
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Hiába is bizonygatják hevesen az ellenkezőjét. Hiszen jogi kockázat sincs, mivel az egész ügy közjogi értelemben nem is minősül választásnak, így a szabályszerűségnek nincs relevanciája. Magyarán ha bármilyen svindli vagy nagyotmondás egyáltalán kiderülne, annak sem lenne semmi jogi következménye. Mind a két ellenzéki előválasztáson előfordult például az a komolyságot megkérdőjelező eset, hogy a „szavazás” kellős közepén közzétettek az egyik jelöltre nézve rendkívül előnyös, állítólagos közvélemény-kutatási eredményt. Nekem mindegy, melyik induló nyer, de ettől függetlenül az egész dolog egy választásnak álcázott marketingtevékenység. Agitpropművelet, tömegmanipuláció, a sajtóban való szakadatlan forgolódás és a szereplők átárazásának kísérlete, továbbá nyilván listakészítés a szavazókról, amit ők szavakban annyira elítélnek. Tényleges vita nem is volt a szereplők közt. Ha valóban meg akartak volna mérkőzni egymással, akkor nyilvánvalóan előkerültek volna Karácsony több mint zűrös zuglói ügyei, de ezeket például kínosan kerülték, egy árva szó nem esett róluk. Megpróbálják az országosan imamalomszerűen ismételgetett korrupciós vádjaikat a fővárosra is rávetíteni, miközben Budapesten 9 év alatt egyetlen korrupciós botrány sem volt.
A jelöltek mögötti pártok programjai nem illeszkednek egymáshoz, némelyik szervezet pedig (például a Párbeszéd) gyakorlatilag nem is létezik. Az előválasztás (népámítás) nem kevéssé szól az érintett pártok egymás közti térnyeréséről is 2022-re, és e tülekedés talán legnagyobb vesztesének az MSZP látszik, amelyet a baloldalt néhány éve szétziláló Gyurcsány Ferenc mára a megsemmisülés határára lökdösött. Röviden: ha az ellenzéknek lenne felépített, jól felkészült, beérett jelöltje, akiben erősen bízik, akkor logikus, hogy semmi szükség nem lenne előválasztásra.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!