Az orosz elnökkel és az olasz kormányfővel is tárgyalt telefonon péntek reggel Orbán Viktor. Mint arról Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-t tájékoztatta, Paolo Gentilonival az aktuális nemzetközi ügyeket vitatta meg, míg Vlagyimir Putyinnal a magyar–orosz kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről tárgyalt Orbán Viktor. Az egyeztetés tényéről a Kreml honlapja is beszámolt, az említettek mellett kiemelve, hogy a két politikus nagy figyelmet szentelt a paksi bővítésnek és a közös gázprojekteknek. Mint az orosz közlemény megjegyzi, a felek megállapodtak a személyes kapcsolattartás folytatásában is.
A kérdés most már csak az, hogy miért is hívta valójában Orbán Viktort Vlagyimir Putyin. Mert az nem tűnik nagyon életszerűnek, hogy a világ egyik legbefolyásosabb politikusa csupán a kétoldalú kapcsolatok állása után érdeklődve „csörög rá” a magyar miniszterelnökre. Főképp úgy, hogy idén Vlagyimir Putyin már járt Budapesten – egyáltalán nem kizárt egy újabb út lehetősége sem –, s a két politikus nemrégiben Pekingben az Egy övezet, egy út konferencia mentén is szót váltott egymással. Ráadásul a február 2-án lezajlott vizit óta nem történt olyan fejlemény, amely indokolná a telefonhívást.
A paksi bővítés kérdése eldöntött, a kormánybiztos kinevezése az eddigi kisebb bizonytalanságokat is eloszlatta, s a parlamenti választások után minden bizonnyal fel is gyorsul a beruházás megvalósítása, miután Brüsszelben is elhárultak az akadályok az építkezés elől. Közben látható, hogy a kétoldalú kapcsolatok kérdése, benne a paksi beruházás a választási kampány egyik központi kérdésévé lépett elő, de ez sem ok egy hirtelen telefonhívásra.
Az már inkább indokolna egy ilyen beszélgetést, hogy felgyorsulni látszik az ukrán válság rendezése, s a közeljövőben több találkozón is fontos témává lép elő a minszki megállapodás végrehajtásának felgyorsítása. Magyarország Ukrajna szomszédjaként és a kárpátaljai magyar kisebbség révén is érdekelt a konfliktus mielőbbi lezárásában, ám igazi ráhatása nincs az eseményekre. A válság rendezésének további sorsa ugyanis többek között Berlin és Párizs hozzáállásán múlik, s az úgynevezett normandiai formátum keretein belül dől el.