– Önnek mi a véleménye? Veszít a Fidesz?
– Leginkább azért veszít, mert ők úgy fogják megélni. Vereségként élnék meg a mandátumok 53 százalékát is, de a 45-öt mindenképpen. Pedig az utóbbi is győzelemnek minősülne, ha nyitottak lennének a koalíciós kormányzásra.
– Nem elég a 2014-es eredmény megismétléséhez az, ha elmaradnak az ellenzéki visszalépések?
– A talpon maradó esélytelen jelöltek csak a szoros választókerületekben számítanak. Sok helyen egy jelentős mértékű átszavazás már elég az ellenzék győzelméhez akkor is, ha nincsenek formális visszalépések.
– Ön szerint igaz, hogy a Fidesz fél? Már kétesélyesnek látják a választás kimenetelét?
– Van miért aggódniuk. Szinte biztos, hogy a Fidesz valamivel gyengébben szerepel listán, mint négy éve. Az is biztos, hogy az elszánt Fidesz-szavazókon kívül senki nem támogatja az egyéni jelöltjeiket, tehát nem kapnak pluszszavazatot sehonnan. És ami a lényeg, az ellenzéki átszavazások sokkal erősebbek lesznek.
– Miért nehezebb most a Fidesznek, mint négy éve? A közvélemény-kutatások ugyanolyan erősnek mérik.
– Az ellenzéki átszavazások miatt a Fidesz mindenképpen sok mandátumot veszít, hiába éri el nagyjából ugyanazt a listás eredményt, mint négy éve. Persze sokan szeretnék már látni a mandátumszámokat, de ezt teljesen lehetetlen megbecsülni, mert leginkább az átszavazások mértékén múlik. Az átszavazások sokkal jobban befolyásolják a mandátumszámokat, mint hogy pontosan hány százalékot érnek el listán az ellenzéki pártok. 2014-ben 96 egyéni mandátumot szerzett a Fidesz, a visszaesés most lehet 20 vagy akár 65 mandátum is. Ilyen tág határok között mozog ez még akkor is, ha megismétlődnek a négy évvel korábbi listás eredmények.
– De hát az emberek Fehérváron vagy Nyíregyházán honnan tudnák, hogy a jobbikos vagy az MSZP-s jelölt esélyesebb?
– Számos honlap van már a taktikai szavazások megkönnyítésére. Várható, hogy a választások közeledtével egyre több helyen megjelenik az esélyes ellenzéki jelöltek listája.
– Az esélylatolgató honlapokat megnézi Mari néni Kisvárdán?
– Veszprémben és Tapolcán is rájöttek a választók, hogy ki az esélyesebb jelölt, pedig akkor még semmi sem támogatta ezt.
– De akkor mitől függ a Fidesz bukása? A részvételi adatoktól?
– Attól is, de a leginkább az átszavazások arányától. Képzeljük el, hogy egy adott választókerületben 20 százalék a Jobbik, 30 a baloldal. Vagy fordítva, ez most igazából mindegy. Tegyük fel, hogy a választók Veszprémhez és Tapolcához hasonlóan most is meg tudják állapítani, hogy melyik az esélyesebb. Azon múlik a választás, hogy mennyire erős az ellenzéki szavazók kormányváltó szándéka, mennyire fognak átszavazni az esélyesebb jelöltre. A példánknál maradva a legesélyesebb ellenzéki jelölt kaphat 35, 40 vagy 45 százalékot is. És ez a lényeg, ezen múlik, hogy a Fidesz nyer-e mondjuk 38-40 százalékkal vagy nem.
– Erre jöhetnek a kormányzatot támogató érvek, például hogy nagyon sok embernek az elmúlt 1-2 évben jelentősen nőtt a fizetése.
