Kálmán Olga: Hülyeségekre pazaroljam az időmet?

A műsorvezető szerint a kormánypárti politikusok nem tehetik meg, hogy egyes sajtóorgánumoknak nem adnak tájékoztatást. Interjú.

– Nem egészen egy éve hagyta el az ATV-t a Hír TV kedvéért. Hogy érzi: jól döntött? – kérdeztük Kálmán Olgától, aki március óta vezeti az Egyenesen című közéleti műsort a Hír Televízióban.
– Életem egyik legjobb döntése volt.

– Miért?
– Ha ezt részletezzük, akkor pár mondatot mondanom kell az ATV-ről, ami nem túl elegáns. Mondjuk úgy, hogy jókor hoztam meg ezt a döntést. Az nyilvánosan is megjelent, hogy a csatorna a bulvár és a szórakoztatás felé tolódik, ez pedig nem az én műfajom. A jelenről pedig: a Hír TV-nél mind emberileg, mind szakmailag jól érzem magam. A Hír TV közössége jó közösség, remek társaság.

– Mennyire követték önt a nézők az új csatornára?
– Baj lenne, ha minden nézőt ismernék; pártpolitikusoktól szoktam megkérdezni: „Bővült a tagságuk? Név szerint?” Visszatérve: igen, úgy gondolom, hogy a nézők egy része követett; a Hír TV-nek pedig volt már egy törzsközönsége, amelynek a jó része még mindig kitart a csatorna mellett. Nyilván azért, mert egyetértettek azzal a váltással, ami változást hozott a médiaportfólió életében. Nem is az az érdekes, hogy miattam mennyi néző jött, hanem az, hogy a Hír TV nézőbázisa hogy tevődik össze. Jobboldali, konzervatív beállítottságú néző volt és maradt is: olyanok, akik az országban zajló folyamatokkal nem értenek egyet. Nem úgy érzékelik, hogy az általuk egykor választott fideszes kormány a jobboldali, konzervatív értékeket képviseli. De sok baloldali nézőnk is van – ők már akkor is érkeztek, amikor én még nem voltam itt.

– Az ideológiai szempont mennyire jelenik meg a műsorszerkesztésben?
– Amikor a napi hírekhez kötődnek a meghívott vendégek, akkor nyilván nem lehet ilyen szempontból mérlegelni. A téma a lényeg és a hozzá tartozó vendég. Ha nem napi hírekről van szó, akkor egy adott témához szívesen választunk jobboldali, konzervatív kötődésű embert, mert tudom, hogy rájuk is kíváncsiak a nézők. Látszik a nézettségen.

– Szívesen jönnek a műsorba ezek a jobboldali értelmiségiek? Nincs valamiféle félelem részükről?
– Volt egy komoly törésvonal ezen a téren: a CEU-ügy. Akkor a jobboldali, konzervatív holdudvar nagyon sok tagja azt mondta, hogy ha most nem szólal meg, akkor később már késő lesz. Ha arra gondol, hogy az államigazgatásban vagy a kormányhoz köthető bármilyen fontos állami szervnél, közpénzből működő intézménynél dolgozó emberek esetén van-e ilyen félelem, akkor azt kell mondanom, hogy van.

– A kormánypárti politikus azért továbbra is hiánycikk
– Persze, a fideszes bojkott változatlanul tart. Erről továbbra is az a véleményem, hogy ilyen egész egyszerűen nincs. Ezt egyetlenegy országban sem tehetnék meg. A miniszterelnök és a televízió tulajdonosa haragudhat egymásra, de ehhez nekem semmi közöm nincs. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ehhez a nézőknek meg végképp semmi közük. Hogy egy kormányzó párt az állampolgárok halmazából egy eléggé nagy tömeget kiszakít, és azt mondja, hogy a Hír TV vagy a Magyar Nemzet nézőinek, olvasóinak nem adok tájékoztatást – ilyen nincs! A Hír TV nézői ugyanúgy adófizető polgárok, ők biztosítják a politikusok fizetését, és joguk van elvárni, hogy ezek a politikusok tájékoztassák őket. Nem egy három olvasóval rendelkező blog vagyunk. A Fidesz sok százezer embert kivon azok köréből, akiket kötelességük lenne tájékoztatni.

