„A baloldali pártok nagy részét a Fidesz pénzeli”

Liberális politikusok és gondolkodók összedugták a fejüket kormányváltás-ügyben. Bokros a modernizmussal győzne, Szelényi a nőellenességen változtatna, Tóta W. csilivel nyomná el a büdös összetevőket.

A nemzetpolitikára sem félt kitérni Bokros: mint mondta, a populizmus idegengyűlöletbe és fasizmusba hajlik, és büszkén elveti a multikulturalizmust, „pedig az tény, így olyan, mintha elvetnénk a napsütést”. Ellenben szerinte aki modern, az hazafi, de nem nacionalista, befogadáspárti, és vallja, hogy az magyar, aki annak vallja magát. A populizmus példaképei Oroszország, Törökország és Azerbajdzsán, ezekben az országokban pedig a gazdasági hanyatlás jellemző, és napirendben van újságírók bebörtönzése, ellenzéki politikusok meggyilkolása is. „Nyemcov tudna erről beszélni.” Ellenben a moderneknek nem példaképeik vannak, viszont ha mintákat keresnek, akkor Bokros szerint Deák Ferencre, Trefort Ágostonra, Barack Obamára és Angela Merkelre tekintenek. „Mi, modernek az Osztrák–Magyar Monarchiát tekintjük a gazdasági és társadalmi fejlődés csúcspontjának.”

A hosszas kifejtés után Bokros meghirdette az ötszáz napos „helyreállítási és újjáépítési” programot: szerinte a cél, hogy 2018-ban a modernizációnak legyen közös jelöltje mind a 106 egyéni választókörzetben. Heller Ágnest idézve kijelentette: meg lehet verni a bonapartizmust a bonapartizmus fegyverével. Az egykori gazdasági miniszter és EP-képviselő szerint minimális közös programra van szükség, aminek negatív elemei, hogy nem akarnak sem Fideszt, sem Jobbikot. Magát a Fidesz következetes ellenfeleként ábrázolta Bokros, és mint mondta, akkor sem ért egyet a „fasizmussal kacérkodó” hatalommal, ha ezzel nem lesz népszerű, mint tavaly nyáron, „amikor elöntötte az országot az idegengyűlöleti hullám”.

Kijelentette azt is, hogy a mostani baloldali pártok nagy részét a Fidesz pénzeli, a MoMa pedig nem radikális forradalmi párt, nem akarja bojkottálni a választást, nem akar erőszakot, „a jogon kívüli eszközök megágyaznak a fasizmusnak”.

– Úgy kell tennünk, mintha lenne jogállam, pedig tudjuk, hogy nincs – foglalta össze végül, később hozzátéve, hogy ő is meg kívánja méretni magát, mint 2014 októberében, amikor a főpolgármesteri választáson kapott közel 36 százalékot. (Mindezt azután, hogy a korábbi ellenzéki jelölt, Falus Ferenc visszalépett.)

Bokros után az Együtt elnökségi tagja, a rendszerváltást követően még a Fidesz színeiben politizáló Szelényi Zsuzsa következett. Bár a rendezvényen az ellenzékiek közül a baloldaliak és zöldpártiak nem szólaltak fel, az összefogásról épp a liberálisok nem értettek egyet: Szelényi rögtön óva intett attól, hogy csak a hatalom megragadásának mikéntjéről beszéljenek. Szerinte nincs ellenzéki összefogási csodafegyver, „az összefogócska nem működött 2014-ben”, és megbántott emberek tömegei ma nem találják a helyüket Magyarországon, ezért azon kell inkább gondolkozni, változást miként lehet elérni. „Nem az emberek számára kell megoldást javasolnunk, hanem velük együtt” – mondta, míg szerinte Bokrosnál túl sok volt a bulletpoint. A mi nemzeti kincsünk Szelényi szerint a tudás, Orbán viszont tudásellenes iskolarendszert vázolt fel, „a parancsuralmi rendszernek nincs szüksége tudásra”. A politikus szerint ezért is fantasztikus, hogy szülők és tanárok kimentek az utcára tiltakozni a közoktatásban tapasztalt állapotok ellen.

Szelényi hosszan fejtegette azt is, hogy a parancsuralmi rendszer nőellenes, ez egy férfiország: „férfiöltözők izzadságszaga lengi be az országot”.

Szerinte a nőket „nem emlős-, hanem emberszámba” kellene venni, a magyar nők pedig nem kérnek Kövér László és Orbán Viktor gondoskodásából. Ezután Szelényi hosszan magyarázta a fociöltözős párhuzamot: mint mondta, a saját közönségből is a legrosszabbat hozzák ki, bunda van, az ellenfelet már meg sem próbálják kicselezni, inkább rögtön lerúgják, és bár családbarátnak mondják magukat, a családok rég elköltöztek a pálya mellől.

Az összefogásról a soron következő Tóta W. Árpád, a Hvg.hu publicistája úgy gondolta: abból, hogy az 2014-ben kudarcot vallott, nem következik, hogy az összefogás maga kudarc lenne. Például szerinte ha Bajnai Gordon színre lépésekor az MSZP nem azt a választ adja, hogy neki miniszterelnök-jelöltnek ott van Mesterházy Attila, hanem hogy „rendben, miben segíthetünk”, akkor előrébb tartottak volna. Szerinte téves az a megközelítés, hogy legyenek közös egyéni jelöltek, de országosan mindenki menjen a maga útján, és fel kell tenni a kérdést, hogy a sok kis párt külön minek van.