– És nagyon sok ember nem mer lájkolni politikai témában semmit. Ez csak egy példa arra, hogy sok minden joggal bosszanthatja az embereket. Ha valaki jobban él, akkor is lehet benne indulat ezernyi dolog miatt. Egyébként akár vannak gazdasági eredmények, akár nem, az ritkán fordul elő, hogy egy csapásra jelentősen megváltoznak a pártpreferenciák. A Fidesz 2002-ben, 2006-ban és 2014-ben is 41-43,5 százalékot kapott, egyedül 2010 volt kivétel. Vagyis meglehetősen állandó a Fidesz támogatottsága, pedig 10-15 év alatt rengeteg dolog történik, és a szavazók is jelentős részben lecserélődnek. Bár sok minden összegyűlt mostanra, amitől akár össze is omolhat a Fidesz támogatottsága, de induljunk ki abból, hogy nem ez történik. Tegyük fel, hogy megússzák egy kis lemorzsolódással, és magas részvétel mellett 38-40 százalék körül szereznek listán. A mandátumok száma ebben az esetben is nagymértékben eltérhet a 2014-estől. Méghozzá az ellenzéki szavazók dühe miatt. A magasabb részvétel és az átszavazások magas aránya már bőven elég ahhoz, hogy egészen más eredmények legyenek az egyéni választókerületekben, mint négy éve. 2014-ben tipikus volt az, hogy 45 százalékot kapott a Fidesz, 20-20 százalékot a két legerősebb ellenzéki jelölt. Ez most könnyen megváltozhat úgy, hogy 45 százalékot kap a Fidesz fő kihívója és 40 százalékot a Fidesz.
– De mi váltotta ki a dühöt? A sorosozás? A kormánypárti bulvársajtó álhírei és lejárató kampányai?
– Sokkal régebbi a történet. Az ózdi megismételt polgármester-választás volt az első eset, amikor az ellenzéki szavazók úgy döntöttek, hogy nem hagyják nyerni a Fideszt.
– Rájött az ellenzék, hogy összefogással győzhet itt-ott?
– Az ellenzéki választók jöttek rá, hogy megjutalmazhatják magukat egy sikerélménnyel, ha átszavaznak. Ózdon kipróbálták 2014 őszén, és azóta minden komolyabb időközi választáson sikeresen elzavarták a Fideszt. Pedig az ellenzéki pártok azóta sem szervezték meg magukat, nem jutottak el odáig, hogy mindenhol egy kihívója legyen a Fidesznek. Négy éve gondolkodnak rajta, de a választás előtt három héttel még mindig nincsenek készen. A kereslet már rég kialakult a kormányváltó jelöltekre, a kínálat még nem.
– 2014-ben is sok jogos kritika volt a Fidesszel szemben. Akkor Simicskát állították be a kormányzati visszaélések jelképének, most Mészáros és Tiborcz az. Ráadásul teljes baloldali összefogás volt, mégis kétharmadot kapott a Fidesz.
– Az előző kormányzati ciklusban nem volt ennyire irritáló a korrupció és a fennhéjázás. Bár nem volt egy erős határvonal, összességében a Fidesz vezetői és a kormánytagok jócskán lecserélődtek, a stílus nagyon megváltozott. Németh Szilárd nemhogy alelnök, de semmilyen tisztségviselő sem lehetne egy polgári pártban. Ez elképzelhetetlen lenne még a Fidesz mai állapotában is, ha a tagságnak és a kongresszusi küldötteknek lenne bármi beleszólása. Rogán Antal most propagandaminiszter, azelőtt egyáltalán nem volt szükség ilyen posztra. És még hosszan lehetne sorolni azokat a személyi változásokat, amelyekkel a Fidesz eltávolodott a saját törzsszavazóitól.
– A mostani választáson már erős médiabirodalomra támaszkodhat a Fidesz. Ez is nagy különbség 2014-hez képest, hiszen akkor még a megyei lapok többsége a baloldalhoz állt közel.
– A sajtóbirodalmat szinte kizárólag sorosozásra használják, a meglévő eredményeket is alig kommunikálják. Ha néha mégis, azt annyira a 70-es évek stílusában teszik, hogy kontraproduktív. Szerintem a választás befolyásolására tett lépések mind visszaütnek. A kormánypropagandát harsogó médiabirodalom, a plakáttörvény és a kamupártok éppúgy, mint az Erzsébet-utalványok erőltetett ütemű kézbesítése. Pont ezek azok a lépések, amelyek miatt akár meg is feleződhet a Fidesz szavazótábora. Valószínűleg nem most, de már nincs sok hátra.