– „Itt még lehet egyenesen kérdezni és kritizálni” – áll a műsora legújabb reklámplakátján. Máshol már nem lehet?
– A sajtószabadság, a szólásszabadság egyik utolsó fontos bástyájánál dolgozunk. Két-három évvel ezelőtt ezt azért nem gondoltam volna.

– Előttünk a választási időszak, amiből ön párat már végigcsinált újságíróként. Durvább most a kampány, mint régen volt?
– Persze. Az ember nyilván nem a kampány durvaságát várja. Egy politikai újságírónak ez a négyévenként megadatott időszak a jutalomjáték. Várom, hogy elinduljon egy választási év hajrája, aminek kicsúcsosodása a választási műsor.

– Az ATV-ben 2014-ig nem nagyon szerepeltek a Jobbik politikusai és témái, ahogy más helyeken sem. Utólag sikeresnek látja ezt a stratégiát?
– Ezt fel szoktam emlegetni a jelenkor ellenzékének adásban is. 2014-ig a balliberális média többsége bojkott alá vette a Jobbikot, és azt mondta, hogy nem ad felületet egy szélsőséges pártnak. De nézzük meg a parlamenti eredményüket annak tükrében, hogy ilyen szűk felülete volt a pártnak! Így is lehet szavazókat gyűjteni: dolgozni kell. A Jobbik-eset az iskolapéldája annak, hogy ha egy párt járja a vidéket, ott van az emberek között, és megérti az emberek gondját – más kérdés, hogy ezt mire és hogyan használja ki –, akkor díjazzák a választók. Nem csak a tévéműsorokon keresztül lehet szavazókat gyűjteni. Ha valaki most úgy érzi, szűkek a médialehetőségei, akkor meg kell próbálni ugyanazt az utat járni, amit a Jobbik járt.

– Olvassa a kormánypárthoz közel álló lapokat?
– Érdekes időket élünk. Mielőtt a tulajdonos és a miniszterelnök szakítása bekövetkezett, eszembe sem jutott volna, hogy például elvből ne olvassak Magyar Nemzetet, mert jobboldali beállítottságú. Most viszont nagyon sokszor nincs értelme a kormányzati szócsőként működő termékeket olvasni. Hülyeségekre pazaroljam az időmet? Léteznek bizonyos stációk, amelyekre rádöbben az ember. Először tátott szájjal elolvas valamit, és úgy marad a szája. Aztán hangosan röhög. Végül pedig rájön, hogy ennél sokkal, de sokkal többet ér a saját ideje. Szerzői név nélkül megjelenő, stilisztikailag borzalmas cikkek Nem is nagyon akarom tudni, hogy ki a szerző, hiszen a szakmát szégyeníti meg. Tájékozódás és tájékozottság szempontjából nincs hiányérzetem, ha nem nézem meg az ilyen online lapokat. Bár vannak árnyalatok: a Magyar Időket át szoktam futni, hiszen számtalan esetben első kézből kapott információk szerepelnek benne egy-egy tervezett kormánydöntésről.

– Volt szó róla az elmúlt hónapokban, hogy a propagandagépezet nem az ellenzéki pártokkal és politikusokkal, hanem az újságírókkal akar foglalkozni. Ön érzékelt ebből valamit?
– Persze, rám vannak mozdulva, hogy úgy mondjam. De örülök, hogy nézik a műsort kockáról kockára. Ha egy keresztény-konzervatív értelmiségi ember a vendégem, akkor máris beindul a támadás az illető ellen. Ha mondjuk egy volt KDNP-s politikus azt mondja, hogy ez nem kereszténydemokrácia, akkor másnap máris megjelenik róla egy lejárató cikk a kormánypárti médiában.

– Mit kérdezne Orbán Viktortól, ha elmenne a műsorába?
– Én itt vagyok minden este. De nem próbálkoztam az elmúlt fél évben meghívni őt.

– Képzeljük el mégis. Mi lenne az első kérdés?
– Az első kérdés a legfontosabb, éppen ezért nem is árulnám el, mi lenne az. De tudja mit? Azt kérdezném tőle, hogy jól érzi-e magát ebben az országban. Erre nem lehet propagandaszöveget nyomni. Ha azt mondja, hogy igen, akkor megkérdezném: mitől?