Látványos eltérések vannak az ország különböző régióinak fekvőbeteg-szakellátásában, ha az aktív (nem krónikus) kórházi ágyak kihasználtságát és hozzáférhető számát nézzük. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (korábban Országos Egészségbiztosítási Pénztár) honlapján közzétett, lapuk által megismert friss jelentéséből látható például, hogy a fekvőbeteg-ellátásban januárban mindössze 52 százalékos volt az ágyak kihasználtsága Nógrád megyében, vagyis a helyek alig több mint felét töltötték fel. Ehhez képest Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a férőhelyek tényleges kihasználtsága már 78, Hajdú-Biharban 77, Baranyában pedig 74 százalék volt.
– Hiába van egy kórháznak sok ágya: ha ehhez képest az egészségbiztosító által adott havi finanszírozás alacsony, akkor nem fogja kihasználni a meglévő helyeket – mondta a helyzet kapcsán a Magyar Nemzetnek Kincses Gyula egészségügyi szakértő. Így előfordulhat akár az is, hogy hiába félig üres egy osztály, a betegnek várnia kell a felvételre, mert nincs pénz a kezelésére. Kincses Gyula szerint ilyenkor a kórház jelezheti a fenntartónak, hogy nem tudja kihasználni a kapacitásait, mert alacsony a finanszírozás.
Előfordulhat az is, hogy egyszerűen nincs szükség annyi ágyra egy kórházban, mint amennyi van. Mégis, a kórházak nem szívesen csökkentik az osztályok méretét az egyébként kihasználatlan ágyak feladásával. Ennek pedig Kincses Gyula szerint nem a finanszírozás az oka, hanem a presztízsveszteségtől való félelem. – Nagyon kevesen merik kimondani, hogy nem kell 26 ágy egy osztályra, mert 18 is elég. Attól félnek ugyanis, hogy ha csökken az ágyak száma, kevesebb lesz az egészségbiztosítási finanszírozás is. Pedig ez önmagában nem igaz. Viszont a hazai finanszírozás nem ösztönzi arra a kórházakat, hogy több beteget vegyenek fel – fejtette ki a szakértő.
Kitért arra is, hogy úgynevezett mátrixosztályokat kellene létrehozni a kórházakban, ezek lényege, hogy nincs például külön fül-orr-gégészet vagy szemészet, helyette egyetlen sebészeti típusú osztály fogadja a betegeket. Ilyenkor az intézmény nem szakterületeként, hanem funkciónként tagolódik. A mátrixszerkezetű kórházban nincs hagyományos betegosztály. A szerkezet növelheti mind a gazdasági, mind az ellátási hatékonyságot. Az ágyak kihasználtságának eltérései mellett a jelentésben látható az is: nem egységes az sem, hogy hol mennyi ágy jut a betegekre. Míg ugyanis tízezer lakosra kifejezetten sok, 46 ágy jutott az egyébként gyenge kihasználtságot produkáló Nógrád megyében, addig ugyanez a szám Veszprémben és Győr-Moson-Sopronban is csupán 36.
A legjobban Budapest teljesített, ahol 64 ágy jutott januárban tízezer lakosra. A legnagyobb ágyszámot (11 207) is a főváros hozta a vizsgált időszakban, míg a második legjobb eredményt 2889 aktív ággyal Borsod-Abaúj-Zemplén megye produkálta, ezt pedig a szintén kelet-magyarországi Hajdú-Bihar követte 2540 aktív ággyal.
Annak, hogy a főváros után ezekben a megyékben van a legtöbb aktív ágy, és azok kihasználtsága is magas, oka lehet az is, hogy ezekben a megyékben kifejezetten sok mélyszegénységgel sújtott, hátrányos helyzetű település található. Ezek esetében a szociális körülmények miatt pedig előfordulhat, hogy a gyógyuláshoz tovább kell a kórházban tartani egy-egy beteget.
Hiszen például egy szürkehályog-műtét után egy szociálisan jobb helyzetben lévő, a kórház közelében lakó beteg akár azonnal hazamehet, ám vannak, akiket otthon nem tudnak ellátni, és megfelelő körülmények sincsenek az otthoni lábadozáshoz. Ezért nekik saját egészségük érdekében az intézményben kell gyógyulniuk. A biztonságos ellátáshoz így itt több ágyra van szükségük az intézményeknek.
