A héten került a boltokba kollégánk, Kósa András könyve a miniszterelnökről, Orbán Viktor, a káosz embere címmel. A kötetet a Noran Libro kiadó adta ki, a cég munkatársai nem várt akadállyal is szembesültek a megjelentetés előtt. Az első körben nyertes ajánlattevő nyomda ugyanis, amikor kiderült, hogy mi a könyv címe és témája, visszalépett a megbízástól. Arra hivatkoztak, hogy „politikailag kockázatos” lenne egy, a kormányfőt kritizáló könyv kiadása a számukra. A cég 2015-ben több tíz milliós uniós támogatást nyert el az Új Széchenyi-terv révén.
A könyv ugyanakkor igyekszik kiegyensúlyozott képet adni Orbán Viktorról. A szerző harminc emberrel folytatott háttérbeszélgetéseket, célja az volt, hogy a lehető legalaposabb képet nyújtsa arról, „mi lehet Orbán Viktor fejében” Magyarországról, kormányzása céljairól, az ellenzékről, az Európai Unió jövőjéről, a magyar–orosz kapcsolatokról, mit gondolhat a korrupcióról vagy éppen a felcsúti stadionról. A szerző célja hangsúlyozottan a 2010 utáni Orbán Viktor bemutatása volt, ezért beszélgetőpartnerei jelenleg is aktív kormánypárti, illetve ellenzéki politikusok voltak, illetve olyanok, akik 2010 után is kapcsolatban maradtak legalább egy darabig a miniszterelnökkel, még ha azóta esetleg szembe is fordultak vele.
A szerző alapkérdése ugyanakkor az volt, hogy
azt a hatalmas bizalmi tőkét, amivel Orbán Viktor 2010-ben kormányra került, miért nem egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb ország megteremtése érdekében használta.
„Természetesen megvan a magam értékítélete a rendszerről, a jelenlegi közállapotokról, és külön fejezetben keresem a választ arra, hogy miért nem élt Orbán Viktor másképp ezzel a kivételes felhatalmazással, miért nem próbált meg egy olyan országot teremteni 2010 után, amiben a véleményem szerint mindannyian sokkal jobban érezhetnénk most magunkat, hogy az Orbán Viktor által létrehozott rendszer hogyan juthat el arra a szintre, hogy 2017 végén egy minisztériumi főtisztviselő (nyilván nem a kormányfő személyes utasítására) kötelességének érezze, hogy felhívjon egy ismert közgazdászt és kvázi megfenyegesse, hogy ha nem hagy fel a médiában hangoztatott kormánykritikus véleményével, akkor a kórházban ápolt édesapja „esetleg nem kapja meg a megfelelő kezelést”. Vagy hogy miért nem kormányozta arra az országot, hogy legalábbis ne gondolhassák azt sokan, bármi is lesz a választások eredménye, katasztrófát élnek át” – olvasható a könyv bevezetőjében.
A könyvhöz Török Gábor írt előszót, ő többek között így fogalmaz: „Ebben a könyvben rengeteg véleményt olvashatunk egyetlen politikussal kapcsolatban, aki történetesen a rendszerváltás utáni Magyarország legfontosabb politikai szereplője.
Akit ennek az országnak a politikai rendszere érdekel, nem hiheti azt, hogy az ebben a könyvben boncolgatott kérdések megválaszolása nélkül teljes képe lehet a magyar politikai valóságról.
Miközben azonban a kérdések relevánsak, a válaszok kapcsán könnyű eltévedni. Olvasgatva a könyvben idézett véleményeket, némelyeket találónak, igaznak, másokat azonban igazságtalannak vagy éppen hazugnak gondoltam. Mint ahogy a szerző értelmezési kísérleteinél, kommentárjainál is olykor elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire tekinthetők pontos és igaz válaszoknak. ( ) Egy politikus megítélése szempontjából szerintem a legfontosabb az, hogy a szándékai és a tettei milyen képet festenek róla. Ezt a képet azonban sokan, sokféleképpen látják, értékelik. S bár ezek a vélemények nem mindig pontosak, nem mindig igazak és nem is mindig jószándékúak, mégis jellemzik a kort és a politikust, s mint ilyenek, a kor és a politikus iránt érdeklődők számára fontosak és tanulságosak.”
###HIRDETES###
