A Századvég két évvel a kormányváltás után ugyanis úgy látta: az ország 2010–12 között lezajlott „teljes közjogi, társadalmi és gazdasági megújításából szükségszerűen következő konfliktusos időszakot követően a kormányzati politika figyelmének újra az emberek felé kell fordulnia”. A cél mindeközben az lett volna, hogy tiszteletben tartsák az állampolgárok cselekvési szabadságát.
Egyszerűen működő, jól kommunikálható és hatásos válaszokat javasoltak a kormánynak, reagálva ezzel az emberek mindennapi problémáira, vagyis szerintük nem az államadósság, a közjogi rendszer átalakítása kell, hogy hangsúlyos legyen a kommunikációban, hanem például a családok gondjaira adott lehetséges válaszok.
A Századvég szerint javaslataikat „azon a szemüvegen keresztül kell nézni, hogy lehetőleg nagy hatásúak, ugyanakkor kis bonyolultságúak legyenek, jól kommunikálható előnyökkel járjanak, azonnali eredmények és jól beazonosítható társadalmi csoportok elérésére törekedjenek, valamint a lehető legnagyobb költségtakarékosság mellett megvalósíthatóak legyenek”.
Ha a kormány megfogadta volna a javaslatokat, akkor ma például értelmiségi közmunkások – tartósan munkanélküli, esetleg nyugdíjas vagy rokkant, de képzett emberek – digitalizálnák az állami archívumokat, az önkormányzati beruházásokat összekapcsolták volna a közmunkaprogramokkal, a magyar kötődésű híres emberekből pedig hálózatot alakítottak volna ki, hogy lobbizzanak az országnak.
A Századvég egész napos iskolát, államilag segített zsebpénz-takarékossági programot („gyerek-paypassra” utalható zsebpénzzel), elsősegélynyújtó tanfolyamokat is javasolt. Úgy vélték, az idősek létbiztonságát meg kell szilárdítani, „ha a nyugdíjat elseje körül kapják, javul a hangulat”.
Szerettek volna bevezettetni olyan BKV-bérletet is, ami a metrón kívül minden járműre használható. Javasoltak még emellett kisebbségi szemléletformáló programot, emberközpontú ügyintézést is. A víz megőrzése érdekében tározókat, öntözőket, csatornákat is építtettetek volna a kormánnyal.
„A kínai kapcsolatok a magyar gazdaság számára jelentős segítséget nyújthatnak nemcsak az államadósság finanszírozásában, hanem a válságból való kilábalásban is” – ez már a Századvég egyik 2012-es külügyi elemzéséből derül ki, utólag már látszik: túlzottan optimisták voltak az elemzőintézetnél, Kína szerepét erősen túlbecsülték. A Vs.hu szerint a kormány külgazdasági stratégiájával, külkapcsolataival foglalkozó elemzésekből kiderül, hogy Ukrajna, Kína és Grúzia volt a fókuszban, de elemezték a svájci adótitkokat is.
Egy 2014-es dokumentumban azt írják: a krími válság során igyekezni kell a lehetőségekhez mérten a legtöbb jogosítványt megszerezni az ukrajnai magyarok számára. A Századvég úgy látta, „Ukrajna határátszabása folytatódni fog, mivel nem tudni, hogy Putyin mit tekint pontosan orosz vagy volt orosz területnek. Mivel a Nyugat, úgy tűnik egyelőre nem fog háborúzni, így nem tudja megállítani Putyint”. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy Ukrajna területi épségének teljes tiszteletben tartása továbbra is alapvető szempont a magyar kormány számára.
Érdekes, hogy Grúziával több, terjedelmesebb tanulmány is foglalkozik, volt szó Mihail Szaakasvili elnök reformjairól, az elnökválasztásról, de a grúz modernizációs modellről is.
A Vs.hu megemlíti, hogy a Századvég hasonló elemzéseket, monitorokat készített, mint amire a külügynek megvolt a saját kapacitása, a Külgazdasági és Külügyi Intézet (KKI). Még arról a feltételezésről is beszámolnak, hogy akár a Századvég tevékenysége is közrejátszhatott a KKI megszűnésében.
