Jó lenne, ha tudnák a DK-ra még szavazó baloldali érzelmű szavazók, hogy a párt listájának negyedik helyéről egy olyan képviselőt küldtek az Európai Parlamentbe, aki korábban ízig-vérig az SZDSZ-hez, ráadásul még annak is a legelvakultabb, ultraliberális tagjaihoz tartozott.
Egy olyan ember tehát, akinek személyében a DK-n belül reinkarnálódott a valahai, Pető Iván-os, Magyar Bálint-os, Haraszti Miklós-os gőgös, hányingert keltő kozmopolita elitizmus.
A Ferenc testvér által vezetett DK tehát ma már nem más, mint új csomagolású SZDSZ, mely párt éppen igyekszik magához kötni és bekebelezni az „ifjúsági” SZDSZ-t, a Momentumot. A jelenlegi DK–Momentum-kapcsolatot sokan hasonlítják a korábbi, Horn Gyula által fémjelzett MSZP és az SZDSZ kapcsolatához, ám a DK-ban már egy szemernyi baloldaliság sem maradt. Épp ezért szerintem a kezdeti SZDSZ–Fidesz-kapcsolat is felhozható ebben az összefüggésben, azzal a nagyon nagy különbséggel, hogy a Fidesz ellenállt az akkori SZDSZ bekebelezési kísérleteinek és radikálisan szakított a szabad demokratákkal. A Momentum azonban egy cseppet sem a fiatalkori Fidesz: lihegve követik az EP-ben a liberálisokat és a zöldeket, itthon pedig nyitnak a DK mint egyértelműen neoliberális párt felé.
Gyurcsányék tehát Ara-Kovács Attilát küldik az EP-be, vagyis azonosulnak azokkal a nézetekkel, amiket a volt szadeszos vall.
De milyen nézeteket vall Ara-Kovács?
Gyalázatosakat.
„Szerencsénkre” az Élet és Irodalom legutóbbi, június 14-ei számában ezekről ír keresetlen nyíltsággal a Hazám, Európa című iratában.
Idézem a legszebbiket: „Amikor 1999-ben azt nyilatkozta [Orbán Viktor – F. T.], »Európán kívül is van élet« – hangosan felnevettem. Mi közöm ahhoz, hogy egy kültelki senki [kiemelés tőlem – F. T.] miket hord össze a kommunistákból épp nácikká vedlő söpredékének?”
Bravó, ez igazán egy filozófustól elvárható árnyalt elemzés.
De azért talán mégsem egészen az: inkább egy undorító, hányingert és hányást keltő, színtiszta rasszizmus – szabad demokrata és DK-s módra. Orbán mint kültelki senki? A kültelki jelző itt nem mást jelent, mint az alulról jöttekkel szembeni elképesztő előítéletet, tőle, a nagyon-nagyon „finom” közegből jövő, nagyon elitista Ara-Kovácstól.
