– Az 1984-es, történetesen éppen Los Angeles-i olimpia kerettagjaként ön tudja, milyen érzés lemaradni a világversenyről. Mit érez most, hogy Budapest minden bizonnyal nem rendez olimpiát a következő évtizedekben?
– Budapesten csak a pályázás lehetősége merült fel, olimpia pedig 2024-ben is nyilván lesz valahol, amelyen a magyar sportolók is megmérethetik magukat, vagyis a két helyzet azért nem ugyanaz. De tény, hogy egy hazai olimpián sportolóként részt venni fantasztikus, egyszeri, soha vissza nem térő lehetőség lett volna a mostani versenyzőknek.
– Az olimpia támogatói szerint a rendezéstől való visszalépés presztízsveszteség. Ön szerint is az? Ha igen, kinek a számára?
– A korábban szintén pályázó Rómának sem volt az. De ha már népszavazás, azt nyilván jóval korábban kellett volna kezdeményezniük a szervezőknek. Egy megítélt világrendezvénytől visszalépni persze már komoly presztízsveszteség lenne, az expó esetében ez történt a kilencvenes években. Ami történik, kétségtelenül nem tesz jót a sportnak.
– Az Nolimpia mozgalom aláírói ön szerint mihez adták elsősorban a nevüket? Valóban a népszavazásról, a nyári játékokról szólt a többség számára a gyűjtés, vagy inkább a kormányt akarták támadni vele?
– Szerintem is-is. Annyira felfokozódott a közélet, az olimpiarendezés ügye is fogást jelenthet az ellenzéki politikai erőknek, amelyek így akarnak megerősödni a kormánnyal szemben. De az is tény, hogy az ellenzők és a népszavazást akarók érvei is észszerűek voltak, nehéz vitatkozni azzal, hogy Magyarország várhatóan 2024-ben sem fog a mainál nagyságrendekkel jobb gazdasági potenciállal rendelkezni. Tény az is, hogy a korrupció kockázata az állami beruházások esetében igen magas, sőt ott a legmagasabb. A vizes vb esetében mostanra a tervezett négyszeresére nőttek a költségek, ezt pedig semmivel sem lehet megmagyarázni. Az olimpia megrendezése ennél is nagyobb korrupciós kockázattal járna.
– Budapesti lakosként aláírta volna az ívet?
– Noha tisztában vagyok a kockázatokkal, nem írtam volna alá. Ennek pedig az az oka, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagjaként támogattam a pályázat leadását, ez után pedig nem lett volna tisztességes ellene fellépni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének, Thomas Bach úrnak a reformtervei biztatóan hangzottak, a parlament döntő többsége kiállt a rendezés mellett, biztosnak tűnt a kormányzat és a főváros támogatása is, ebben a helyzetben pedig a MOB sem dönthetett másként. Való igaz, akkor még nem láttuk, hogy az úszó-vb költségei is ennyire el fognak szállni.
– Polgármesterként, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökeként mit szól ahhoz, hogy a kormánypárt vezetői a fővárosnak és Tarlós Istvánnak próbálták visszapasszolni a labdát, mintha az ő felelőssége lenne egyedül dönteni az olimpiáról vagy a népszavazás megtartásáról?
– Nem Tarlós István találta ki, hogy olimpiát rendezzünk. Formálisan nyilván a főváros pályázik, de ehhez az államnak kellene hátteret biztosítania, ami eddig úgy tűnt, adva van. Vagyis egyáltalán nem tartom korrektnek, hogy most Tarlós Istvánnal próbálják elvitetni a balhét.
– Milyen erőt lát a Momentum Mozgalomban, az olimpiai láz múlását követően lesz-e létjogosultsága egy ilyen látszólag semmiből jövő csapatnak?
