Kezünk a biliben – Így érkeztek a vizes vb-re a külföldi turisták

Szétmállott pályaudvarokon és vizeletben úszó aluljárókon át vezet a vizes világbajnokságra érkező turisták útja.

Sashegyi Zsófia
2017. 07. 29. 10:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Délelőtt tizenegy körül magatehetetlen férfi fekszik a népligeti aluljáró közepén, nadrágján sötét folt éktelenkedik, a körülötte szétfolyt tócsa eltüntetésén már dolgoznak. A közelben álldogálók úgy tudják, a férfit azután ütötték le, hogy letépte egy nő nyakláncát, és reggel valaki azt is látta, amint drogra alkudott egy helyi dílerrel. A járókelők már körbe se állják, a környék lakói szemmel láthatóan hozzá vannak szokva a jelenethez. Csak a nemzetközi buszpályaudvar irányából érkezők tekintgetnek rá rémülten, miközben gurulós bőröndjeikkel a metró bejárata felé igyekeznek. 

Miközben arról olvasunk, hogy mostanság minden eddiginél több turista jön Budapestre, és ezt a rátát az utóbbi időben bizonyára rendesen megdobta a vizes vébére hazánkba látogató külföldiek száma, elfutja az arcunkat a pír, hiszen az ide érkezők jó része a népligeti aluljáróban, Kőbánya-Kispesten vagy éppen a Nyugati vagy Keleti pályaudvaron szerzi első benyomását a magyar fővárosról.

Mi, akik nap mint nap elmegyünk mellette, egy nap megdöbbenve konstatáljuk, hogy már természetesnek vesszük a bűzt és a mocskot a Nyugatiban. Fenn sem akadunk a bedrogozott fiúprostik látványán a Népligetnél, és hogy számunkra a Keleti pályaudvar omló vakolatának és rozsdás vagonjainak látványához szervesen hozzátartozik a több évtizede a peron mellett felejtett rámpa, amelyet időközben felvert a gaz.

– Az első benyomások akkor is hihetetlenül fontosak, amikor egy emberrel találkozunk. Ezek persze az illetőt jobban megismerve később felülírhatók, de tény, hogy nagy hatással vannak ránk. Ugyanígy történik egy várossal is – fogalmaz Körmendy Imre, Palóczi-díjas építész. A Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke és a Szent István Egyetem tudományos munkatársa szerint azonban azt, hogy az ember mit visz haza magával egy idegen helyről, nem csak a látvány határozza meg. Szerinte azt őrizzük meg, ami érzelmileg megérintett egy helyen: illatokat, történéseket, élményeket. Nos, ami az illatokat és az élményeket illeti, azok terén sincsenek fényes kilátásaink, ha a pályaudvaraink környékén található közállapotokból indulunk ki. 

– Amikor tegnapelőtt Szombathelyről visszatérve leszálltam Kelenföldön, az első benyomásom nagyon jó volt, mert a 4-es metróhoz tartozó, frissen épített aluljárón keresztül kellett gyalogolnom, de utána a két bőröndömmel nem tudtam akadálymentesen eljutni a villamoshoz, és amikor visszapillantottam, akkor döbbentem rá, hogy a pályaudvar épülete úgy néz ki, mintha ötven éve nem nyúltak volna hozzá. Tehát egy jó benyomás is pillanatok alatt a negatívjába fordulhat – véli az urbanista, aki szerint bár a fővároson kívül is épültek bevásárlóközpontok és logisztikai központok az elmúlt évtizedekben, tény, hogy a fejlesztések tekintetében a kormányzat és maga a városvezetés is a belvárosra koncentrált.

– Ennek az lehet az oka, hogy ha külföldön járunk, egy várost a központjáról idézünk az emlékezetünkbe. Rómáról a Vatikán, Firenzéről a Ponte Vecchio jut az eszünkbe, nem véletlen, hogy a vizes vébére felállított ugrótornyot is a Parlament épületével szemben helyezték el, hogy ez az emblematikus épület vésődjön bele mindenkinek az emlékezetébe, aki nézi a versenyeket. Bár a városlakók használják a fejlesztéseket, sokan mégis úgy értékelik, hogy nem fejlődik a város, mert ezek annyira szétszórtan valósultak meg, hogy összességében nem érzékelhető változás – mondja Körmendy Imre, aki utal arra, hogy az olyan, a rendszerváltás óta komolyan átalakuló térségek, mint például a Soroksári út és a Duna közötti szakasz, kétszer-háromszor olyan sűrűn épültek be, mint ahogyan optimális lett volna.

– A városban működő véges fejlesztőerő ilyen koncentrált felhasználása esetén fele-, sőt harmadannyi terülen zajlik fejlesztés, mint egyébként. Nagyon jó példa erre az a beruházás, amelynek alapkövét most tették le a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén, s amelynek módosított rendezési terve olyan mérhetetlen sűrűséggel engedélyezi a beépítést, ami egész egyszerűen nonszensz – magyarázza az építész, miért nem jut keret a fejlesztésért kiáltó közterek helyrehozatalára. Az említett szakaszon a főváros legsűrűbben beépített területének háromszoros sűrűségét engedélyezték.

– Amíg egy ilyen beruházásra négy-öt-tíz telek fejlesztésére szánt anyagi erők koncentrálódnak, a város egészét tekintve nem lesz látványos előrelépés – szögezi le Körmendy Imre.

Egy város vagy egy ország turisztikai népszerűségét a látnivalók határozzák meg, de azok állapota, megközelítése nagyban befolyásolja, hogy az azt felkereső vendégek milyen élményekkel térnek majd haza nyaralásukról, vallják a turisztikai szakemberek, de Kriaszter Attila idegenvezető azzal vigasztal: aki turistaként érkezik külföldre, általában emelkedett, felspannolt lelkiállapotban van, és sokkal magasabb az ingerküszöbe a negatív tényezőkkel szemben. 

– Lehet, hogy a külföldiek észreveszik a balkáni körülményeket, de elnézőbbek ezekkel szemben, mint mi magunk. Én szégyellem magam, amikor a Keleti pályaudvaron várom az utasokat, és igyekszem minél előbb elkormányozni őket arról a környékről, bár rajtuk nem látok különösebb megdöbbenést – fogalmaz az idegenvezető, aki ugyanakkor jelzi: az azonban, ha a turista egy fél órával a vonat indulása előtt kimehetne az állomásra, hogy egy századelős hangulatú utasellátóban vagy egy kellemes presszóban igya meg az utolsó kávéját Pesten, sokat adna az élményhez.

Álomnak nem rossz. Kár, hogy a kezünk a bilibe lóg.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.