Az amerikai elnökválasztás azt is világossá tette, hogy a demokráciaexport „primitív gondolatára” épülő külpolitika korszaka lezárulhat – mondta.
A bevándorlás kérdését érintve a miniszterelnök megismételte álláspontját, amely szerint „nem egy egyszerű migránsrohamról beszélhetünk ( ), hanem olyan világjelenséggel állunk szemben”, amely hosszú évekig jelen lesz.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar és az európai történelemből fakadóan „mindig az az első gondolatunk, hogy milyen veszély fenyeget most éppen bennünket”. Jelezte ugyanakkor, hogy a veszélyek mértéke az elmúlt két évtizedben jelentősen csökkent, hiszen Magyarország több fontos közösségnek is tagja lett.
Ilyen például a NATO-tagság – folytatta –, amely a katonai biztonság ma elérhető legmagasabb szintjét garantálja, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak ne lenne szüksége saját hadseregre. A „szomszédságunkban” zajló haderő-fejlesztési programokból is látható ugyanis: a következő néhány év egyik fontos feladata, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől, és itt is legyen egy olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi – fejtette ki.
Szólt az EU bővítéséről is, kijelentve: Szerbia, Montenegró és Macedónia felvétele az unióba magyar nemzeti és összeurópai érdek. Kiemelte: újabb és újabb erőforrásokra van szükség, és újabb bővítés nélkül az unió nem tudja magát megújítani.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy erre „az esély ma nem túl jó”, az EU-ban „bővítési fáradtságnak” nevezik azt az állapotot, amikor leginkább befejeznék az unió folyamatos „alakítgatását”, arra az ösztönre hallgatva, hogy először mentsék meg azt, ami már megvan, ahelyett hogy állandóan bővítenek. Ez – mondta a kormányfő – logikus gondolatnak tűnik, de a politikában ez esetben nem érvényes.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!