Békés embernek ismerték, ötvenhét szúrással gyilkolt

Brutális kegyetlenséggel gyilkolt G. Zsolt, patológiás részegsége miatt mégis enyhe büntetést kapott.

Jellemző az agresszivitás, amelyet sokszor teljesen ártalmatlan események váltanak ki. (G. Zsolt esetében talán a pillangókés látványa.) Az állapotot mély alvás követi, arra, hogy mi történt vele, a beteg később egyáltalán nem vagy – úgynevezett abortív patológiás részegség esetében, amikor a tüneteknek csak egy része áll fenn – csak részben emlékszik. A patológiás részegségben szenvedőket pszichiátrián kezelik, ám a betegség legfőbb „gyógymódja” az alkoholfogyasztás elkerülése. Az alkohol kiváltotta kóros tudatborulás állapotában az egyén nem beszámítható, vagyis az így elkövetett bűncselekményekért nem lehet felelősségre vonni. Kivéve, ha valaki tudatában van a betegségének, és ennek ellenére is iszik.

A patológiás részegség tényét nagyon nehéz bizonyítani, G. Zsoltot három igazságügyi szakértő is megvizsgálta. Egyikük szerint a férfi beszámítható volt a gyilkosság idején, a másik két szakember azonban az ügyvédnő feltételezését, a kóros részegséget támasztotta alá. Sőt, az is kiderült, hogy a meggyilkolt férfi is erősen ittas volt.

A bíróság végül felemás ítéletet hozott. Elfogadták és enyhítő körülményként értékelték, hogy G. Zsolt kóros elmeállapotba került az alkoholtól, de megbüntették azért, mert nagyon sokat ivott. Büntetését a törvényi minimum alá engedték, kilenc év fegyházat kapott, pedig jóval többet is mérhettek volna rá. A pszichológusok szerint Zsoltnak a személyisége is hozzájárult a történtekhez, ugyanis szorongó alkat, aki elfojtja a dühét, agresszióját kontroll alatt tartja. Az alkohol hatására azonban robbanásszerűen törtek elő belőle az indulatok.

A hazai bűnügyek történetében nem ez volt az első eset, amikor a vádlott patológiás részegségre hivatkozva kérte a felmentését. Négy évvel ezelőtt Győrben tárgyalták annak az osztrák férfinak az esetét, akit egy korsó citromos sör és néhány korty vodka változtatott dühöngő őrültté. Karl Sch. egy nappal az után, hogy megkérte barátnője kezét, fertőhomoki házukban késsel összeszurkálta és egy nyeles edénnyel fejbe verte szerelmét, majd az életveszélyesen megsebesített nővel mit sem törődve tenni-venni kezdett a lakásban. A szomszédok hallották meg a kiáltozást, ők értesítették a mentőket is. Karl Sch. esetében több elmeszakértő egybehangzóan állította, hogy a vádlott patológiás részegség állapotában követte el véres tettét. Bár a bíró hangsúlyozta, hogy korábban csak a tankönyvekben olvasott ehhez hasonló esetekről, az osztrák férfit végül a büntethetőség kizárása miatt felmentették.

Bár nem az alkohol okozza a kóros tudatállapotot, a patológiás részegségben szenvedőkhöz hasonlóan azokat a bűnelkövetőket sem lehet felelősségre vonni, akik alvajárás közben követnek el bűncselekményt. A kanadai Kenneth Parks például 14 mérföldet vezetett, megölte anyósát és apósát, majd hazafurikázott, úgy, hogy közben valójában aludt. Őt felmentették, szemben azzal a phoenixi kétgyermekes családapával, aki alvajáróként 44-szer beleszúrta a kését a feleségébe, majd a kerti medencébe fojtotta. Magyarországon 2009-ben történt hasonló eset, akkor a Somogy Megyei Bíróság hozott felmentő ítéletet annak a huszonhat éves férfinak az esetében, aki álmában összeszurkálta a sógorát.

Nincs könnyű dolga a bíráknak, amikor arról kell dönteniük, hogy az ítélet meghozatalánál figyelembe veszik-e a kóros elmeállapotot. Nem egy esetben fordult már elő, hogy valaki korlátozott beszámíthatóságra hivatkozva próbálta megúszni az ítéletet. Pintér Zoltán, a Buda-Cash-per egyik vádlottja például azt állította, hogy hét éven keresztül részegen járt dolgozni, ezért nem is tudott utasítást adni a vádiratban szereplő kétes ügyletekre. Tasnádi Péter is kóros elmeállapotára hivatkozva kért enyhébb büntetést az ellene önbíráskodásért, súlyos testi sértésért és más bűncselekményekért folyó perben. Ami pedig G. Zsoltot illeti, ügyvédjével fellebbeztek, az újabb bírósági döntésig házi őrizetben van és pszichiáterhez jár.