Szerinte az MSZP-nek egy rendezvényteremnek kellene tekintenie magát, szélesre tárnia a kapuit, és azt mondania, hogy jöjjön, akinek van gusztusa.

Tóta azoknak, akik félnek, hogy nem lennének képesek államtitkárok vagy miniszterek lenni, azt üzente: nézzenek rá Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárra, akinek szerinte nincs más dolga, mint menni a folyosón és hajtogatni, hogy nem nyilatkozik. A konferencia szünetében derült aztán ki, hogy menesztették Czunyinét, mire Tóta úgy reagált: a nem túl nagyszabású tüntetések mögött kitapintható elégedetlenség ide vezetett, tehát nincs olyan messze a lájkolás attól, hogy megbukjon egy államtitkár.

Tóta a modernizmus–populizmus tengely mellett ugyanilyen fontosnak tartotta a múlt–jövő felosztást is. Szerinte a jobboldal kényelmesen berendezkedett a múltba, „olcsó és konzisztens identitást nyújt azoknak, akik egyedül nem tudnak felöltözni”.

Példaként hozta a Magyar Művészeti Akadémiát vezető Fekete Györgyöt, aki szerinte meghempergőzött a mézben, kijött a fején a kakastollal, majd mondták neki: „jajj, Gyuri, olyan nemzeti vagy".

Korábban Tóta már a Star Wars kapcsán is leírta, hogy annak sikere épp abban áll: nem a dicső múltat, hanem a jövőt hirdeti. Három és fél éve pedig az olimpiával szemben hozta fel a robotépítést, aminek szerinte a mindennapi megélhetésnél is több hasznát vesszük, mint mondjuk a gerelyhajításnak. Most is arról beszélt, hogy az autógyárak sem hegesztőket fognak keresni a jövőben, hanem programozókat. Mint mondta, ő olyan korban nőtt fel, amikor a jövő erős hívószó volt, és az oktatás területén is hasznát kellene vennie a számítástechnikának. Viszont jellemző szerinte, hogy arra a felvetésre, miszerint az iskolákban nincs elég számítógép, Balog Zoltán azt mondta: túl van dimenzionálva ez a kérdés.

A tavaly a veszprémi időközit vivő Kész Zoltán következett, aki szerint az ellenzék baja, hogy állandóan csak reagál, nem eléggé proaktív. Szerinte nem mindenki érti, mit jelent a korrupció, ezért ki kell menni és elmagyarázni azt az állampolgároknak, „a körúton belüli politizálás nem elég, nem csak a liberálisoknak és baloldaliaknak kell elmondani, mi a baj”. Mint mondta, ő ennek érdekében meg is hirdette a „lopásgátló népszavazást”, „úgy kell kezelni a hatalmat, amilyen, bűnözőnek”. Aláírást pedig közlése szerint csak májusban kezdenek el majd gyűjteni, mert aki egy hónap alatt nem tudja ezt megoldani, az négy alatt sem tudná. – Ha állandóan a károgókra figyelnénk, akkor tényleg nem lehetne elérni sikereket – mondta. Kész szerint a választókat pedig nem érdekli, ki liberális és ki konzervatív, az érdekli, ki megy oda és beszélget vele.

Később kérdésre válaszolva el is mesélte:

volt, hogy egy faluban a tavalyi kampány során a polgármester azt mondta neki: az egyik kocsmába ne menjen, ott jobbikos a kocsmáros. Később mégis elment oda, és beszélgetett vele, majd végül kicsivel nyert a településen, miközben mindig a Fidesz vitte a falut.

A polgármester szerint ennek az volt az oka, hogy a beszélgetés után a „jobbikos kocsmáros” mindenkit győzködött, hogy szavazzon Készre. Az országgyűlési képviselő szerint tehát nem érdemes ilyen kategóriákban gondolkozni, hogy jobbikos vagy fideszes szavazó.

Végül Kéri László politikai elemző beszélt, aki példaként a Demokratikus Chartát és a polgári köröket említette: szerinte hasonló építkezéssel lehetne eredményt elérni. Mint hozzátette, ő megjelenik és felszólal különböző településeken, de ez más dolga lenne, azé, aki meg kívánja választatni magát. Tessék elmenni Répcelakra, Hejőcsabára – adta ki a programot. Szerinte az ötszáz napos program tétje azoknak fontos, akik tudják, hogy a választás tétje a kormányzás, és a neheze csak a győzelem után jön.

A felszólalások után bőven érkeztek kérdések és felvetések. Többek közt a a korábban több tüntetésen szónokló, rendszerváltó népszavazást kezdeményező Vajda Zoltán is felszólalt, feltéve a kérdést az összefogás kapcsán: „büdös hozzávalókból” hogy lesz végül ehető étel? Tóta W. Árpád válasza tömör volt: a koreai konyhának van erre megoldása. Sok csili kell hozzá, az elnyomja a büdös összetevőket – felelte.