Majdnem annyiba került a vizes vb reklámfilmje, mint a Titanic

Egyetlen perces az a videó, amiért 230 milliót fizetünk. Az csaknem 4 millió másodpercenként. Felfoghatatlan.

Mindössze 60 másodperces lesz a vizes világbajnokság papíron 230 millió forintból készülő utókommunikációs filmje. Lapunk múlt héten számolt be róla, hogy négy nappal a vb vége előtt írtak ki közbeszerzést a témában, amit azóta – a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon (NKOH) keresztül – gyorsan le is zavartak. A megbízást a három kormányközeli indulóból (az NKOH tenderein csak a korábban kiválasztott cégek vehetnek részt) az a konzorcium húzta be, amelynek a vizes vb-n eddig is milliárdokat kereső Kuna Tibor két cége, a Trinity International Communications Kft. és a Young and Partners Kft. is a tagja.

A tender napvilágra kerülését követően megkerestük a világbajnokságot szervező (és ezt a filmet is megrendelő) Bp2017 Kft.-t, hogy áruljanak el néhány részletet a produkcióról. Egyebek között arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen céllal készül a film, milyen hosszú lesz, és hol láthatja majd a nagyérdemű. Arra is rákérdeztünk, hogy a tervezett alkotás azonos-e az online kampányokban múlt hét vége óta már futó félperces reklámmal.

Utóbbira szerencsére nemleges választ kaptunk (erre egyébként még a szervezőcéghez közel álló forrásaink is azt mondták, hogy durva lenne), ugyanakkor a megküldött információkból az is kiderült, hogy sokkal hosszabb a valódi utókommunikációs film sem lesz. A közel negyedmilliárdos büdzséből ugyanis egy egyperces bejátszás készül, igaz, ebből 10, 20 és 30 másodperces vágatot is csinálnak. A hosszúnak éppen nem mondható film a világbajnokság öt helyszínét és hat sportágát mutatja majd be „edukatív és országimázs-népszerűsítés célokat szolgálva”, és 2017. augusztus 21. után kerül adásba. Ezt követően viszont televíziós és online felületen is látható lesz, így vélhetően tényleg széles körhöz eljut (még ha a hazai hirdetési felületeket valószínűleg szokás szerint alaposan megválogatják majd, hogy a hirdetési pénzek a megfelelő helyen landoljanak).

A másodpercenként négymilliós gyártási költség azonban így is megdöbbentő. A tavaly Oscar-díjjal jutalmazott Mindenki című, 25 perces alkotás például tízmillió forintba, vagyis percenként mindössze 400 ezerbe került, az 1997-ben bemutatott, 14 szobrocskával jutalmazott Titanic pedig forintra átváltva nagyjából 260 millióba, de ha maradunk a reklámfilmeknél (nehéz lenne egy egyperces promóciót másnak minősíteni), akkor is aránytalanul magas a 230 milliós összeg.

Egy hasonló hosszúságú szpotra jellemzően még a multik is egy nagyságrenddel kevesebbet fordítanak, a hazai vállalatok pedig inkább kettővel.

Csak összehasonlításképpen: a nem feltétlenül precíz, de kiindulási pontnak alkalmas netes források szerint a legdrágább reklámfilmek top 10-es listájára 2,4 millió dollárral, azaz jelenlegi árfolyamon durván 620 millió forinttal lehetett felkerülni. Ennyiből azonban a GoDaddy domain- és hostingszolgáltató egy kétperces hirdetést gyártott le, ami fajlagosan nagyjából megfelel az utókommunikációs kisfilm költségeinek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a 230 milliós büdzsé nettó összeg.

Az egyetlen magyarázat az lehet, ha a hatalmas költségvetés nemcsak a gyártáshoz kötődő kiadásokat takarja, hanem magát a kampányt is. Erre van is némi esély, mert ugyan a kiírásban szó szerint az szerepelt, hogy a nyertes a „világbajnokság utókommunikációjához tartozó filmgyártási feladatok ellátására” vállalkozik (részletesebb leírás pedig nem volt), az értékelés során azonban médiavásárlási kedvezményeket is figyelembe vettek. Ennek pedig sok értelme nem lenne akkor, ha csak a gyártásra írták volna ki a közbeszerzést.

Függetlenül azonban attól, hogy a büdzsé pontosan mit tartalmaz, az utókommunikációs kampány létjogosultsága így is, úgy is megkérdőjelezhető. Egy ilyen marketinghadjáratnak ugyanis csak akkor van értelme, ha az a külföldieket célozza, a vb előtt azonban nem ez volt a jellemző.

Bár az esemény promotálására eddig is legalább 5,3 milliárd forint ment el, korábban hiába érdeklődtünk, nem sikerült kiderítenünk, hogy ebből külföldön pontosan mi valósult meg (állítólag szakmai portálokon futottak hirdetések, de nagyon úgy tűnik, hogy a pénz oroszlánrészét a belföldi reklámokra költötték). Egy „edukatív és országimázs-népszerűsítés célokat szolgáló” kisfilmet azonban itthon semmi értelme nem lenne levetíteni. Hacsak nem akkor, ha direkt a politikai haszonszerzés a cél.