Automatikusan milliomos lesz minden rabból?

Bűnözz, és még pénzt is kapsz érte – Magyar György ügyvéd szerint ez szerencsétlen üzenet.

Egyébként Strasbourg két dolgot vizsgál: jogos-e a fogva tartás, és milyen körülmények között történik. Például milyenek a higiénés állapotok, vagy mennyiben tud kapcsolatot tartani a rab a családjával. Ugyanígy felmerül a fogvatartottakkal szembeni bánásmód kérdése, akár a személyzet, akár a többi rab részéről, ha a börtönszemélyzet tud a visszásságokról, és nem tesz semmit ellenük.

Ehhez megint csak szükséges némi előrelátás is; például a romagyilkosságok elkövetőit nem lehet cigány elítéltek közé zárni, mert az borítékolható eredménnyel járna. Persze, fűzte hozzá Lattmann, előfordulhat, hogy a helyi büntetés-végrehajtás egyfajta büntetésként alkalmazza ezt, viszont ha az ilyesmi kiderül, annak óriási botrány a vége. Jó kérdés, mi a megoldás. A férőhelyek bővítése, a bírságok kifizetése, vagy valami más?

Kifizetni a büntetéseket mindig csak tűzoltást jelent, a problémát nem szünteti meg – mondta lapunknak Pálvölgyi Ákos szakjogász. Szerinte a jelenlegi büntetőeljárási, illetve nyomozati gyakorlaton kellene változtatni. Ugyanis a 18 ezer fő körüli fogvatartotti állományból mintegy 5 ezren ülnek előzetesben. Ezen kéne változtatni, vagy a kedvezményeket – például a feltételes szabadlábra bocsátást – bátrabban alkalmazni, vagy az előzetesben töltött időt csökkenteni. A szakjogász azt mondta: csak e problémák megoldása után volna érdemes börtönépítéseken gondolkodni, hiszen építkezésekkel nem lehet győzni a bővülő fogvatartotti állomány növekedését. Ugyanezért zsúfoltak sok más országban is a börtönök: kevesebben szabadulnak, mint ahány embert lecsuknak, a bv-intézet tehát egyszerűen nem tudja „kipörgetni” a rabokat. Magyarország ebben a kérdésben a régióban hátulról a második.

Bár Lattmann szerint nem lenne elvesztegetett pénz a férőhelybővítés sem, a reintegrációhoz nem csak a büntetés-végrehajtás kell: munkahelyek és oktatás is, akár kiközvetített formában. Azt is mondta: nagyon változatos a kép a börtönök tekintetében Magyarországon; vannak nagyon jól felszerelt intézmények, és vannak igazi léleksüllyesztő fekete lyukak – bár a térséghez képest nem állunk annyira rosszul, fűzte hozzá.

Ami a felújítást jelenti: él a társadalom fejében az elképzelés a „luxusbörtönökről”, azt azonban nem mindenki fogja fel, hogy a fogva tartás nem az öncélú megtorlás eszköze – mondta a nemzetközi jogász. Bár a büntetőfunkció is megjelenik, az elkövetők jelentős részénél nem zárhatjuk ki a reintegrációs célt sem. Ha elvesszük az esélyét az illető visszailleszkedésének a társadalomba, azzal a büntetés-végrehajtás igazi pénznyelővé válik.

Mindenesetre Magyar György kiemelte: a büntetőpolitikával van baj; például azzal, hogy olyanokat is letartóztatnak, akiket elegendő lenne házi őrizetbe küldeni. Az ügyvéd szerint mindennek szerencsétlen üzenete van: „bűnözz, és még pénzt is kapsz érte”.