Welsz Tamás ügye még mindig feldolgozatlan

Szép csendben azért már nyolc embert kihallgatott gyanúsítottként a Központi Nyomozó Főügyészség.

Márpedig Welsz hagyatékának feldolgozása valamiért nem volt sürgős, és láthatóan ma sem az. Közel két és fél éven át egymásnak tologatták az iratokat a hatóságok. A dokumentumokat lefoglaló Nemzeti Nyomozó Irodától előbb a NAV-hoz szállították át az iratokat, ott leltározták és rendszerezték, majd amikor végeztek, elvették tőlük az ügyet. A Legfőbb Ügyészség a Központi Nyomozó Főügyészséget jelölte ki a nyomozásra.

De miért is olyan fontosak és kényesek Welsz iratai? A válasz Welsz regénybe illő életében található.

Welsz Tamás, vagy ahogy a világ sok országában ismerik, Tom Wallea Paar magyar–uruguayi–bissau-guineai állampolgár. Apróság, de szinte kizárt, hogy ez így igaz legyen; Bissau-Guinea ugyanis nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Persze az is igaz, hogy abban az országban bármi megtörténhet.

Bárki vásárolhat például kitöltetlen vagy a hatóságok által bemondásra kitöltött bissau-guineai útlevelet, helyi rendszámot, csak pénz kérdése. Ahogy az is, hogy a helyi hatóságok igazolják, valaki pár millió dollárt keresett Bissau-Guineában egy gyémántbánya tulajdonosaként, és meg is fizette az előírt adókat.

Egy ilyen igazolás aranyat ér egy vagyonosodási vizsgálat során, ha mondjuk kábítószer-kereskedelemből, prostitúcióból, adócsalásból vagy éppen vesztegetésből származó százmilliókat kell legalizálni. „Honnan van a pénzem? Bissau-Guineában résztulajdonosa vagyok egy cégnek, itt vannak a hiteles igazolások.” Na, ennek nézzen utána a NAV!

Évekig működött egy „férfiklub” Budapesten a II. kerületi Csalogány utcában. Prostituáltak nem dolgoztak a műintézményben; ha valakinek efféle szórakozásra támadt kedve, máshonnan kellett lányt hívnia. Megfordultak viszont ott második vonalbeli vagy az alatti politikusok, vállalkozók és kétes egzisztenciák, akik kiugrott APEH-vezetőktől, rendőröktől és más pénzügyi guruktól kérhettek segítséget törvénytelen bevételeik legalizálására. És 20-40 százalékos sarc fejében meg is kapták.

Állítólag ezeknek a tranzakcióknak a dokumentumait gyűjtötte össze Welsz Tamás az I. kerületi Logodi utcában lévő irodájához tartozó pincében. 2014. március 20-án, amikor a Simon-ügy kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a hatóságok ez alkalommal nem állnak le, nem hunynak szemet Welsz viselt dolgai felett, előremenekült.

Korábban valahogy minden ügye elhalt. Élete során számtalanszor felhívta magára a hatóságok figyelmét, nem csak itthon, külföldön is. Panamában például 2013-ban nemzetközi körözést adtak ki ellene okirat-hamisításért, de végül az ügyészség nem adta ki az ottani hatóságoknak. Egyszer (még az MSZP–SZDSZ-kormány idején) a Külügyminisztérium is megelégelte, hogy Welsz útlevekkel üzletel. Feljelentették. Rászállt a Nemzetbiztonsági Hivatal is, ők még vagyonosodási vizsgálatot is kezdeményeztek ellene, ami első körben többmilliárdos adózatlan jövedelmet valószínűsített Welsznél, aki persze megfellebbezte a vizsgálat eredményét. Nem tudni, mi történt ezután. Az ügy egyszerűen ad acta került.

Azonban 2014. március 20-án Welsz nem várta meg, hogy a hatóságok keressék őt. Felhívta a Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), hogy fontos bizonyítékokat kíván átadni részükre. Két nyomozó ment ki az irodájához, aztán amikor meglátták, mennyi iratról van szó, rendeltek egy teherautót.

Ekkor közölte velük Welsz, hogy a legfontosabb iratokat erődszerű érdi házában tartja. Kivitték hát oda is. Welsz nem volt őrizetben, ezért nem volt a kezén bilincs, és a mozgásában sem korlátozta senki.

Nem tudni pontosan, mikor vette be azt az ismeretlen mérget, amely később végzett vele, csak sejteni lehet, hogy az érdi házban lehetett. Már úton voltak a Budapest felé, amikor közölte a nyomozókkal, hogy bevett valamit, és már nem tehetnek semmit. Legalábbis ez a hivatalos verzió. Egy budai mentőállomáson halt meg. Máig rejtély, végül miért adta át dokumentumait a rendőrségnek.