Kálmán Olga: Hülyeségekre pazaroljam az időmet?

A műsorvezető szerint a kormánypárti politikusok nem tehetik meg, hogy egyes sajtóorgánumoknak nem adnak tájékoztatást. Interjú.

– A kormánypárti politikus azért továbbra is hiánycikk
– Persze, a fideszes bojkott változatlanul tart. Erről továbbra is az a véleményem, hogy ilyen egész egyszerűen nincs. Ezt egyetlenegy országban sem tehetnék meg. A miniszterelnök és a televízió tulajdonosa haragudhat egymásra, de ehhez nekem semmi közöm nincs. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ehhez a nézőknek meg végképp semmi közük. Hogy egy kormányzó párt az állampolgárok halmazából egy eléggé nagy tömeget kiszakít, és azt mondja, hogy a Hír TV vagy a Magyar Nemzet nézőinek, olvasóinak nem adok tájékoztatást – ilyen nincs! A Hír TV nézői ugyanúgy adófizető polgárok, ők biztosítják a politikusok fizetését, és joguk van elvárni, hogy ezek a politikusok tájékoztassák őket. Nem egy három olvasóval rendelkező blog vagyunk. A Fidesz sok százezer embert kivon azok köréből, akiket kötelességük lenne tájékoztatni.

– „Itt még lehet egyenesen kérdezni és kritizálni” – áll a műsora legújabb reklámplakátján. Máshol már nem lehet?
– A sajtószabadság, a szólásszabadság egyik utolsó fontos bástyájánál dolgozunk. Két-három évvel ezelőtt ezt azért nem gondoltam volna.

– Előttünk a választási időszak, amiből ön párat már végigcsinált újságíróként. Durvább most a kampány, mint régen volt?
– Persze. Az ember nyilván nem a kampány durvaságát várja. Egy politikai újságírónak ez a négyévenként megadatott időszak a jutalomjáték. Várom, hogy elinduljon egy választási év hajrája, aminek kicsúcsosodása a választási műsor.

– Az ATV-ben 2014-ig nem nagyon szerepeltek a Jobbik politikusai és témái, ahogy más helyeken sem. Utólag sikeresnek látja ezt a stratégiát?
– Ezt fel szoktam emlegetni a jelenkor ellenzékének adásban is. 2014-ig a balliberális média többsége bojkott alá vette a Jobbikot, és azt mondta, hogy nem ad felületet egy szélsőséges pártnak. De nézzük meg a parlamenti eredményüket annak tükrében, hogy ilyen szűk felülete volt a pártnak! Így is lehet szavazókat gyűjteni: dolgozni kell. A Jobbik-eset az iskolapéldája annak, hogy ha egy párt járja a vidéket, ott van az emberek között, és megérti az emberek gondját – más kérdés, hogy ezt mire és hogyan használja ki –, akkor díjazzák a választók. Nem csak a tévéműsorokon keresztül lehet szavazókat gyűjteni. Ha valaki most úgy érzi, szűkek a médialehetőségei, akkor meg kell próbálni ugyanazt az utat járni, amit a Jobbik járt.

– Olvassa a kormánypárthoz közel álló lapokat?
– Érdekes időket élünk. Mielőtt a tulajdonos és a miniszterelnök szakítása bekövetkezett, eszembe sem jutott volna, hogy például elvből ne olvassak Magyar Nemzetet, mert jobboldali beállítottságú. Most viszont nagyon sokszor nincs értelme a kormányzati szócsőként működő termékeket olvasni. Hülyeségekre pazaroljam az időmet? Léteznek bizonyos stációk, amelyekre rádöbben az ember. Először tátott szájjal elolvas valamit, és úgy marad a szája. Aztán hangosan röhög. Végül pedig rájön, hogy ennél sokkal, de sokkal többet ér a saját ideje. Szerzői név nélkül megjelenő, stilisztikailag borzalmas cikkek Nem is nagyon akarom tudni, hogy ki a szerző, hiszen a szakmát szégyeníti meg. Tájékozódás és tájékozottság szempontjából nincs hiányérzetem, ha nem nézem meg az ilyen online lapokat. Bár vannak árnyalatok: a Magyar Időket át szoktam futni, hiszen számtalan esetben első kézből kapott információk szerepelnek benne egy-egy tervezett kormánydöntésről.

– Volt szó róla az elmúlt hónapokban, hogy a propagandagépezet nem az ellenzéki pártokkal és politikusokkal, hanem az újságírókkal akar foglalkozni. Ön érzékelt ebből valamit?
– Persze, rám vannak mozdulva, hogy úgy mondjam. De örülök, hogy nézik a műsort kockáról kockára. Ha egy keresztény-konzervatív értelmiségi ember a vendégem, akkor máris beindul a támadás az illető ellen. Ha mondjuk egy volt KDNP-s politikus azt mondja, hogy ez nem kereszténydemokrácia, akkor másnap máris megjelenik róla egy lejárató cikk a kormánypárti médiában.

– Mit kérdezne Orbán Viktortól, ha elmenne a műsorába?
– Én itt vagyok minden este. De nem próbálkoztam az elmúlt fél évben meghívni őt.

– Képzeljük el mégis. Mi lenne az első kérdés?
– Az első kérdés a legfontosabb, éppen ezért nem is árulnám el, mi lenne az. De tudja mit? Azt kérdezném tőle, hogy jól érzi-e magát ebben az országban. Erre nem lehet propagandaszöveget nyomni. Ha azt mondja, hogy igen, akkor megkérdezném: mitől?