A rendszerváltás óta eltelt 28 évben az alulfinanszírozottság miatt egyfajta „saláta járműpark” alakult ki a honvédségnél: a Varsói Szerződés idejéből örökölt szovjet járművek mellé kis darabszámban tűzoltás jelleggel vagy missziós feladatokra vásároltak különböző új és használt gépkocsikat, de átfogó stratégia a pénzhiány miatt nem tudott megvalósulni. A sokféle és koros flotta fenntartása drága és nehézkes, arról nem is beszélve, hogy ezek a járművek korszerűsítéssel sem tudnak megfelelni napjaink követelményeinek, például a fogyasztás és a környezetvédelem terén. Ezen a helyzeten kíván javítani a Honvédelmi Minisztérium (HM) a már jó ideje folyamatban lévő gépjárműprogrammal és a tavaly elkezdődött Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programmal, mely lehetőség szerint a hazai iparra támaszkodva törekedne egy minél egységesebb és korszerűbb járműpark megteremtésére.
Ennek a törekvésnek a részeként adtak át hétfőn 27 újabb Rába H14 típusú, 5-6 tonna teherbírású járművet a felhasználóknak a honvédség Anyagellátó Raktárbázisán (ARB) Budapesten. A teherautók egy részét olyan változatban szállították, hogy azok szükség esetén felszerelhetőek legyenek páncélzattal, melyek képesek megvédeni a vezetőfülkében tartózkodókat a kézifegyverek tüzétől, valamint a kisebb repeszektől.
Az átadón Simicskó István honvédelmi miniszter a közelgő választásokra célozva leszögezte, hogy bárki kormányozzon, a honvédségi fejlesztéseket végig kell vinni. Hozzátette: az elkövetkező napokban és hetekben több hasonló rendezvényre kerül majd sor.
Úgy tudjuk, pénteken az Ikarus és a HM Currus kooperációjában készülő moduláris buszok egy kontingensének átadása jön, rövidesen pedig az HM és a honvédség több száz, esztergomi gyártású Vitara személygépkocsit vesz át, általános ügyintézési célokra, szintén a meglévő, elöregedett járművek lecserélésére. Parancsnoki járműnek Skodákat szereznek be: jellemző példa, hogy az egyik honvédségi alakulat ilyen célra használt Opel Astráját nemrégiben több mint félmillió kilométer lefutása után cserélték le.
A szállítójárművek beszerzése fontos eleme a honvédség mindennapi működőképességének, de értékében nem kel versenyre a harci technika környező országok által már megkezdett, több száz millió, helyenként milliárd eurós korszerűsítésével. Ami azt illeti, a háttérben ilyen ügyletek már Magyarországon is előkészítés alatt állnak: két hete az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága adott – zárt ülésen – közbeszerzés alóli felmentést több száz milliárd forintnyi honvédelmi és belügyi ügylethez. A titoktartás miatt kötött ellenzéki képviselők beszámolóiból annyi derült ki, hogy a keretösszeg 650 milliárd forint is lehet, a tárgyalt 14 tétel egyike önmagában kiteheti a pénz felét, s van olyan projekt is, mely 20 évre szóló szerződéskötést feltételez. Hétfőn ugyan további konkrétumok nem hangzottak el, de a kiadott sajtóanyag a „megkezdett fejlesztési programok” és a „felgyorsított haditechnikai modernizáció” tételei között a földi szállítási képességek mellett említi a légi, a légvédelmi és a tüzérképességeket is, így vélhetően ezekkel kapcsolatos bejelentésekre lehet számítani a közeljövőben. Ami az említett 650 milliárd forint felét kitevő programot illeti, forrásaink szerint jó eséllyel a régóta ígért helikopterbeszerzésről lehet szó: nemrégiben a vezérkari főnök és előző helyettese is beszélt arról, hogy terveikben összesen negyven új forgószárnyas szerepel.
Ami a Simicskó által is emlegetett választás utáni folytatást illeti, függetlenül a hazai eredménytől Washington és a NATO nyomása a védelmi célú ráfordítások emelésére aligha enyhül. Az Orbán-kormány 2024-re vállalta a szövetség felé, hogy eléri a megkövetelt, a GDP két százalékát kitevő költekezést, míg a Lehet Más a Politika (LMP) egy, a kormánytöbbség által lesöpört javaslatában ennek a határidőnek a 2022-re történő előre hozását szorgalmazta. A folytatást előrevetíti a kommunikáció is: úgy tudjuk, a választás utáni hetekben terveznek olyan nyilvános HM-rendezvényt, ahol a beszerzésért felelős vezetők minden korábbinál részletesebben ismertetik a Zrínyi 2026-ban foglaltakat.
A tervek megvalósulásának megfigyelők szerint sokkal inkább az a kulcsa, hogy az elkövetkező időben hogyan teljesít a gazdaság, azaz lesz-e miből fizetni a nagyobb számlát, illetőleg hogy miként alakul meghatározó európai országok viszonyulása a NATO által követelt két százalék teljesítéséhez. Amennyiben például a német választásokat követően a berlini nagykoalícióban újfent felmerül ez a kérdés, és ők nem lesznek hajlandóak ilyen szintű, „új hidegháborús” ráfordításra, megteremtődhet egy olyan platform, melyhez más országok is csatlakoznak. Olyanok, melyek egy bizonyos szinten túl nem akarnak a szociális kiadások kárára többet költeni haderejükre, s melyek nem konfrontálódnának az eddigieknél is jobban Oroszországgal.