– Hogy érti?
– Áprilisban még nem érnek véget a megmérettetések, jövőre jön az európai parlamenti és az önkormányzati választás. Ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig, a Fidesz szavazói jövőre különösebb tét nélkül ítéletet mondhatnak arról, hogy mennyire elégedettek a „polgári kormányzás” társadalompolitikájával és stílusával. 2006 óta három országgyűlési, három önkormányzati és két EP-választás volt, ehhez jön még a két népszavazás. Azért 2006-tól számolom, mert a Gyurcsány elleni küzdelem hosszú időre összekovácsolta az egykori polgári szavazótábort. Azóta nagyon sokan már tízszer szavaztak a Fideszre. És kötve hiszem, hogy azt tapasztalták a nyolcéves kormányzás alatt, amire számítottak, amiért küzdöttek, amiért lelkesedtek. Lehet, hogy a migránsoktól való félelem elég lesz egy rosszkedvű tizenegyedik szavazat leadására, de tizenkettedikre már nem.
– Orbán Viktor március 15-én arról beszélt, hogy Soros emberei el akarják venni a hazánkat. Azt ígérte, a Fidesz erkölcsi, politikai és jogi elégtételt vesz. Mire számít a választás után?
– Szerintem ez azt mutatja, Orbán Viktor tisztában van vele, hogy nagyobb valószínűséggel veszíteni fog. Ebből az alapállásból teljesen logikus, hogy egy mindent eldöntő nagy ütközetet vizionál, hogy a vereség közösségi élmény legyen a Fidesz szavazótáborában. Arra törekszik, hogy a vereség után ne induljon be a felelősség keresése és a csalódott szavazók elpártolása. Már a választás utáni időszakra is ki van tűzve a feladat: összetartás, ellenállás, visszavágás. És bizony a szivárványkoalíciót nem lesz nehéz megbuktatni, főleg hogy jövőre is lesznek választások. Igaz, hogy az önkormányzati és az EP-választás nem a kormányzásról szól, de politikai értelemben mégis nagy hatása van, könnyen a kormány bukásához vezethet. Vagyis még népszavazást és tüntetéseket sem nagyon kell szervezni, mert magától értetődő a visszavágás lehetősége. És nézzük az alternatívát: ha most nyerne a Fidesz, az csak egy évre lenne érvényes, mert akkor őt sodornák el a jövő évi választások. Az ellenzéki oldalon is van most tűz, hiába nincsenek sokkal többen, mint négy éve, sokkal fogékonyabbak az észszerű közös cselekvésre. Nem nyugodnának bele, ha nem sikerül áprilisban leváltani a Fideszt. Egy nagyobb változássorozat küszöbén vagyunk most, április 8. nem a vége, hanem a kezdete a folyamatnak.
– Tehát Orbán számára a legjobb most 1–1,5 évre ellenzékbe vonulni – úgy, hogy lényegében át se adják a hatalmat ennyi idő alatt, csak a miniszterelnököt hívják máshogy. Összehasonlíthatatlanul jobb ez neki, mint jövőre ténylegesen elveszíteni minden hatalmat 4, 8 vagy 12 évre.
– Megjegyzem, békülékenyebb hangnemmel a Fidesz még Hódmezővásárhely után is megcélozhatta volna a koalíciós kormányzást, de ez távol áll Orbán Viktor személyiségétől. Ha pedig egyedül akar kormányozni, akkor a jelenlegi helyzetben az a „harc” a leglogikusabb, amit március 15-én felvázolt, illetve megerősített. Az más kérdés, hogy nem kellett volna az elmúlt években szétbombáznia a számára oly kedvező centrális pártrendszert, de ezen már túl vagyunk, Orbán mindig a krízishelyzetekben volt a legjobb.