– Felnőtt egy új nemzedék, amely felemeli a hangját a fontos kérdésekben. Ez jó, szeretem az ilyen fiatalokat, egyben bízom abban, hogy nem egy új Fidesz növi ki magát belőlük. Dinamikájuk mellett fontos azt is megjegyezni, hogy tapasztalat és szakértelem nélkül hosszú távon senki sem lehet sikeres a politikai pályán. Ezt nemcsak rájuk értve, hanem általánosságban mondom.
– Tapasztaltságról esetükben még aligha beszélhetünk
– Az aláírásgyűjtés sikerét látjuk, de többet még nem tudunk róluk.
– Mit értett az előbb azon, hogy „új Fidesz”?
– A Fidesz ígéretes, lendületes, szókimondó pártként indult. Ma egy egyéni érdekek által vezérelt, az értékektől elszakadt, radikalizmusra is hajlamos tömörülést látunk a helyén.
– Sokan, így a kormánypártok prominensei sem igazán hisznek a valódi, alulról jövő kezdeményezések hitelességében, minden mögött igyekeznek nemzetközi összeesküvést vagy Soros Györgyöt látni. Tényleg naivitás volna hinni abban, hogy néhány értelmesnek tűnő fiatal nagyra nőjön?
– Nem naivitás. Ha már Soros György neve felmerült, nem hiszem, hogy egy 87 éves embertől kellene folyton félteni az ország jövőjét. Ő inkább csak eszköz arra, hogy a kormányzatnak folyamatosan legyen egy ellensége, aki ellen harcolhat. Különösen nem kellene azoknak támadniuk őt, akik az ő támogatásával tanultak és kerültek oda, ahol vannak most.
- Ön tavaly meghirdette a Józan ész forradalmát azzal az alapcéllal, hogy idén március 15-ére megfogalmazzák a nemzeti minimum tizenkét pontját. Közel a határidő, mire jutnak március idusáig?
– Lassan véget ér a munka, körvonalazódik a tizenkét pont, amit nyilvánosságra fogunk hozni március 15-én. Százezres nagyságrendben érkeztek válaszok, ezeket összesítjük. Hatvanöt pont körvonalazódott, ezekből választjuk ki a végső tizenkettőt. Annyit már most elárulhatok, hogy nagyon sokak vágya a korrupció felszámolása.
– Mi lesz a folytatás, mivé szeretné fejleszteni mozgalmát? És kikkel tenné mindezt, kik a szövetségesei?
– A további terveket március 15-én hozzuk nyilvánosságra. Az alapcél a nemzeti minimum megfogalmazása volt, ehhez a vártnál sokkal nagyobb támogatást kaptunk, ami a folytatásra kell ösztönözzön minket.
– A felmérések szerint töretlen a kormány népszerűsége. Van értelme bármibe kezdeni így országos szinten?
– Jelenleg a választásra jogosultak mintegy negyven százaléka menne csak el szavazni, tény, hogy ezen belül ma még igen masszív a Fidesz támogatottsága. De nagyon sok a kiábrándult ember. Úgy számolok, hogy körülbelül nyolcszázezer-egymillió politikailag aktív ember lehet, aki szívesen szavazna, de a mostani kínálatból senki sem elfogadható számára. A baloldal láthatóan képtelen kijönni a dagonyából, nincs mondanivalója, ezért is tudta magát stabilizálni a Fidesz.
– Nehéz ellenfél a fásultság, a politikai kiábrándultság. Nem tart attól, hogy a politikai forradalom érdeklődés és valódi alternatíva hiányában elmarad?
– Az alternatíva számára biztos, hogy ez a nyolcszázezer-egymillió ember kell jelentse az alapot és az esélyt. Számomra nagy kérdés, hogy ha elindulunk egy úton, elkezdjük építeni az alternatívát, vajon az a rengeteg ember, aki kifejezte eddig érdeklődését, aktivitását, velünk marad-e. Bízom abban, hogy így lesz, hiszen egyre nagyobb az igény a valódi alternatívára.
###HIRDETES2###
