyik oka, hogy a honos népességben nagyobb arányban élnek idősebbek, akiknek iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a fiatalabbaké. A másik ok, hogy a migráció célja sok esetben éppen a felsőfokú végzettség megszerzése, és miután az érintettek hazánkban elvégzik az egyetemet, egy részük úgy dönt, hogy itt letelepszik. Hozzájárul az adatokhoz az is, hogy a magasabb iskolai végzettségűek esetében a migrációs szándék általában erősebb, mivel ők könnyebben kapnak munkát. A harmadik országbeli bevándorlók közül az oroszok körében a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek aránya, de a kínai, az ukrán és a vietnami állampolgárok körében is magasabb a diplomások aránya, mint a magyar népességben.
A migránsok magasabb iskolai végzettsége az esetek többségében azt is jelenti, hogy közülük többen töltenek be magasabb képzettséget igénylő munkaköröket. A foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgárok több mint fele végez magasabb képzettséget igénylő munkát, míg a magyar állampolgárságúak alig több mint harmada. A migránsok körében jóval több az önfoglalkoztató, míg az alkalmazottak aránya alacsonyabb. A bevándorlók között ugyanakkor magasabb azoknak a diplomásoknak az aránya is, akik alacsony vagy közepes képzettséget igénylő munkát végeznek, vagyis inkább jellemző rájuk a túlképzettség, mint a magyarokra. A migráns férfiak esetében ráadásul jóval gyakoribb a túlképzettség, mint a nőknél, míg a honos népességnél alig különbözik a férfiak és a nők mutatója. A felsőfokú végzettségű foglalkoztatott migráns férfiak közül szinte minden ötödik olyan munkakörben dolgozik, amely alacsonyabb képzettséget igényel annál, amivel bír, és ez másfélszer gyakoribb, mint a magyarok esetében.
A képzettségnek megfelelő munkavállalás akadályaként a harmadik országbeli válaszolók 31 százaléka a magyar nyelv ismeretének hiányát, negyedük származási, vallási megkülönböztetést, 7 százalékuk jogi korlátokat, 2 százalékuk pedig a képzettség magyarországi honosításának problémáját jelölte meg.
A felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a 15–74 éves harmadik országbeliek gazdasági aktivitása (a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes aránya) 2 százalékponttal magasabb volt a honos népességnél (61, illetve 59 százalék). Nemenként vizsgálva ugyanakkor kiderül, hogy míg a migráns férfiak aktivitása több mint 4 százalékponttal meghaladja a magyarokét, addig a migráns nők aktivitási mutatója közel 2 százalékponttal a magyar nők értéke alatt marad. A harmadik országbeli férfiak közel 70 százaléka gazdaságilag aktív, a nőknek azonban mindössze a fele. Csalóka a kép azért is, mert a migránsok között több a fiatal. Ha azonban csak a munkavállalásra legjellemzőbb korú, 25–54 éves népességet hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy ebben a korcsoportban a külföldiek körében 80 százalék az aktivitási mutató, míg a magyaroknál 85 százalék, vagyis a munkavállalásra leginkább jellemző korcsoportban a harmadik országbeliek hátrányban vannak.
Magas foglalkoztatási arány
A 15–74 éves korcsoportot vizsgálva a migránsok körében magasabb a foglalkoztattak aránya is, mint a honos népességnél. A KSH ugyanakkor leszögezi, hogy ha az eltérő koreloszlásból származó hatást kiszűrnék, a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási rátája nem volna magasabb a magyarokénál. A szűkített, 25– 54 éves korcsoportban a harmadik országbeliek foglalkoztatási rátája 3,4 százalékponttal még alacsonyabb is a magyar népességnél. Lemaradásuk majdnem kétszer ekkora a nők körében. A 15–74 éves korcsoportot vizsgálva ugyanakkor a munkanélküliségi ráta a harmadik országbeli férfiak (5,6 százalék) és nők (6,7 esetében is alacsonyabb, mint a magyar gazdaságilag aktív népességben (8,0, illetve 8,2 százalék).
Az egyes népek közül a vietnamiakra és a kínaiakra az aktív munkaerő-piaci részvétel a jellemző, az átlagosnál magasabb (76–77 százalékos) foglalkoztatási, illetve alacsony (2–4 százalékos) munkanélküliségi rátával. Ezzel szemben az ukránok és az oroszok aktivitási aránya alacsonyabb a magyar népességénél.
A 15–74 éves harmadik országbeli állampolgárok 39 százaléka inaktív. A migránsok 55 százaléka azért nem dolgozik, mert tanul, az inaktív magyaroknak ugyanakkor csak negyedére igaz ugyanez. A honos népességben az inaktivitás leggyakoribb oka a nyugdíjazás (inaktívak 51 százaléka), ami a bevándorlók körében sokkal kevésbé jellemző (15 százalék).
